A biológiai szemléletű kertművelés alapvető követelménye, hogy a talajfelszín soha nem állhat csupaszon. Így biztosítható a talajélet zavartalan fejlődése, a természetes körforgás a növények és a szerves anyagot lebontó, tápelemekké átalakító talajlakó mikroorganizmusok között.
Az erős csapadék okozta eróziót, a szél okozta defláció mértékét is tudjuk csökkenteni. A takarás alól a gyomnövények is nehezebben tudnak csak előtörni. Minél több szerves maradvány van a talajunkban, annál sokszínűbb talajélet fejlődik ki, és annál jobb lesz a talajunk minősége. Ezt tapasztalta meg Laurentia Dombrowski – Szent Benedek-rendi nővér – is. Megfigyelései révén 1953-ban fejlesztették ki és gyártani is kezdték a fuldai kolostorkertben a Humofix néven forgalmazott növényi kivonatot, mely kiváló segédeszköz a komposzt gyorsabb bomlásához, ezzel is elősegítve a talajban a humusz gyarapítását.
Ellentétben a monokultúrával, ahol növénytársítást alkalmazunk a konyhakerti növények termesztésére, ott látványosak, színesek és izgalmasak az ágyások. A vegyes kultúrában együtt nevelkedhetnek a nyári virágok a zöldségnövényekkel, fűszernövényekkel, gyümölcsfákkal. Ne féljünk attól, hogy ágyásaink rendetlen benyomást keltenek majd, ha vegyesen ültetjük a növényeket. Vegyesen, de nem össze-vissza! A rendező elv, az esztétikumon túl, a növények közötti kölcsönhatás figyelembe vétele.
A termesztett növények „jó szomszédi” viszonyán alapul. Azok a fajok, melyek egymás fejlődését valamilyen formában segítik, célszerű, hogy szomszédok legyenek, míg mások, akik egymást hátráltatják, minél távolabb kerüljenek egymástól.
Bevált párosítás például a paszternák és a hónapos retek együttes vetése. A retek gyorsan kicsírázik, 4-5 hét alatt teljesen ki is fejlődik. Remek sorjelző növény, lombjának intenzív növekedésével árnyékolja a talajt, mely így könnyebben meg tudja őrizni nedvességét a vontatottan csírázó paszternák számára. Mire útban lenne, már el is fogyasztjuk.
A jó szomszédok között számos egynyári dísznövény is van, például a sarkantyúka, a bársonyvirág, vagy a körömvirág.
Kertészkedni a legkisebb helyen is lehet, de a helyi adottságokat számításba kell vennünk. Minél kisebb a kertünk, annál inkább törekednünk kell a jobb területkihasználásra. Egy vegetációs idő alatt egymás mellett, illetve egymás után több növényt is termeszthetünk. A talaj tápanyagkészletét is tudatosabban tudjuk kiaknázni, ha meghatározott sorrendben követik egymást a különféle növények a területen. A vetésforgóban a fajok úgy követik egymást, hogy minden növény más-más mennyiségben igényli és vonja ki a talajból az egyes tápelemeket. A különböző gyökeresedési mélység miatt más-más talajrétegek tápanyagkészletét fogyasztják az eltérő fajok, ezáltal elkerülhetjük az úgynevezett talajuntságot. Kertünk tervezésekor figyelembe kell vennünk növényeink tápanyagfogyasztási szokásai mellett rokoni viszonyaikat is.
A paradicsomra és a padlizsánra is elcsábul a krumplibogár, így egyik se kerüljön a burgonya után.
A vegyeskultúrában egy-egy ágyást nem egyféle növénynek tartunk fenn, hanem különböző fajokat ültetünk egymás közvetlen közelébe. Kísérletezzünk bátran! Próbálkozhatunk soron belüli köztes termesztéssel (pl. kukorica sorában futó babbal), vagy sorközi köztessel (pl. salátasorok között retekkel, vagy borsó között sütőtökkel). Számításba jöhet a kulisszás vetés (pl. néhány uborkasor után szélfogóként pár sor csemegekukorica), vagy az alávetés (pl. sárgarépa és retek együtt). Nemcsak térben, hanem időben is éljünk a lehetőségeinkkel! Rövid tenyészidejű tavaszi zöldségek – korai karalábé, fejes saláta, hónapos retek, zöldborsó – betakarítása után nem érdemes üresen hagyni a területet. A főveteményen túl elő- és másodnövényekben is célszerű gondolkodni.
Ezeknek az ősi módszereknek, évszázados megfigyeléseknek köszönhetjük azt a tudást, melyet újragondolhatunk, saját régiónk adottságaihoz igazíthatunk. Segítő kéz lehet Christa Weinrich és Jutta Langheineken: Növénytársítások a biokertben – Vegyeskultúrák a kolostorkertek mintájára címmel megjelent könyve. A fuldai bencés apátság kertjében már a II. világháború befejezése óta folyik önellátás céljából természetbarát, vegyeskultúrás termesztés. 1992-ben munkásságuk révén Fulda városának ítélték oda a környezetvédelmi díjat. A műtrágyák és a növényvédő szerek hőskorában tudtak létrehozni és fenntartani egy 2000 m2-es méregmentes veteményeskertet.
A kész, több évet is felölelő ágyás beültetési tervek jó fogódzkodót adnak, de minél többet próbálnak ki belőle saját kertjükben, idővel annál jobban megy majd a kertészkedés. Az első és mindent meghatározó lépés a tervezés. Szánjunk rá elégséges időt. Gondoljuk át az igényeinket. A várható hazai termésátlagok ismeretében és a rendelkezésünkre álló terület nagysága alapján könnyen megbecsülhető, hogy miből mennyit tudunk előállítani. Meg fogunk lepődni! 
Természetesen, ha alapellátást szolgáló zöldségekből – burgonyából, káposztából, vöröshagymából –, illetve gyümölcsökből is szeretnénk önellátóak lenni, akkor nagyobb termesztő felületre lesz szükségünk.
Ám bármekkora területen is vágunk bele a biokertészkedésbe, lehetőleg azzal az elhatározással tegyük, hogy kialakítjuk magunkban az ehhez szükséges szemléletmódot. Kompromisszumot kell kötnünk a természetes élővilággal. Összhangban kell élnünk a természettel, hogy hosszú távon élhessünk és gazdálkodhassunk az adott területen. Egészséges élelmiszer előállítása mellett, a fenntarthatóság és a környezettudatosság gyakorló színtereivé kell varázsolnunk kertjeinket.
