Állunk Monor felett a dombon, előttünk learatott szántó, de nem volt mindig az. A területen valamikor az egri érsekség szőlői virultak, majd szövetkezeti és állami ültetvényeket műveltek. A Kunsági borvidék északi részén, a Gödöllői-dombság déli nyúlványán az újabb korban két szövetkezet, a gombai, mellette a monori, valamint két állami gazdaság, a Monori és a Felsőbabádi ÁG dolgozott.
A mintegy 900 hektár szinte egybefüggő szőlő, a tengerszint felett 150 métertől majdnem 210-ig terjedt, ma a művelt ültetvények, melyekben új telepítéseket is találunk, alig érik el a 130 hektárt. Pedig ez az egyetlen termőhely a Kunsági borvidéken belül, amely első szőlőkataszterbe tartozik.
Óriási pofont jelentett a helyi szőlőkultúrának
fotó: Viniczai
Most szántóval, legfeljebb felhagyott szőlőterületekkel találkozhatunk. Hogyan jutottunk el idáig?
– Volt egy gazdasági oldala, ami elvitte a szőlők egy részét. Az állami gazdaságokban megszűnt a felvásárlás, nem volt piacuk, a termelők első reakciója pedig, hogy felhagyták a területeket. Aki mégsem, az is elkezdte kivágni a szőlőt. Mire a fitoplazma megjelent, addigra a művelt terület alig 150-160 hektárra zsugorodott.
Bár nem az aranyszínű sárgaság adta meg a kegyelemdöfést, mégis óriási pofont jelentett a helyi szőlőkultúrának. 31 hektárt kivágtunk miatta, én is a sajátomat, és ezzel nincs vége, minimum még tizenpár hektár el fog tűnni, pedig helyben vannak kisebb, sőt nagyobb borászatok is, melyek ebből élnek, és mindent megtesznek, hogy fennmaradjon a szőlőtermesztés – vázolta a helyzetet Gáspár Gergely.
A fitoplazma-fertőzés ekkoriban kezdhetett terjedni, csak nem vették észre. Ehhez képest magát a fitoplazmát 2024-ben mutatta ki a hatóság, azaz szűk két évvel ezelőtt, egy Rajnai rizling-ültetvényben.
Nagyon résen kell lenni
A 10 hektárnyi szőlő 2025-re olyan stádiumba került, hogy a hatósági szemle alapján a tünetes tőkék részaránya szinte elérte a 100 százalékot.
„A Chardonnay vagy a Rajnai rizling viszonylag egyszerűbb eset, mert jól mutatja a klasszikus tüneteket. A sárguló levél befelé sodródik. Ami viszont nagyobb probléma, hogy termelünk Chasselas-t, Zalagyöngyét, de legfőképp Biancát és Cserszegi fűszerest. A két utolsó esetében nagyon résen kell lenni, hogy észrevegyük, mi a tünet, mert ezekkel a fajtákkal nem foglalkoznak a kutatók, nincs úgymond szamárvezető a szemlecsoportok tagjainak kezében. A laborvizsgálaton kívül alig lehet biztosan megállapítani” – magyarázta a szakember, hogy egyes fajtáknál könnyebb, míg másoknál nehezebb szemmel detektálni a tüneteket.
