Általában könnyen nevelhető, edzett fák, de viszonylag sok károsítójuk van, több mint negyvenet tartanak számon. Most csak néhány fontosabbat mutatunk be közülük.
Kőris-gubacstetű
Kőris-gubacstetű (Prociphilus fraxini) lárvái a fák rügyei alatt telelnek. Tavaszi aktivizálódásuk akkor válik feltűnővé, amikor a vastagabb ágakon vándorolni indulnak a fehér lávák, hogy megkeressék a fiatal hajtásokat. A lárvák 2-4 mm nagyságúak, hátukat fehér, laza, gyapjúszerű viasz-szálak borítják, emiatt lényegesen nagyobbnak tűnnek. A 3,8-5,5 mm hosszú imágók a friss hajtásokra vándorolnak, és tömör, vastag, fehér kolóniát alkotnak a fiatal hajtásokon, ágakon. Szívásuk következtében a kőris levelei deformáltak, olykor gubaccsá állnak össze. A gubacstetvek mézharmatot választanak ki, amit szívesen fogyasztanak a hangyák. A lecsöpögő mézharmat fényes, ragadós bevonatot alkot a leveleken.
Nagymértékű fölszaporodásuk esetén a lárvák elhagyják a levélfészket, és lefelé vándorolva, akár a fa törzse is fehér lesz tőlük.
Júniustól alakulnak ki a szárnyas egyedek, amelyek a nyári tápnövényre, a közönséges jegenyefenyő gyökerére repülnek, de azon jelentéktelen növekedéscsökkenést okoznak. Az elhagyott levélfészek megbarnul, és belőle megpróbál előtörni a hajtás. Az elhalt levelek idő előtt lehullanak. A fenyők gyökerét a tetvek augusztusban hagyják el, visszarepülnek a kőrisre, ott rakják le a petéjüket.
Kárt inkább csak a fiatal növényeken okoznak. Kártételüket a nyugalmi időszakban olajos lemosópermetezéssel kell megelőzni, akkor a telelő lárvák ellen tudunk védekezni.
Következő lépésként permetezzünk levéltetvek elleni szerekkel. Amikor már deformált, összesodródott levelekben élnek a kártevők, csak felszívódó hatású tetű elleni rovarölő szerekkel tudunk védekezni.
Kőris-gubacsatka
A kőris-gubacsatka (Aceria fraxinivora) a kőrisfák virágzatát fertőzi, ennek következtében szabálytalan alakú, egyenetlen felszínű, karfiolszerű gubacsok fejlődnek rajtuk. A friss gubacsok zöldes színűek, puhák, később színük átvált barnára, sötétbarnára, végül megszáradva feketés színt nyernek. A gubacsok a virágzati szár végén csoportosan helyezkednek el. A gubacsok egy év után is a fán maradnak. Általában 1-2 cm átmérőjűek, méretük ritkán haladja meg a 2 cm-t. Erős fertőzésnél a levélen, levélnyélen torzulást, alakváltozást idéznek elő a kőris-gubacsatkák, illetve a vesszőn és rügyön is kialakulhatnak a gubacsok.
A kártevők a gubacsokban élnek, abban telelnek. A kőris-gubacsatka 0,1 mm körüli, így szabad szemmel nem látható, csak mikroszkóppal. Az atkák lárvái és imágói szívása következtében fejlődnek ki a sajátságos alakú gubacsok. Az atkák rügypattanás után válnak aktívvá és terjednek szét a fákon. Kőrisfajokra specializálódott kártevő, más fafajokon nem él. Fertőzött fákról a gubacsatka nem terjed át a szomszédos fára.
A védekezés elsősorban a faiskolai nevelés idejére esik, a faiskolákban kell gubacsatkától mentes fákat nevelni. Közterületi kőrisfáknál rügypattanás után, virágzás idején atkaölő szerrel gyéríthető az egyedszámuk és a kártételük.
Kőris-gubacsszúnyogok
Jelenleg öt kőris-gubacsszúnyog ismert. Az egyik (Dasineura fraxini) károsítása esetén a levélke fonákán, a főér mellett több enyhe kidudorodás látható. Minden dudorban a gubacsszúnyog sárgás színű lárvái fejlődnek.
A másik kőris-gubacsszúnyog (Dasineura fraxinea) a levél színe felé kiemelkedő, 8 mm átmérőjű, kör alakú, zöldessárga gubacsot képez, amelyben fehér lárva él. Amint a lárva elhagyja a gubacsot, az megbarnul, a levélszövet is barna lesz és kilyukad. Gyakran szaprofita gombák telepszenek meg rajta. A gubacsszúnyog fejlődési helyén a középér borsóhüvelyszerűen megvastagszik, mivel a levélke széle fölfelé hajlik. A gubacsszúnyogok ellen nem indokolt a védekezés.
Kőris gömbormányos
A kőris gömbormányos (Stereonychus fraxini) fő tápnövényével, a kőrisekkel együtt hazánkban mindenütt elterjedt. Évi több nemzedéke van. Bogár alakban, a talajban telel át. Tavasszal a bogár a rügyeket rágja, és párosodás után petéit a kőris levelére rakja. Mind az imágó, mind a június-júliusban megjelenő lárva a levelek megrágásával okoz kárt.
Éveken keresztül tartó rágásának eredményeképpen a fák vékony ágai is elpusztulnak.
Kőrisfaelhalás
A kőrisfaelhalást a Hymenoscyphus fraxineus nevű kórokozó gomba okozza, amely egész Európában elterjedt. Hajtáshervadást, az 1-2 éves vesszők elhalását, faszöveti elszíneződést és kéregelhalást okoz. 2007 óta szerepel az EPPO figyelemfelkeltő listáján. Európában az 1990-es évektől figyelték meg erdészeti károsítóként, hazánkban 2008-ban találták meg. A kórokozó az egész ország területén elterjedt. Fiatal és idős állományokban egyaránt előfordul, de leginkább a fiatal, 2-10 éves erdősítésekben károsít. Az érintett fákon a hajtások hervadása, pusztulása, majd az ágak elhalása látható. Néhány év alatt a megbetegedett fák jelentős része elpusztul.
Nagyon indokolt tehát a kórokozó elleni védekezés. Sajnos jelenleg egyetlen lehetőségünk a fertőzött növények megsemmisítése.
