A sziget a történelem folyamán túlnyomórészt királyi-királynői uradalom volt, szőlőtermelői múltját már az 1569-es szőlőadó-feljegyzések is bizonyítják, és a folyamat nem szakadt meg, többek között a Gál család is folytatja a történelmi hagyományt, és ez a jövőben sem lesz másképpen.
egyáltalán mikor jön el az az idő, amikor majd kevesebb terhet tud az idősebb generáció vállalni a közös munkából. Egyelőre azt emelik ki, hogy a kölcsönös tisztelet, az egymás motiválása, a támogató közeg segíti őket az átmenet fázisában, és az, hogy a szüleik kezdettől fogva szabad teret engednek nekik, de mindig számíthatnak a tapasztalataikra, tanácsaikra.
A gyerekkoruk viszont mindenképpen meghatározó volt, amire így emlékeznek: szüleink gyerekkorunkban állami pincegazdaságnál dolgoztak, aztán ahogy cseperedtünk, megalapították a saját családi cégünket, 60 hektár szőlőt telepítettek, majd erre alapozva létrehozták a pincészetet. Mindemellett anyai nagyapánk is szőlészkedett, borászkodott hobbi szinten, de ő is a szakma szerelmese volt. Az unokatestvéreinkkel együtt besegítettünk már gyerekkorunkban a szőlőmunkákba és a szüretbe. Ez volt tehát a családi háttér, viszont a szüleink soha nem terelgettek minket tudatosan ez irányba, nem helyeztek ránk nyomást, teljes szabadsággal választhattuk meg az utunkat.
Már tízévesen arról álmodozott, hogy nyelvész lesz és tanár, órák után lelkesen magyarázta az osztálytársainak a német szenvedőszerkezetet. Az angol tagozatos gimnázium után francia szakos nyelvész- és tanárként végzett az ELTE-n. Azért teljesen nem tudott elszakadni az őt körülvevő családi környezettől, és egy fél évre beiratkozott a Kertészeti Egyetem borászati kurzusára is, a diplomamunkáját pedig a francia szőlőfajtanevek eredetéről írta, később pedig Tompa Imre: Amit ma megihatsz című könyv születésénél is közreműködött és a francia borkóstolási szókincset kutatta, így ötvözve a nyelvészetet a családi gyökerekkel.
Egész kicsi volt, amikor szülei már kivitték a szőlőbe, persze ekkor még inkább a nővérével játszott a szőlősorok között, miközben a szülők kötöztek vagy a zöldmunkát végezték. Érdemi munkát igazán a gimnáziumi évek alatt a nyári szünetekben végezett a szőlőben, vagy ha úgy adódott a palackozás során, emlékszik a kezdetekre. Valójában ekkor döntötte el, hogy a Kertészeti Egyetemen tanul tovább, amit nem a szülők erőltettek, saját elhatározásból tette. Kertészmérnökként szőlész szakirányon, majd növényorvosként végzett. Egyetem után beállt a sorba és a családi cégnél kezdett dolgozni szőlészként és növényorvosként.-Kicsi koruktól kezdve láttuk egyrészről a nagypapánk példáját, aki hobbiként is kiváló bort készített, másrészről pedig a szüleink szó szerint áldozatos, de egyben lelkesítő, motiváló munkája volt a szemünk előtt. Megtapasztaltuk, hogy a sok öröm és sikerélmény mellett mennyi munkával, áldozattal jár ez a szakma. Mi gyerekek, szeptember elején a nagyszüleinkhez költöztünk, az iskolát minden évben náluk kezdtük, miközben a szüleink a szüretnél álltak helyt hajnaltól késő éjjelekig.
Csaba pedig azt emeli ki, hogy látták, mennyi munkával milyen értéket építettek fel a szüleik, ezért mindenképpen szeretnék, hogy ennek folytatása legyen.
Mindketten úgy érzik, hogy rendkívül szerencsések és hálásak a szüleiknek azért, hogy konfliktusmentesen, egy támogató háttérrel tanulhatják és tapasztalhatják meg a szakma és a vállalkozás minden részletét, amire szükségük lesz, amikor majd egyedül állnak a cég élén.
Szüleivel egyetértésben mindig egyre több és felelősségteljesebb feladattal kell szembenéznie. Úgyhogy végig járja a ranglétrát azért, mert csak így tudhatja meg, mit várhat majd el az alkalmazottaktól. A szülei mindig hagyták kiteljesedni, ami a mai napig jellemző rájuk. Saját döntéseket hozhat, ami nagyban segíti a szakmai fejlődést, de valahol elakad, mindig számíthat a tapasztalatukra. Zsuzsa szerint a szüleik végtelen türelmének és nyitottságának is köszönhető, hogy konfliktusmentesen tudnak együtt dolgozni,
Szerintük nagyon fontos, a hogy túlzott irányítás helyett, hagyták, hogy maguk tapasztalják meg a mindennapi problémákat, tegyék a dolgunkat, és vállalják a felelősséget a döntésekért, úgy hogy a háttérből segítenek, a nagyobb horderejű döntéseket pedig továbbra is mindig együtt hozzák meg.
Zsuzsa úgy látja, hogy nagyon hasonlóan gondolkodnak, ráadásul a szüleik fiatalosak és nyitottak; mindegyikük igyekszik folyamatosan tovább képezni magát a saját területén; továbbá a tolerancia is alapvonása mind a négyüknek, ezért sem ütköznek igazán korosztályos különbségbe. A szüleiktől látva a szakmai alázatot és a felelősségtudatot, ők is ugyanezzel a hozzáállással szeretnének tanulni és dolgozni, hogy egy napon majd készen álljanak rá, hogy megőrizzék és továbbvigyék mindazt, amit létrehoztak.
Hiszen Zsuzsának egy óvodás gyerek mellett egy öt hónapos kicsivel is foglalkoznia kell, Csaba pedig még tanul a munka mellett.
Mindketten azon dolgoznak, hogy a későbbiekben vezetésükkel fejlődjön a családi vállalkozás, hogy szüleik a mókuskerékből kiszakadva, elégedetten, többet pihenve, idejük nagyobb részét az unokáikkal tölthessék.
