Azóta sok minden megváltozott, például az éghajlatunk is, aminek a hatására egyre több szervezet tartja ugyancsak május végén a maga fajtabemutatóval egybekötött szakmai tanácskozását. Idén május végén gyűltek össze a termesztő szakemberek a DE MÉK Növénytudományi Intézetének meghívására, hogy elsőként tájékozódjanak mindarról, ami gabonafronton vár rájuk.
Ilyenkor az is hagyomány, hogy a kar dékánja, Stündl László köszönti a megjelenteket. Ezt követően tart évadnyitó tájékoztatót Lakatos Zoltán, benne a leginkább várt fejleménnyel, az őszi búza felvásárlási árával. A gabonások örökös tiszteletbeli elnöke az évtizedek alatt olyan tekintélyt vívott ki magának páratlan őszinteségével a témában, hogy mindenki odafigyel a szavára. Vendégelőadóként szerepelt a programban Vida Gyula, az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézetének főigazgatója (ők most június 13-ára tették a Martonvásári bemutatójukat) és szakmai előadást tartott Kovács Norbert, a mezőhegyesi vezérigazgató. Amit pedig a búzáról tudni illik és kell, azt cikk formájában foglalta össze Pepó Péter, és hamarosan közöljük a Magyar Mezőgazdaságban.
Május végén az őszi búza még javában zöldell, de ilyenkor már sok mindenre egyenes választ kaphatnak a termelők. Kiderül, hogy a legutóbbi tenyészidőszak mennyire kedvezett vagy nem kedvezett a kalászosoknak.
Panaszra ezúttal nem lehet okunk, mert amint vége szakadt a szárazságnak tavaly szeptemberben, megeredtek az égi csatornák, és azóta is folyamatosan tart a jobbára csendesen szitáló esőzés.
Számszakilag ez azt jelenti, hogy a vetés óta – debreceni adat – 440–450 milliméter csapadék hullott, általában egyenletesen, arányosan, tehát a növényzet számára kedvezően. Mindez meglátszik az őszibúza-állományon: a Látóképi Kísérleti Telepen a kenyérgabona magassága általában eléri a 100–110 centimétert, a kalászokban pedig 8–10–12 (!) kalászpadka található. Ez utóbbit kétszer kell figyelembe venni a kalász két oldalán, majd kalászpadkánként elég csak két szemmel számolni, mert a középső csak ritkán termékenyül meg, az inkább üres szokott maradni. Ha ezek közül a legkisebb értékkel számolunk, azaz kalászonként legfeljebb 30 maggal és szemenként 40 gramm tömeggel, akkor a kalászok hektáronként 5 milliós száma alapján ez jó 6 tonnás termésátlagot jelent. Első hallásra nem is rossz!
A kés akkor áll meg a levegőben, ha elkezdünk számolni a szóba került felvásárlási árakkal.
Az őszi árpa 40 ezer fölötti ára nem sokáig tartotta magát, újabban – a várható 1,8 tonna ismeretében – az átlagárat már a 40 ezer forint alatti értékkel is számolják. Régi bölcsesség, de sajnálatos módon idén is beigazolódott, hogy a paraszt számára nincs nagyobb átok, mint a jó termés.
Ami még ezen kívül gondot okozhat, az a sárgarozsda, mert ahol nem védekeztek ellene, ott május utolsó napjaira még a létfontosságú zászlóslevél is lebarnult.
Szintén óvatosságra intő fejlemény, hogy a május végi, június elejei időjárás nagyon kedvező volt a fuzárium kialakulásához. Vajon hány helyen tudták megteremteni a védekezés feltételeit, csak ennél a két betegségnél?
Lakatos Zoltán, szokása szerint, ezúttal is tényekre és adatokra hagyatkozott. „Rendező év lesz 2023, amikor itt lesz az ukrán búza is, amit valahogy be kell ágyazni a mi rendszerünkbe. Ehhez pedig abszolút összefogás és egyetértés szükséges a termelők és a felhasználók között, más esély nincs, a bukás anélkül törvényszerű. Ezért mielőtt szorult helyzetében bárki elkezdene kiabálni a másik oldalra, előbb nézze meg, hogy közösen mire lennénk képesek” – figyelmeztetett.
Ebben az évben 785–790 millió tonna búza várható a világon, ami kicsit több, mint a tavalyi termés. A felhasználás ezt meg fogja haladni, 790–795 millió tonnával számolnak. Ezért az átmenő készlet 272 millió tonnáról 268 millió tonnára fog csökkenni, és ennek közel fele Kínában található.
