„Bár már 2015-ben elkezdtünk pezsgőt készíteni, asti technológiával, de abban az időben nem volt nagy divatja. Két évvel később már több, mint 40 ezer palack bort töltöttünk le, 2022-ben pedig elértük az egymillió palackos értékesítést”- kezdte a bemutatkozást a vállalkozás főborásza, Boros Zoltán, aki Irsai extra dry-al fogadta a megjelenteket. A szakember hozzátette, az elmúlt év időjárásának köszönhetően 300 ezer literrel kevesebb saját mustot dolgoztak fel, mint egy évvel korábban. Így ellenőrzött minőségű szőlőt vásároltak, hogy megteljenek a tárolóedények.
Napjainkban 168 hektár területtel rendelkeznek, amiből 138 hektárt betelepítettek, de ezt is kevésnek találják. A tavalyi egymillió palackból 150 ezer ment exportra, a többi a hazai piacon kelt el, s a belföldi értékesítés 10-15 százaléka a HORECA szektorban talál fogyasztóra. Idén már szeretnék 1,3-1,5 millió palackra növelni az termelésüket.
Molnár Pál úgy tartja, a minőségből nem szabad engedni. Feltörni a csúcsra könnyű, de a legnehezebb fenn is maradni. Ehhez nem csak az ország egyik legjobb borvidéke, de egy kiváló szakmai csapat is áll a háttérben. Amikor Mórra került, a volt állami gazdasági területeket vásárolta meg, csak egy hajszálon múlt, hogy elveszítik a borvidéki besorolást, hogy nem minősítették át a szőlőket erdővé. Valamikor 2200 hektár volt a Móri borvidék területe.
Bár a háta mögött sokan összesúgtak, jött a svájci pénz, pedig Molnár Pál minden ízében magyar. Mai napig az év 52 hetéből 48-at itt tölt. A móri bornapokon elsőként vittek ki hűtőt, használtak csavarzáras palackot, miközben mások kannából árulták a bort.
Bár alig 18 éves volt, amikor disszidált, 24 évesen már céget alapított, 2014-ben pedig eladta vállalkozását. Esztergályosként kezdte, s rövid időn belül beszállítója lett a NASA-nak, a Forma1-nek, de elsősorban orvosi műszergyártás volt a fő profiljuk. Mint elmondta, a karrier építéséhez sok szerencse kell, és még több szorgalom, munka. Véleménye szerint minden ember életében eljön a szerencsés pillanat, de 90 százalékuk nem ragadja meg.
Molnár Pál 1971-ben távozott külföldre, s műszaki területen futott be sikeres karriert Svájcban. Mi volt, ami a borászat felé terelte? A válasz rövid – amolyan „Molnár Palis” -: a családi tradíció.
– meséli, pár hónapos volt, mikor szülei már vitték a szőlőbe, zsákban fölakasztották a gyümölcsfára, ott cseperedett. Vittek magukkal bort is, amit elástak, hogy hűvösen maradjon. A kis Palit pedig a szél lebegtette. „Édesanyám 18 hónapos koromig szoptatott, ittam én az Ezerjót az anyatejen keresztül. Felnőtteknek hunkaidőben három liter bor elment, abból a papa megivott két litert, a mama egy litert. Mielőtt édesanyám négy éve, kilencven évesen meghalt, az utolsó félévben még lecsúszott fél liter bor egy nap. Életében nem evett meg három fej salátát, csak kolbász, sonka, szalonna, kenyér került a tányérra. Meg a bor. Szervileg teljesen egészséges volt”- mosolygott a házigazdánk. Az ezredfordulón vette az első kis pincét, hozzá egy kis szőlőt, majd kidüllesztette a mellét, s 2003-2004-ben két hektárt vásárolt huszonhárom gazdától, s néhány évvel később már nyolc hektár szerepelt a nevén. Ehhez voltak gépei, traktorosa, borásza, miközben egy palack bort sem adott el. „Elajándékoztam mindet”- mesélte, majd jött a lehetőség 2008-ban, hogy a Móri Állami Gazdaság szőlőjét meg lehet vásárolni, azt a területet, ahol még gyerekkorában mezítláb szaladgált. „Na, gondoltam magamban, tudomásom szerint egy traktor egy traktorossal a 20-25 hektárt meg tud művelni. Ha nyolcat csinál, akkor is ugyanúgy fizetem, mintha huszonötön dolgozik. Elmentem Székesfehérvárra, az árverésre, s mit ad Isten, egyedül voltam”- vezet vissza időben, első körben 16 hektárt, majd újabb 8-at vett, délután négyre megvolt a 160 hektár. Vitt magával egy kis bort, kinyitottak egy palackot, ittak a sikerre, meg az egészségre.
