Tájegységenként rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz. A hagyományok jelentős része nem épült be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fent. Nézzük, mik voltak és vannak még ma is szokásban a legjelesebb tavaszi ünnepen?
Ételszentelés
A 10. század óta ismert szertartás húsvét vasárnapján a húsvéti ételek, sonka, bárány, kalács, tojás, bor megszentelése a templomban. A húsvéti ételek sorában a bárány Jézust jelképezi, a tojás az élet, az újjászületés szimbóluma.
ezért számos hiedelem fűződik hozzá. Például a húsvéti kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, vagy megőrizték, s nyáron a verebek kártevése ellen kereszt alakjában meghintették vele a gabonaföldeket. A szentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. Egy-egy szentelt tojást a családból ketten vagy többen ettek meg, hogy ha eltévednek az életben, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.
Húsvéti locsolás
Termékenységvarázsló jellegű népszokás. Egyházi magyarázata pedig több is van, részint a keresztelésre utal, részint pedig arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
Húsvéthétfőt szokás vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezni.
Az Ipoly mentén például szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután indultak el locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. A legények locsolását a lányok tojásokkal viszonozták.
A locsolkodás mai formája, a gyermekek locsolkodása kölnivel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű városi szokás.
Húsvéti korbácsolás
Dunántúlról ismeretes népszokás. Locsolkodás előtt a legények fűzfavesszőből négyszögűre font korbácsot készítettek, amit sibának neveztek. A kisfiúk számra édesapjuk vagy nagyapjuk fonta a korbácsot. A legények húsvéthétfőn ezzel csapkodták meg a leányokat, közben ezt mondogatva: Keléses ne légy, bolhásos ne légy, esztendőre frissebb légy!
A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral vagy piros tojással kínálták a legényeket. A Felföldön és a szlovák-magyar lakta területeken ismert szokás a suprikálás, amikor a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végző legényeket.
Hímes tojás készítés 
Az ünnep legmeghatározóbb jelképe a húsvéti tojás, hímes tojás, írott tojás, piros tojás.
A tojás díszítése azonban a keresztény gyakorlatnál korábbi, és több formája is ismert, például a hímzés, batikolás. A a főtt vagy kifújt tojás úgynevezett írókával készítettek mutatós mintákat. Ami nem más, mint egy pálcára erősített fémcsövecske. Ezt a pálcát mártogatták bele forró méhviaszba, majd segítségével írták, rajzolták a mintát a tojás felületére. A megmintázott tojást festékbe, vagy festő növények levébe áztatták. Utolsó lépésként lekaparták a a méhviaszt, s máris láthatóvá vált a motívum.
Tojásjátékok
A húsvétot a böjt végeztével és a szép idő beköszöntével vidámság is jellemzi. Világszerte elterjedtek a tojásjátékok. A tojásgurítás egy szabadtéri játék. Általában egy helység melletti magaslatról, dombról gurították le a tojásokat, amelyeket a lent összegyűltek elkapkodtak.
Két szemben álló játékos kezébe fogott tojással igyekszik eltörni a másik tojását. A játéknak több változata ismert. Játszható úgy is, hogy az egyik játékos a kezében lévő pénzzel igyekszik a másik tojását betörni és így az eltört tojást megszerezni, de játszható festet, hímes, keményre főtt vagy csokoládétojással is. Csalni is lehetett fából, mészkőből, gipszből készült műtojással. Egyre népszerűbb program a tojáskeresés, amiben az egész család részt vesz.
Manapság kevés helyen járnak a locsolkodó fiúk házról házra, de érdemes kipróbálni néhány régi szokást, lehet otthon készíteni hímes tojásokat, vesszőből sibát, játszhatunk a szabadban közösen tojáskeresést, tojásgurítást vagy tojásösszeütést.
