Egy családellátó kert gyümölcsfáinak fajtaösszetétele az esetek többségében sajnos a véletlen műve. Többnyire olyan gyümölcsök vannak a kertben, amit a szerencse odahoz: ismerős adta, amikor épp a tulajdonosnak ültethetnéke volt, épp olyat kapott a közeli faiskolában, kinőtt valami a földből és ott maradt…
Pedig kis átgondolással, tervezéssel, és irányított beszerzéssel sokkal jobban is hasznosítható lenne a házi gyümölcsöskert.
Kora nyártól késő őszig
Érdekes módon az emberek ruházat és autók terén márka hűek, vagy legalább is ismerik az adott tárgyak „fajtáit”. Gyümölcsök, zöldségek terén azonban a legritkább esetben tudjuk, hogy milyen fajtát vásárolunk a boltban, vagy a piacon, pedig igen nagy íz-, és felhasználásbeli különbségek adódhatnak. A faj például az, hogy: alma, körte szilva. A fajta például az alma fajon belül az Éva, Golden, Early Gold, Jonathan, Jonagored… És itt válik lényegessé, hogy miért ne „csak almafát” vegyünk a kertünkbe, hanem fontos az is, hogy milyen fajtájút!
Rossz termés, jó termés
Sokaknál okoz gondot a gyümölcsfák változó termésmennyisége és minősége. Ennek van egy természetes formája is, amikor a gyümölcsfa bizonyos évente pihenőévet iktat be (alternál), és akkor alig terem. Másik gyakori oka a korán virágzóknál a fagykár, ami miatt kevés lehet a termés – ez ellen sem tudunk semmit tenni. Ám ha a termés mindig kevés, akkor valami gond van. Lehet, hogy egy sok mindenre érzékeny fajtát választottunk rezisztens, toleráns, vagy sok mindent elviselő tájfajta helyett.
A tájfajták előnyei?
Egyre több régi gyümölcsfajtát lehet némi internetes kutakodás után beszerezni hazánkban is. Ezek a tájfajták sok szempontból ideálisak a házikertekbe.
Míg a faiskolai árudákban klasszikus, ismert fajtákkal találkozunk ugyan, ezek többségének a hátránya, hogy üzemi termesztésre lettek nemesítve, azaz egy elég kötött növényvédelmi és tápanyag-utánpótlási tervet követve adnak kiváló termést. Ezt egy üzemben meg tudják oldani, ahol hektárszámra ugyanaz a fajta terem, de egy házi kertben egy-egy példány kedvéért már elég macerás betartani a fajta „használati utasítását”. Mindenesetre, ha ilyen növényt tudunk csak beszerezni, akkor olyan fajtákat válasszunk, amelyek a faj klasszikus betegségeivel legalább részben ellenállók, rezisztensek.
A tájfajták általában kevesebbet teremnek, kisebb a gyümölcsük, ám cserébe jóval kevesebb gondozással is beérik, könnyebb házilag velük bio-gyümölcsöt előállítani.
Érési sorokat állítsunk össze
Az érési sorok lényege, hogy egy-egy gyümölcsből ne egyszerre legyen olyan nagy mennyiségű termésünk, ami ránk romlik, hanem inkább hosszabb időn keresztül legyen folyamatosan, de egyszerre kevesebb gyümölcs, elkerülve ezzel a dömpinget, esélyt adva, hogy elfogyasszuk, vagy tartósítsuk a termést. Az almafajták közül a koraiak már augusztusban szedhetők, míg a késői tárolási fajták még októberben is betakaríthatók. Ezért kedvenc gyümölcseinkből érdemes olyan fajtasort összeállítani kertünkben, amelyek sorban egymás után, így hosszabb ideig érnek.
Az érési sor mellett fajtaválasztásnál legyünk figyelemmel arra is, hogy az adott fajták milyen hasznosításúak. Az almás példánál maradva a nyári érésűek előnye, hogy már korán van almánk, ezek azonban nem tárolhatók, friss fogyasztásra, vagy tartósításra alkalmasak. A késő őszi érésűek ellenben akár hónapokig tárolhatók.
Semmiképp sem érdemes egy fajtából sok fát tenni kertünkbe, mert akkor az egyszerre érik, egyszerre annyi gyümölcsünk lesz, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Tehát munkaszervezés szempontjából is előnyös, ha érési fajtasorban gondolkodunk.
Alternáló fák és a megporzás kérdései
Másik dolog a gyümölcsfák már korábban említett alternálása. Ez azt jelenti, hogy bizonyos években nem terem annyit, pihen. Ennek oka lehet tápanyaghiány is, és sok más tényező. Általában az erre hajlamos fajták néhány évente iktatnak be egy ilyen évet, de megvan az a jó tulajdonságuk, ha mondjuk tavaszi fagy miatt elveszítik a virágaikat, emiatt nem lesz termésük, azt betudják pihenőévnek. Az alternáló évben a folyamat gátló hatása bioregulátorokkal csökkenthető.
Ha egy fajta fából van több, esélyes hogy a dúsan termő években mind jól terem majd, tehát annyi gyümölcsünk lesz, amivel nem tudunk mit kezdeni. Az alternáló években meg egyik sem terem majd sokat – várhatóan egyszerre tartanak termésszünetes évet, akkor meg nem nagyon lesz gyümölcsünk. Míg, ha vegyesen ültetjük az egy fajon belüli fajtákat, akkor nincs ilyen gond.
Idegen megporzású fajoknál is lényeges hogy több fajtát tartsunk, mert ezek egymásnak jó megporzói lehetnek. Itt számításba vehetjük a 100-200 méteres körben, a szomszédságban levő gyümölcsfákat is.
Például a nemesebb meggyek sokkal jobban teremnek, ha van cigánymeggy a közelben – aminek a termése apró, nem haszontalan ugyan, de elég gyenge termést ad a nemes fajtákkal ellentétben. Ha van a szomszédságban cigánymeggy, akkor nekünk felesleges ültetni, az jól porozza majd a mi meggyfáinkat is. A probléma akkor adódik, ha a szomszéd kivágja a fáját, akkor nekünk kell pótlásról gondoskodni a további jó termés érdekében.
Hazánkban helyenként még most is divat faluhelyen gyümölcsfát ültetni az utcára, a házak elé. A hulló gyümölcs csúszóssá teszi a járdát ez nem szerencsés, de több haszna van a dolognak, mint hátránya… Ahol ez divat, ott az értéktelenebb gyümölcsű, de jó porzó fajtákat ültették az utcára, a nemesebbeket a kertbe. Így az utcán lévő nem foglalja a kertben a helyet, de porozza a kertieket, a gyümölcse meg értéktelenebb, kisebb gond, ha azt az utcáról a járókelők leszedik. De az a haszna megvan, hogy a benti, őrzött példányok jól porozottak lesznek, jó lesz a terméskötődésük.
