Szerzőnk középiskolás, tudományos diákköri dolgozatában pedig a saját családi gazdaságuk termelési eredményeit térképezte fel. A munka pedig folytatódhat, így lépésről lépésre kerülhet közelebb a gazdaság a számításokon alapuló takarmányozáshoz is.
A szarvasmarhatartás világszerte meghatározó gazdasági tevékenység, amely rengeteg ember számára biztosít megélhetést; a mezőgazdaságnak szerves részét képezi. Ez a szakma elengedhetetlen: alapélelmiszert, vagyis húst állít elő, illetve az élelmiszeripar számára olyan nyersanyagokat szolgáltat, amelyek az alapvető élelmiszerek gyártásához (például a túró és a tejföl) nélkülözhetetlenek.
A szarvasmarha több olyan testrésze, ami táplálkozási célra alkalmatlan (vér, bőr, csont és szaruképletek), sok más ipari ágazatban, például a gyógyszer- vagy kozmetikai iparban kerül felhasználásra. A nagy mennyiségű szarvasmarhatrágyát kiszórják a szántóföldekre, ennek köszönhetően a talajok termőképessége javul.
Leginkább akkor hívjuk a hizlalási folyamatot félintenzív hizlalásnak, ha a takarmányozás minőségi szintjétől függően a bikák napi testsúlygyarapodása 900-1200 g/nap. Az állatok értékesítésére 16-18 hónaposan kerül sor. A hizlaláskor nagy mennyiségű tömegtakarmányt használnak fel az állattartók, valamint szénát, olcsó melléktermékeket és nem túl nagy mennyiségben abrakot adnak nekik.
Kukoricadarával kevert hizlaló koncentrátumot vagy gazdasági keverékeket használnak még fel, leginkább abrakként. A hizlalás kezdeti szakaszában 2-3 kilogramm abrakot kapnak, a hizlalás végén 4-5 kilogrammot esznek meg naponta az állatok. A hizlaló takarmányok közül legjobbnak a kukoricaszilázs számít. Tömegtakarmányok közül 1,5-2 kilogramm réti vagy lucernaszénát kiegészítőleg még kapnak az állatok, valamint kaszált zöldtakarmányokat, cirokszilázst, illetve lucernaszilázst és szenázst 10-15 kilogramm mennyiségben.
A ráfordítások mérséklésének érdekében melléktermékek is etethetők, mint például nedves sörtönköly, nedves cukorrépaszelet, valamint keményítő és konzervgyári melléktermékek is. Az abrakon nevelt hízóbikák hamarabb érik el a kitűzött leadási súlyt, a melléktermékeken nevelt bikák 1-2 hónappal később érik el a kívánt eredményt.
Számításokat és kutatómunkákat végeztünk azzal kapcsolatban, hogy a saját gazdaságunkban alkalmazott félintenzív hizlalási mód a szakirodalomban leírtakhoz képest mutat-e eltérést, és ha igen, milyen szinten.
Saját gazdaságunkban is 16-18 hónapos korukban értékesítjük a bikákat. A hizlalás kezdetén 2 kilogramm abrakot kapnak az állatok, ami megegyezik a félintenzív hizlalási módban leírtakkal, ugyanakkor a hizlalás végére körülbelül 8 kilogramm abrakot etetünk fel. Az általunk nevelt növendékbikák is kapnak réti, illetve lucernaszénát is, de nem egyedenként 1,5-2 kilogrammot, hanem elejében lucernaszénából 3-5 kilogrammot, gyepszénából pedig 2 kilogrammot.
A hizlalás végére 11-13 kilogramm lucernát és változatlanul 2 kilogramm gyepszénát fogyaszt el egy-egy állat. Nálunk kizárólag abrakot és szénát kapnak a bikák, se hízókoncentrátumot, se gazdasági keveréket nem használunk fel. Ennek ellenére a napi testtömeg-gyarapodásuk az első vizsgált állománynál 1079 g/nap/egyed, a második állománynál pedig 1163 g/nap/egyed (táblázat).
A borjak kétnapos korukban kerülnek a gazdaságunkba. Ekkor az itatásukat tejporos tejjel végezzük, naponta kétszer. Egy hét elteltével már kapnak szénát is, lucerna- és gyepszéna formájában. Abrakot (kukorica+zab+árpa) is szoktunk eléjük tenni 1,5 kilogrammot, hozzászoktatás céljából. A víz folyamatosan rendelkezésre áll, téli időszakban naponta többször kapnak langyos vizet.
Kéthónapos korban már fejenként 1 kilogramm abrakot esznek meg, ami 0,45 kilogramm kukorica, 0,18 kilogramm zab és 0,37 kilogramm árpából tevődik össze. Ilyen idős korukra már a szénát is jobban eszik. Egy borjú adagja naponta 1 kilogramm. A többi takarmány mellett továbbra is kapnak fejenként 3 liternyi tejporos tejet. A leválasztás 3 hónapos korukban történik. 2,5 hónaposan elkezdjük őket fokozatosan leválasztani a tejporról is, ami azt jelenti, hogy a tejpótló tejadagot folyamatosan csökkentjük, csak este kapnak tejport, a 3 liter helyett egyedenként 1,5 litert.
Választás után már 11 marhának összesen 22 kilogramm abrakot adunk, és fejenként körülbelül 2 kilogrammot esznek meg darabonként. Az abrak összetétele 10 kilogramm kukorica, 4 kilogramm zab és 8 kilogramm árpa.
A marhák étvágyától függően 3-4 alkalommal kapnak szénát, 1 napra 40-50 kilogramm lucernát, amiből egy marha körülbelül 3-5 kilogrammot eszik meg, és emellé minden este 22 kilogramm gyepszénát is kapnak. Így próbáljuk elérni, hogy a takarmány változatosabb legyen. Egy bika 2 kilogramm gyepszénát eszik meg naponta.
Havonta 2-5 kilóval nő az abrak adagja. Az abraknak megfelelően a szénaadag is havonta folyamatosan nő, az állatok étvágya figyelembevételével. Mivel a bikák kellő mennyiségű abrakot is kapnak, nem esznek annyi szénát. Az utolsó hónapokban már nem történik további takarmányadag-emelés, addigra egy 350-400 kilogrammos szénabála négy nap alatt fogy el. Napi szénafogyasztásuk egyedenként 13-15 kilogramm.
Szerző:
Marsovszki Katalin Kitti
tanuló
Oktatói:
Nagy János és Junó Ferenc
Alföldi ASZC Bartha János Kertészeti
Technikum és Szakképző Iskola
A TDK műhely munkáját az NTP-HHTDK-25-0024 számú – Önfejlesztés a tudományos munkában való kiteljesedésért az Állattenyésztési Tudományok Intézetben című pályázat támogatta.
