Az utóbbi időben az integrált biológiai növényvédelem sokkal nagyobb szerepet kapott, mert a kártevők száma nőtt, az ellenük használt védekezési módszerek lehetőségei pedig szűkültek, hangsúlyozta Kovács Dobák Attila, a Szentes-Bio Kft. biológiai növényvédelmi szaktanácsadója medgyesegyházi rendezvényen.
Az új kártevők közül egyértelműen a poloskafélék (Nezara viridula zöld vándorpoloska, és a Halyomorpha halys ázsiai márványospoloska) megjelenése nehezíti legjobban a termesztést. Ezen kívül pedig a lucernapoloska (Lygus sp.) kártétele is jelentős, mert a termésen okozott tünetei sok bosszúságot okoznak. Ha ez nem volna elég, akkor néhány régi kártevő is folyamatosan veszélyeztet (levéltetvek, takácsatka, szélesatka, bagolylepkék hernyói).
A poloskák kártétele nem választható külön, gyakorlatilag egy időben is megjelenhetnek ezek a fajok, és hasonló a kártételük is.
A kártételüket csökkenti szellőzők jéghálós takarása, de a sátorba bejutott egyedeket eddig csak kémiai úton lehetett hatékonyan pusztítani, ami felborította a már beállt teljes biológiai védelmet.
Ettől az évtől viszont már elérhető a Szentes-Bio Kft. kínálatában a Koppert cég Nezapar készítménye, ami a Trissolcus basalis tojásparazita fürkészdarázsat tartalmazza, így bevethető a vándorpoloska elleni védekezésben. A poloskák tojásrakási időszakában folyamatos telepítésekkel megelőzhető a nagyobb felszaporodás, és ki tudjuk vele húzni az időt őszig, ami után már más is bevethető. Gyűlnek az új típusú védekezés tapasztalatai, már több év kísérleti eredményei is bizonyítják a hatékonyságát. A lényeg a megelőzés, már elkéstünk, ha kikeltek a tojásból az első egyedek, illetve ilyenkor csak nagyobb költséggel tudunk eredményt elérni.
A múltban egy sor szelektív hatóanyag állt rendelkezésre a biológiai növényvédelem mellett a levéltetvek számos fajának kezelésére – „egy fújás és nincs gond” – ezért nélkülözhető volt a tetűfajok ismerete. Ettől az időszaktól végleg elbúcsúzhatunk, mivel ezeket a hatóanyagokat kivonták vagy a külföldi értékesítés miatt tiltólistára kerültek. A Szentes-Bio Kft. a Koppert számos fürkészdarázsfaját kínálja a levéltetvek ellen. Megelőzésképpen az Aphiscout fürkész mix vethető be, amivel kideríthető, melyik tetűfaj van jelen a területünkön, és ennek tudatában építhetjük fel a védekezési stratégiát. A legáltalánosabb az Aphipar és az Ervipar fürkészek betelepítése, de ezeket ki tudjuk egészíteni az Aphidend gubacsszúnyoggal, a Chrysopa néven ismertté vált fátyolkával, vagy egy másik fürkészdarázzsal, amit Aphilin néven forgalmaznak.
Ezen kívül nagy számban kapunk segítséget a természetből is. Ahol nem a maradék még engedélyezett vegyszerekkel permetezik az állományt, ott betelepülnek a hasznos szervezetek, úgymint a katicák és a zengőlegyek is.
A paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) új, rezisztenciatörő rassza jelenleg egy leküzdhetetlen gond, és az utóbbi két évben jelentősen felgyorsult a terjedése. A vírusfertőzés végzetes betegséget okoz a paprikának, figyelmetlenséggel és a higiénia elhagyásával az állomány jelentős részének pusztulását okozhatja. Amit tehetünk ellene, az ugyanaz, mint eddig is, tökéletesen kell védekezni a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) ellen, az egyetlen lehetőséggel, a biológiai növényvédelemmel. A természetes ellenségek időbeni betelepítésével – akár már palántakorban is – megelőzhető a korai kártétel. Később a kiültetés után a növényházak környékének tisztán tartásával, ragadós Horiver kék és sárga lapok kihelyezésével, ragadós szalagok (Rollertrap) kihúzásával minimálisra csökkenthető a kártétel. Az első vírusgyanús növények azonnali eltávolításával is visszafoghatjuk a terjedését. A tripszek elleni védelemben a ragadozó poloskákat (Thripor) és ragadozó atkákat (Swirskii-mite) régóta sikeresen használják a paprikatermelők. A kihívás súlyát mutatja, hogy nem a védekezés egyes elemei közül választunk, hanem a módszerek kombinációit is alkalmaznunk kell.
A takácsatkák a tavasz végén, a nyári időszakban szoktak berobbanni a fűtés nélkül hajtatott paprikákban, és az utóbbi aszályos években felerősödött a kártételük. Az atkák apró, pókszabású élőlények, melyek gyorsan elszaporodnak, és általában a növények felső részén megjelenő sárga levelek jelzik, hogy baj van. Szerencsére már több mint 50 éve elérhető a Phytoseiulus persimilis (Spidex-Vital) ragadozó atka, a kialakult atkafoltok elleni leghatékonyabb biológiai módszer.
A tapasztalatok szerint sokkal hatékonyabb, mint az eddig használt szelektív készítmény, ami idéntől már csak szép emlék, mert zöldségfélékben ez is kivonásra került. Ezen kívül még persze vannak biológiai megoldások, amik kiegészítik a technológiát, de ezekre nem mindig jut idő vagy sok esetben nem elég hatékonyak és már késő az alkalmazásuk.
A szélesatka a késői ültetésekben gyakori, sok esetben a fertőzött palántákkal kerül be a termesztőberendezésekbe. Védekezni vegyszeres úton lehetetlen. Mivel lassan terjed, és ha időben észrevesszük és a foltokra ventillált kénport szórunk, megállítható a fertőzés. Ez esetben is fontos a folyamatos kontroll, mert ruhával is könnyen továbbvihető a kártevő.
A gyapottok-bagolylepke és más lepkefélék hernyói minden évben rendszeresen megjelennek.
Évjárattól függően a harmadik rajzás július végén-augusztus elején a legerősebb, a megelőzésképpen betelepített Trichogramma sp. tojásparazitoid fajok csökkentik a kártételt. A Tricholopus készítmény már több éve segíti a hatékony védekezést, mert biológiai növényvédelem mellett csak a Bacillus th. baktériumtoxint tartalmazó szerek adnak kiemelkedő eredményt. Minden más kiegészítő kezelés már nem hat, vagy olyan mértékben gyéríti a felszaporodott hasznos szervezeteket, ami veszélyezteti a komplett védekezést.
