Keveseknek adatik meg, hogy már akkor megkóstolhatják a születő bort, amikor még csak csikófogait mutogatja. A pohárba kerülő minták sokat mesélnek a vájtfülűeknek a bor szülőhelyéről, a szüreti időről, a feldolgozási technológiáról, a jövőjéről… A közelmúltban a az Egri Bikavér Ünnepi Napok kapcsán meghívást kaptunk az Egri Bikavér En Primeur kóstolóra, ám előtte Lőrincz György meghívására ellátogattunk a St Andrea Szőlőbirtokba, ahol az idei szüret eredményeivel ismerkedhettünk meg.
A kiscsoportos pincelátogatásra a két – ifjabb és idősebb – Lőrincz György vállalkozott, akiket szakújságírók mellett a kollégáik is elkísértek. Így igazi hozzáértő vezetésben lehetett részünk, ahol a kóstolás mellett a 300 méter hosszú, 1500 négyzetméter alapterületű pincében őszinte beszélgetésekre, szakmai csemegékre is sor kerülhetett.
Mint alapvetésként elhangzott, a borászat célja, hogy finom borokat készítsenek. Ehhez idén is odafigyeltek a megfelelő szüreti időpont megválasztására, a gyümölcsös ízek mellett a savakra és a pH-ra is fókuszáltak.
A vállalkozás Egerből egyedi borokkal akar megjelenni. Tapasztalataik azt mutatják, a fehér házasítások gerince a Furmint, ami – mivel nem aromatikus fajtáról van szó – jól megmutatja a termőhely adottságait. A Hárslevelű extrém évjáratokban is kiegyensúlyozott minőséget ad, jól tartja a savait. E kettő fajta, amiben perspektívát látnak a jövőben. Véleményük szerint ezek mellett még az Olaszrizlingre lehet bizton számítani.