A terület teljesen elvadult volt. Véleménye szerint, ha odaajándékozták volna ezeket az ültetvényeket az állami gazdaság dolgozóinak, akkor nem mentek volna tönkre.
„Ausztriában vettem egy 220 lóerős Steyr traktort, hozzá egy olyan eszközt, amivel Dél-Amerikában a dzsungelt irtják, össze lehet vele darálni akár a betont, a drótot is, és kitisztítottam 100 hektárt, majd jött a telepítés”- magyarázta, sokan arra panaszkodtak, nincsen piac a borra, ő viszont biztos volt benne, hogy eladja. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem kellett azon gondolkodnia, miként tudja finanszírozni a móri vállalkozását. Molnár Pál azt is hozzátette, ebben nincsen svájci, vagy magyar banknak benne a pénze. Mikor kérdezem bánná-e, ha fel kellene adnia a szőlészetet, a borászatot, azt mondta: „A svájci cégemet 38 év után úgy adtam el, hogy nem volt egy könnyem sem, pedig azt is a semmiből építettem föl.”
Hiába is tagadja, érzelmileg kötődik a szülői földhöz, miközben műszaki emberként számol. Mint elmondta, kell egy gazdaságos üzemméret ahhoz, hogy meg lehessen mutatkozni a térképen. Vannak Móron kisebb borászatok, nagyon nehéz a helyzetük akkor is, ha háromszoros áron adják el a bort.
Mi is büszkék vagyunk a magyarságunkra, de ha valaki nálunk készít egy szép vacsorát, ahhoz kirak egy kaliforniai, vagy ausztrál bort, de nem a saját falujának a borát. Svájcban előbb megisszák a helybélit, még mielőtt vásárolnának, mert büszkék a sajátjukra. Akkor is, ha az nem a legjobb.
„Ahhoz, hogy minőségi bort lehessen kitölteni a pohárba, megfelelő technológiára van szükség. Meg kell tudni jeleníteni a fajtákban rejlő sokszínűséget, a terroire-t akár a technológia segítségével”- magyarázta a szakember, hogy a föld és az ég teszi különlegessé a Móri Borvidéket. „Több mint tíz éve mondom, hogy Mór Magyarország három legértékesebb fehérboros vidékeinek egyike. Évek óta ott vagyunk az országban minden borversenyen, ezt az azokon szerzett eredmények is igazolják. A cégünk fejlődése is alátámasztja, hiszen öt év alatt negyvenezer palackról egymillióra nőtt a forgalmunk. A vásárló a pénztárcájával szavaz, de a minőség mellett az is fontos, hogy be tudjunk jutni az üzletláncok a polcaira”- nyugtázta házigazdánk.
Molnár Pál kollégái elárulták, a gazda minden kimenő tételt megkóstol. „Semmi nem megy a töltőgépre anélkül, hogy én előtte ne ellenőrizném. Ha éjszaka van, addig várnak, míg megérkezem”- igazolja az állítást, s hozzáteszi, bár gépész, de különös érzéke van a az ízekhez, harmóniákhoz. Összeállítják a borokat – amihez valamikor néhány óra, máskor fél nap is kell – majd hárman-négyen lekóstolják, de az utolsó szó mindig az övé.
Amikor a vállalkozás anyagi helyzetét firtatom, házigazdánk elmondta, először, 2022-ben érték el azt az állapotot, hogy amortizálni tudtak. A borászat nagyságrendileg abból indult ki, hogy minimálisan tizenöt év kell hozzá, hogy eltartsa önmagát, viszont addigra megint kell annyit gyűjteni, hogy újabb beruházást lehessen végrehajtani.
Mór testvérvárosa, az olaszországi Valdobbiadene mellett négy éve már egy 1,5 hektáros területet egymillió euróért adtak el. Móron meg sem közelítik ezeket az árakat. Pedig a klímaváltozás miatt a fehér szőlők elégnek Spanyolországban, Portugáliában, az olasz Szicíliába. A szakember a jövőt látja, azokat az értékeket, amelyek a geográfiai helyzetünkből fakadnak. Molnár Pál már csak ezért sem fog megválni a móri területektől. „Legfeljebb becsukom az ajtót. Le tudom élni az életem anélkül, hogy innen pénzt nem veszek ki”- hívta fel a figyelmet, hogy innen egyetlen borból származó forintot sem vitt vissza Svájcba.
