A nemzetközi kereskedelem, a fuvarozás, az utazás és a fokozódó turizmus következtében egyre több élőlény jut el természetes előfordulási területétől távoli helyekre. Egyes fajok kiválóan alkalmazkodnak új környezetükhöz, és természetes ellenségek hiányában, az őshonos fajokat kiszorítva hódítanak meg hatalmas területeket, foglalnak el és alakítanak át természetes élőhelyeket.
A köznyelvben tévesen ecetfaként is emlegetett, a Kínában őshonos növényt Európában díszfaként kezdték ültetni a 18. században. Egyenes, szürke törzséről, nagy, szárnyasan összetett leveleiről és jellegzetes, kellemetlen szagáról könnyen felismerhető. Nagyon gyorsan terjed, a talajban nitrogén-felhalmozódást idéz elő, ráadásul olyan anyagokat juttat a környezetébe, amelyek gátolják más növények növekedését.
A termőhelynek ez a kedvezőtlen átalakulása csak nehezen és költségesen fordítható vissza.
A bálványfa elleni védekezés csak úgy lehet hatékony, ha megelőzzük a tömeges megjelenését. Általában zavart területeken jelenik meg, és onnan terjed a messze repülő magok vagy a rendkívül intenzíven növekedő gyökérsarjak segítségével, sokszor a településekről, építkezések környezetéből, kiskertekből kerül a természetes élőhelyekre.
Megerősödött állományait már csak folyamatos, többszöri permetezéssel, sorozatos sarjkenéssel és fainjektálással lehet elpusztítani. Ez a vegyszeres kezelés azonban költséges, további környezetterhelést jelent, illetve hatékonysága sem garantálható minden esetben.