Jelenleg három helyről jeleznek visszaesést a hozamokban.
Oroszországban az előző évi 75 millió tonna helyett 71– 72 millió tonnára számítanak idén, Kanadában viszont a tavalyi 22 millió tonnás hozam helyett most 37 millió tonna betakarítását várják.
Európa a tavalyi 152 millió tonna búza után most 155 millió tonnát vár, miközben a felhasználása legfeljebb 124 millió tonna lesz. Azaz itt 30 millió tonna többlet keletkezik, amit más földrészekre exportálunk.
Az ukránok búzája ebbe a kivitelbe zavart bele. Európában meghatározó búzatermesztők a franciák (34 millió t), a németek (22 millió t), az Egyesült Királyságban pedig 15 millió tonna körül van az éves termés. Romániában közel 10 millió tonna búzát várnak ebben az évben, nálunk pedig a tavalyi 4,2 millió tonna helyett 5,5–5,6 millió tonna az előrejelzés.
Idehaza nőtt a búza vetésterülete, 1,02 millió hektáron terveznek aratni. Ha az időjárási feltételeket nézzük, ez a mennyiség könnyen lehet még több is.
Tehát szép termésnek nézünk elébe, ami azért gondokat is fog okozni, elsőként mindjárt a raktározásban. Bonyolítja helyzetünket, hogy az átmenő készletünk most 500 ezer tonna, több, mint korábban volt.
Ha csak a mostani aratást nézzük, akkor a búza finanszírozásában minimum 400 milliárd forinttal kell számolnunk, de ha ezt 10 százalékos kamattal kell megoldani, az a teljes ágazatot fejreállítja. Legfeljebb 6 százalékos kamat még elviselhető, és ezzel a kérdéssel nagyon sürgősen érdemben foglalkoznia kellene az érdekelteknek.
Az ukrán import egyik hatása, hogy elveszítettük miatta eddigi búzaexportpiacainkat.
Ukrajna legutóbb 4,3 millió tonnát vitt oda, ahova azelőtt mi is szállítottunk. Korábban Afrikába és a Közel-Keletre vitték az ukrán búzát, de most az olaszokhoz, a spanyolokhoz, Romániába és Lengyelországba.
A mostani pénzügyi feltételek mellett a búzafelvásárlók és a búzaexportőrök legfeljebb két havi készletet hajlandóak megvenni, igaz, a tárolásban azért tudnak segíteni a termelőknek. Számolni kell vele, hogy a búzatermés bennragad a termelőknél, és emiatt hangossá válik a „közvélemény”.
Őszi árpából jó termés mutatkozik, igaz, az ára elszomorító. De még nagyobb gond, hogy az árpa hatással van a takarmánybúzára, úgyhogy az őszi árpára jelenleg nem nagyon látszik vevő. Az átmenő készlet árpából 320 ezer tonna, ami a jövő év derekára várhatóan megkétszereződik. A takarmányozással kapcsolatban el kell mondani, hogy
kukoricából kb. 0,5 millió tonna aflatoxinnal fertőzött készlet nyomja a gazdaságot, amire csak a bioetanol-gyártás jelenthet megoldást. A most 65 ezer forintért kínált fertőzött kukoricát az üzemanyaggyárak csak akkor tudják megvásárolni, ha kapnak hozzá tonnánként 10 ezer forint támogatást.
Ez 5 milliárd forint, csakhogy ebből megúszhatnánk a még nagyobb bajt. Ha ez nem történik meg, akkor az 500 ezer tonna aflatoxinos árut a termelők bekeverik kb. 2 millió tonna jó kukoricába, aminek végzetes következményei lesznek. Ha ez történik, akkor az exportőrök bepirosozzák Magyarországot, ami beteszi a kaput a magyar kukorciaexportnak. Pedig Európában kukoricából hiány van, ennek a terménynek jók a piaci lehetőségei. Azt is le kell szögezni, hogy az Ukrajnából behozott 1,3–1,4 millió tonna kukorica nélkül a magyar állattenyésztés takarmányellátása megoldhatatlan lett volna.
A nyári aratásnál arra lehet számítani, hogy a túlkínálat miatt, ha vevő még elvétve se akad, a termelők könnyen bepánikolnak, és elkezdenek mindenáron értékesíteni. Márpedig ez egyenes út a fejreálláshoz.
Tehát ha a búza 7 tonnás rekordátlagot terem ebben az évben, de csak a jósolt 60 ezer forintért lehet eladni, akkor előre borítékolható az ágazat vesztesége.
