Mohart két céllal szokás termeszteni: vagy a magjáért, vagy szálastakarmányként. Általában késő tavasztól, azaz május közepétől nyár közepéig, vagyis július végéig vethető. A talajadottságokra nem érzékeny ez a szívós növény, ráadásul vetőmagnormájának és a vetőmag árának köszönhetően a vetőmag inputköltsége fajlagosan alacsony. A GK Erika fajtájú mohar vetésnormája például 25 kg/ha. Tömegtakarmányként való termesztésekor az idejében elvetett állományt kétszer is lehet kaszálni.
A növény nagyon nagy előnye, hogy a vetést követő 55–65. napon már betakarítható szénának, szenázsnak, illetve zölden való etetésre.
Vizsgálatunk során a két különböző időben elvetett állományból akkor vettünk mintát, amikor már kidobták a bugájukat (1-2-3. kép). A teljes növényekből álló mintát 2–3 centiméteres darabokra aprítottuk, és 24 órán belül vizsgáló laboratóriumba szállítottuk, hűtve.
A Vitafort Zrt. dabasi és az Agrofeed Kft. szalkszentmártoni laboratóriuma elemezte a mintákat, mindkét labor betakarításonként egy-egy mintát kapott. A Vitafort Zrt. klasszikus kémiai analitikai módszerekkel vizsgálta a szenázsalapanyag tekintetében fontosnak tartott paramétereket. Az Agrofeed Kft. a megfelelő előkészítés után FOSS NIRS DS 2500 F készülékkel rögzítette a minták elnyelési-áteresztőképességi spektrumát az infravörös-tartományban. A spektrumot elektronikusan továbbították az Egyesült Államokba a Dairyland Laboratories-nak, ahol kielemezték, hogy a kész beltartalmi adatokat visszajuttassák.
A vizsgálat fontosabb eredményeit az 1. táblázatban foglaljuk össze. A viszonyítás kedvéért szerepelnek benne egy tavaly tavasszal szenázsnak betakarított rozs betakarításkori paraméterei is. A rozs adatait 100 százaléknak véve indexáltuk a mohar jellemzőit.
A nedvesen mért fajlagos zöldtömeg a mohar mindkét vetésideje esetében jelentősen elmaradt a rozsétól, de ha a szárazanyag termésátlagát nézzük, akkor lényegesen kisebb az elmaradás. Gondoljunk bele: a rozs 221 nap alatt volt képes 1,64–1,70 kg szárazanyagot termelni, míg a mohar – korábbi vetés esetén – 3,5-szer rövidebb idő alatt ennek a felét szolgáltatta! Tehát egységnyi idő alatt a mohar jóval intenzívebb szárazanyag-beépítésre képes, mint a rozs.
A mohar cukortartalma kisebb lett, mint a rozsé, de a kétféle vetésidő is jelentős különbséget eredményezett. A mohar nyersfehérje-tartalma megközelítette, illetve felülmúlta a rozsét, de az oldhatósága gyengébb (Protein Sol.).
Nyersrost-tartalma és neutrál detergensrost-tartalma (NDF) meghaladta a rozs értékeit. Ez utóbbi összetevő emészthetősége (NDFD30) a mohar esetében jobb. A két növény zsírsav-összetétele eltérő, és azon belül a mohar palmitin-, sztearin- és olajsavaránya markánsan nagyobb. Az összes emészthető tápanyag-tartalmat és az energiatartalmat a 2. táblázat mutatja.
Az összes emészthető tápanyag (TDN) három különböző becslési módszer szerint is 91–97 százaléka a rozs értékének. Mérsékelten kisebb értéket észlelünk a laktációs (91–100% a rozshoz képest), a tömeggyarapodási (89–94% a rozshoz képest) és a létfenntartó nettó energia vonatkozásában (93–96% a rozshoz képest).
A táblázatban a TDN- és NE-értékek minden esetben szárazanyagra viszonyított adatok. Hangsúlyozzuk, hogy a mohar a mintavételkor 10–99 százalékkal nagyobb szárazanyag-tartalmú termést produkált, mint a rozs. Ez a fontos adat ökonómiailag is kedvező megítélés alá helyezi a mohart, hiszen az állatok nem szárazanyagot esznek, hanem nedvességtartalommal is rendelkező takarmányt.
Vizsgálatunk semmilyen projekttámogatásban nem részesült. A magyar mezőgazdasági termelők ismereteinek bővítése céljából készítettük, abban bízva, hogy hozzájárulunk jövedelmezőségük javításához.
Külön köszönjük az Agrofeed Kft.-nek és a Vitafort Zrt.-nek a gondos szakmai támogatást és a laboratóriumi háttér biztosítását, valamint a GK táplánszentkereszti munkatársainak, hogy közreműködtek a vizsgálatban!
