A most folyó kutatásban egyszerre két problémára keresnek megoldást. Egyrészt növelnék a rizstermés mennyiségét, miközben visszaszorítanák a világ egyik jelentős parazitás betegségét, a schistosomiasist. A módszer lényege, hogy halakat telepítenek a rizsföldekre. A halak később kifoghatók és értékesíthetők, így a gazdák pluszbevételhez is juthatnak – írja a Phys.org.
Szenegálban a rizs és a hal egyaránt alapvető élelmiszer, ráadásul fogyasztásuknak komoly kulturális és nemzeti jelentősége van. Ezért a kutatásban részt vevők szerint kézenfekvőnek tűnik, hogy a két élelmiszer előállítását is összekapcsolják.
Fotó: Inno Joseph, Pixabay
A halak trágyázzák a rizst, és megeszik a csigákat
A kutatók nílusi tilápiát és afrikai csontnyelvű halat telepítettek a rizsföldekre. Előbbi ürülékével természetes módon trágyázza a földet, utóbbi pedig a schistosomiasist terjesztő édesvízi csigákkal táplálkozik. Ez a betegség magyarul a vérmétely-fertőzés, mely parazita a csigákon keresztül jut el az emberig. A módszert több faluban több mint 40 gazdálkodó részvételével tesztelték.
„Nem egyetlen problémára próbálunk megoldást találni, hanem egyszerre több kihívással is foglalkozunk” – mondta Emily Selland, a Notre Dame Egyetem kutatója, a kísérleti programról a Nature Sustainability folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.
Selland szerint a kutatás kezdetben elsősorban a betegség visszaszorítására összpontosított, később azonban egyre fontosabbá váltak a táplálkozási, gazdasági, fenntarthatósági és ökológiai szempontok is.
Fotó: Petrtyl, Wikimedia commons
Ha beválik, egész Afrikában alkalmazhatják
A kutatók most a kísérlet következő szakaszára készülnek. Saint-Louis városában, a Gaston Berger Egyetem akvakultúra-létesítményében már nevelik a következő halakat. A nagy betonmedencékben nílusi tilápiák úszkálnak. Hamarosan ezek a halak is az AfricaRice kutatóközpont kísérleti rizsföldjeire kerülnek, ahol ellenőrzött körülmények között vizsgálják tovább a módszert.
A cél, hogy pontosabb adatokat gyűjtsenek, és tovább finomítsák a technikát, mielőtt nagyobb léptékben is alkalmazni kezdenék.
„Amikor vidéki környezetben, közvetlenül a gazdákkal végzünk kísérleteket, rengeteg olyan tényező van, amelyet nem tudunk ellenőrizni” – mondta Ali Ibrahim, az AfricaRice Száheli Állomásának regionális képviselője.
– mondta Kayla Kauffman, a Stanford Egyetem Változó Világ Betegségökológiai Programjának munkatársa. Az egyetemen közben már több tartálynyi csiga várja, hogy a kutatási célú rizsföldekre kerüljön.
A kísérlet következő szakasza még nem kezdődött el, a kutatók azonban optimisták. „Ha megkapjuk a várt eredményeket, azt szeretnénk, hogy a módszert számos afrikai országban nagyobb léptékben is alkalmazni lehessen” – mondta Ibrahim.
