Bemutatjuk a juhász jobb kezét, a border collie-t, aki a legprecízebb munkatárs a juhnyáj körül, majd néhány dűlővel továbbállva a húsmarhatenyésztés új vonalát ismerhetjük meg, amely bizonyítja, hogy a világszínvonalú genetika igenis otthonra lelhet a magyar vidéken is, ha annak tenyésztését hozzáértő gazda irányítja.

Amikor az ember átlépi Bács-Kiskun vármegye határát, akarva-akaratlanul kihúzza magát, hogy a végtelen pusztát minél jobban belássa. Hazánk legnagyobb kiterjedésű vármegyéje ez, ahol a Homokhátság küzdelmes világa és a Duna-menti öntéstalajok zsírosabb rögei közt egy olyan gazdatársadalom kovácsolódott össze, amely nem csak ismeri, tiszteli is a természet szeszélyeit. Ez a terület nem csupán egy közigazgatási egység, ez itt a magyar állattartás bástyája. Aki itt él és gazdálkodik, az tudja, hogy a magyar puszta nem az ürességet jelenti, hanem a lehetőséget.

Ahogy közeledek úti célom felé, beérek Felső-Kunság központjába, Kunszentmiklósra. A település a kiskun kapitányok egykori székhelye volt, minek köszönhetően mindig hordozott magában egyfajta nemes öntudatot, szívós kitartást.

A térség adottságai vegyesek: vannak jó minőségű földek, de sok helyen alkalmazkodni kell a szárazabb klímához és a gyengébb talajhoz. A gazdálkodók többsége családi gazdaságban dolgozik, több generációs tapasztalattal, ugyanakkor egyre gyakrabban van jelen a precíziós technológia és a támogatási rendszerekhez való alkalmazkodás. A környéken körülbelül 500 mezőgazdasági termelőt tartanak nyilván, de ezek közül csak néhányan rendelkeznek nagyobb birtokmérettel (200 ha felett), a többség kisebb és közepes gazdaságként működik.

Vendéglátóim mindketten, családjuktól függetlenedve új irányt választottak, és olyan tevékenységbe fogtak, ami remélhetőleg új alapot teremt a további generációk számára.

Panelből a pusztára

Az első úti célom során Budapest felől érkezve, áthajtva Kunszentmiklóson, egy igazi kunsági kis tanyára fordulok be, ahol már vár Horog Annamária. Nem ismeretlenül érkezem, mint border collie tulajdonos jártam nála évekkel ezelőtt, és már akkor lenyűgözött a szakértelme és tanyasi élete. Itt tartózkodásom pár órája alatt is felmérhető volt már akkor, hogy nem tétlen embereknek való az, amit nap mint nap tevékenykedik. Ebben a gazdasági környezetben Annamari egyedül él és dolgozik két gyermek édesanyjaként, mint kutya- és birkatenyésztő, kutyatréner és háztáji gazda.

Története nem klasszikus „beleszülettem a gazdaságba” mese. Egy kisvárosi panellakásban nevelkedett, mégis a vidék jelentette neki az élhető életet. Gyerekkora meghatározó élményei a nagymamájánál töltött nyarak voltak: állatok, kerti munka és az önellátás természetes rendje. A lovak iránti rajongása már óvodáskorában megjelent, és sokáig lovastanyáról álmodott. Az élet azonban Budapestre sodorta, ahol közel nyolc évig élt, majd mégis inkább a mezőgazdasági pályát választotta.

Első kutyáját Budapesten kapta, egy mentett keveréket, de az igazi fordulópont 2009-ben érkezett, amikor megvásárolta első border collie-ját. A célja ekkor nem a terelés volt, olyan kutyát szeretett volna, ami minden ízében egyszerre lüktet a gazdájával. Majd másfél év múlva kipróbálták a juhok melletti munkát. Ekkor minden megváltozott.

Ahogy egyre mélyebbre ásta magát a terelés világába, tudatosan kezdte tanulmányozni a munkavonalú border collie-­kat: vérvonalakat, munkastílust, ösztönkészletet, képzési rendszereket. A fajta eredeti funkciója, a gyűjtő stílusú terelés ragadta meg igazán. Nem sportkutyára vágyott, hanem valódi munkatársra. Tanulni kezdett hazai és külföldi trénerektől, az International Sheepdog Society (ISDS – Nemzetközi Juhászkutya Egyesület) munkastandardja szerint. A terelés számára nem hobbi, hanem szakmai rendszer lett: tenyészkiválasztási alap, munkaminőségi mérce és élethosszig tartó tanulási folyamat.

Így esett a választás a cikta juhra. A fajta könnyedsége, mozgékonysága és a természetes érzékenysége ideálissá tette a terelőképzéshez, miközben hús- és gyapjúhasznosításban is értéket képvisel.

Mai helyét a terelőközpont 2020-ban találta meg Kunszentmiklóson, a Bodakúti tanyán. Az addigra egyedülálló, kétgyermekes édesanya saját képére formálta a helyet, ahol új lehetőségek várták. A szenvedély, amellyel erre az útra lépett, hivatássá vált. Mára hat munkavonalú border collie él a családdal, juh­állo­mánya tudatosan felépített rendszerben működik, mindemellett önfenntartásra rendezkedett be.