Mi a közös, egyedi és tipikus bennük az eltelt 3000 év ellenére? Múltjuk sok évezredre és az ősi Kínába vezet vissza.

A kert az emberi alkotószellem és az élővilág sokféleségének közös műve. Megjelenésében hűen tükrözi mind természeti környezetét, mind azt a társadalmi-történelmi szituációt, amelyben született. A díszkertek azon túl, hogy békességgel és szépséggel ajándékoznak meg minket, a művészet, a kultúra, a vallás és a filozófia, általában a világról való gondolkodás változásának leképződései. A kerttörténet történelemkönyvként tárja elénk az emberi civilizáció fejlődésének fordulóit. Olvassunk a kertekből!

Kína a világ egyik legrégebbi, megszakítás nélkül fennmaradt civilizációja. Már Kr. e. 5000 körül fejlett mezőgazdaság alakult ki a Sárga-folyó völgyében. A történelem során számos dinasztia követte egymást, de a kínai civilizáció folytonossága megmaradt. A dinasztiaváltásokat gyakran felkelések és pusztítások kísérték, azonban a korai írásbeliségnek és a kulturális hagyományok továbbélésének köszönhetően az épületeket és a kerteket rendszeresen újjáépítették.

Így van ez a kertkultúra terén is. Európa nagy részén még primitív irtásgazdálkodás folyt, amikor a Mennyei Birodalomban, a Tang-korban (7–10. század) már monografikus kertészeti szakkönyveket adtak ki. A világ egyik legrégebbi, az 1044-ből fennmaradt klasszikus kertje a suzhoui Canglang Pavilon, míg a 12. században épült pekingi Beihai Park az egyik legrégebbi fennmaradt császári kert.

Európa a Selyemúton, később pedig kereskedők, misszionáriusok és diplomaták beszámolóin keresztül ismerte meg a kínai kerteket. Ernest H. Wilson (1876–1930), a kínai növényvilág kimagasló feltárója nem véletlenül állította, hogy „Kína a kertek anyja”.

Bor-tó és hús-erdő

Természetesen ennek a hatalmas országnak a kertjei nem egyformák, azok kialakulását az éghajlat, a természetes növényzet, a filozófia és a helyi kulturális hagyományok határozták meg. Bár Kína kertjei sok jellegzetes vonást őriznek, bizonyos történeti ívet fel lehet vázolni.

Az első kertek, amelyekről már feljegyzések maradtak fenn, 3500 évvel ezelőtt születtek, ezek az uralkodó udvarához tartozó nagy vadasparkok és hozzájuk kapcsolódó gyümölcsös- és zöldségeskertek voltak. A Kr. e. 3. században egyesített birodalom császárai nem vetették meg a pompát.

Az egyik kertről írja Sze-ma Csien történetíró, hogy egy kikövezett medencét borral töltöttek meg, a benne álló kis szigeten lévő fáról sülthús-darabok lógtak, az uralkodó pedig ágyasaival a bor-tavon hajókázott.