– A COVID-19 vírus hazai megjelenésével az ágazatban dolgozók egy része a félelemtől vezérelve elhagyta munkahelyét. Mindez pont magvetés és a palántanevelés időszakára esett, de a rendkívüli körülmények ellenére sikerült bevetni a tálcákat, majd vízre tenni, és a palántanevelést elindítani. Azt reméltük, hogy a palántanevelés egy nyugodtabb időszak lesz a dohánytermelők számára, és az ekkor jellemző kisebb létszám foglakoztatása segít majd abban, hogy átvészeljük ezt az időszakot.
Később pedig a májusi fagy a kiültetett palántákban tett jelentős kárt, majd az öntözés mellett újra kiültetett palántákat szélkár, özönvíz, homokverés és jég is érte. Mindez azt eredményezte, hogy a stresszt elszenvedő palánták a 18-20 levél helyett 10-12 levélnél már virágoztak, ami már meghatározta a terméseredményeket és a minőséget is – mondja az ügyvezető.
Eisler József hozzátette, az idei évre vonatkozó szerződéskötések megtörténtek, de már most látható, hogy 10-15%-al kisebb területen folytatódhat a termelés, mint 2020-ban.
Ez a generációváltás problémájából is fakad, a kiöregedő termelőktől kevés helyen veszik át az utódok a stafétabotot, nem a növények termelésében látják a jövőjüket. Ehhez hozzátársul, hogy a költségek folyamatosan növekednek és a szárítók is leamortizálódtak.
A piac miképpen alakulhat ennek eredményeként?
– A kisebb termőterület mindenképpen probléma, de egy kedvező időjárás esetén elképzelhető, hogy minimális mennyiségi kiesést szenved el az ágazat, amit még talán a piac is tud tolerálni.
Mivel a dohány jelentős része külföldre kerül, ezért nagyon fontos, hogy a termelők a lehető legtöbb dohányt megtermeljék, mert ha rendszeresen kevesebb mennyiséget lehet értékesítésre felkínálni a vevőnek, az előbb-utóbb megbosszulja magát.
Mekkora a munkaerőhiány az ágazatban?
– A dohány nagyon munkaigényes növény. Igaz, nem a teljes tenyészidőben van szükség munkaerőre, hanem kampány jelleggel, de a végére szépen összejönnek a munkaórák és ezzel együtt költségek is.
Ilyen munka például az ültetés és az ehhez kapcsolódó munkák, a talaj-előkészítés, a bakháthúzás, többnyire az öntözés, a palántaszedés, a pótlás stb. Majd a növényápolási munkák ugyancsak kampányjellegűek, végül egy hosszú időszak következik július második felétől: a betakarítás, szárítás, előtte pedig, illetve közben a tetejezés és kacsgátlás végzése, valamint a dohány válogatása és előkészítése az értékesítésre.
Egyre nehezebb olyan dolgozót találni, aki képes és akar elfogadható minőségű munkát végezni.
Mit lehet tudni a dohányültetvényekről? Megfelelnek az időjárási körülmények?
– A magyarországi klíma optimális a dohánytermesztés szempontjából. Bár vannak olyan évek, amikor kevés a csapadék, illetve annak az eloszlása nem a dohány igényeinek megfelelő, de ez az öntözéssel korrigálható. A palántanevelést a fagyok, az ültetést pedig kései fagyok nehezíthetik meg. Az őszi fagyok ugyancsak terméskiesést eredményezhetnek, de szerencsére ez nem túl gyakori. A termelők általában egy október eleji fagyra fel vannak készülve szárítókapacitással.
Miként hatnak a dohánytermesztésre a sorozatos növényvédőszer-kivonások?
– Nem könnyíti meg a termelők munkáját a növényvédő szerek kivonása, de tudomásul veszik a termelők, és csak az engedélyezett szereket használják.
A dohánytermelés területén a növényvédőszer-használatot kiemelten ellenőrzik.
A termelők a felhasználható szereket a szerződésük megkötésekor megrendelik, a felhasználásról permetezési naplót vezetnek, az értékesítés előtt pedig igazolják, hogy mikor használták fel azokat és milyen formában. A felvásárlók jelentős összegeket költenek a szermaradék vizsgálatára. Abban az esetben, ha a szermaradék vizsgálatkor probléma adódna, a felvásárló megtagadhatja az átvételt. Tekintve, hogy folyamatos ellenőrzés zajlik az agronómiai stábbal, ritkán adódik probléma.
A KAP-ban történő bizonytalanságok miatt milyen támogatások várhatók?
– Egyelőre nem sok dolgot lehet tudni, de reménykednek a termelők abban, hogy az egyre csak emelkedő bérköltségek és egyéb költségek kompenzálására lehetőség nyílik, és mindez a támogatásokban is megjelenik majd. A foglalkoztatottság egy nagyon fontos kérdés azokon a vidékeken, ahol a dohányt termelik, mert a dohánytermesztésben többnyire olyan munkások dolgoznak, akik alulképzettek.
A dohány a megélhetés biztosításában segít ezeknek az embereknek.
A szárítok cseréjének támogatásában is nagyon reménykedünk, mert elavult energiapazarló berendezésekkel nem lehet gazdaságosan dolgozni.
