– Miért választotta a „földművelést”? Manapság az ilyen korú embereknél ez nagyon szokatlan?
– Van, aki félőrültnek nevez, különösen, hogy közel 8 hektár homoktövist telepítettem. A harmadik éves táblák az idén leptek meg az első komoly terméssel, de a kétéveseken is akad szedni való bőven.
– Miért lepődött meg?
– Kezdjük az elején. Olyan növényt szerettem volna telepíteni, amelyikkel kevés a munka, biotermesztésre is alkalmas és jó jövedelmet nyújt. Az is komoly szempont volt, hogy ne mások szedjék le a termést. Ezért döntöttem a homoktövis mellett.
– Az biztos, hogy nem a tolvajok kedvence, de épp ez a legkritikusabb munka a homoktövisnél. Hogyan oldja meg a betakarítást?
– Feltételezem, hogy részben ezért van kevés homoktövisből Magyarországon, mert sokan nem ismerik az értékeit. Próbáltam alaposan felkészülni a termesztésére: szakirodalom, internet, tanulmányutak belföldön és Németországban. Az ültetési anyagot is onnan hoztam, mert nálunk jóval drágábban lehet beszerezni, pedig egyszerű a szaporítása. Sajnos a magyar kutatók nem foglalkoznak fajtanemesítéssel, pedig a növény nálunk is őshonos.
– A homoktövisnek is vannak fajtái?
– Ha egy növény fontos, márpedig a homoktövis Kínában, Mongóliában, Oroszországban, Finnországban, Kanadában, Németországban, de Romániában is az, akkor foglalkoznak a fajtakutatással, nemesítéssel. A nemesítési cél a beltartalmi értékek, a termesztési jellemzők javítása. A homoktövisnél az antioxidánshatás, az olajtartalom, a C- és más vitaminok, a színanyagok, és még sok összetevő növelése a legfontosabb nemesítési célkitűzés. A termesztés szempontjából a tövismentesség és a terméshozam a fontos szempont.
– Ön milyen fajtákat telepített?
– Ha élcelődni szeretnék, akkor azt mondom, hogy „nyugatiakat”. Az egyik hazai forgalmazó így hirdeti a csemetéit. Hát igaz, ami igaz, a hajdani NDK (Német Demokratikus Köztársaság) tényleg nyugatra fekszik tőlünk. Ott viszonylag nagy területen nő vadon a homoktövis, azokból szelektálták a Leikora, a Hergo és más fajtákat, én ezeket, és néhány újabbat ültettem. Igaz ugyan, hogy sokkal tövisesebbek, mint az orosz és szibériai fajták, de a terméshozamuk – az irodalmi adatok szerint –jóval nagyobb.
– A betakarítás szervezésétől kanyarodtunk ide…
– Nagyon szaporátlan kézzel szedegetni a puha bogyókat. Annak idején az NDK-ban a Humboldt egyetemen két gépész dolgozta ki a többé- kevésbé gépesített betakarítási módszert. A terméses gallyakat pneumatikus ollókkal levágják, feldarabolják tartályláda méretűre, mélyhűtik, majd lerázzák a bogyókat a gallyakról. Ezután rostálással tisztítják meg a növényi részektől. Mi is ezt a betakarítási módot alkalmazzuk. A német kutatók olyan gépet készítettek, amelyik a fagyasztott gallyakat szinte kicsépeli. Az egyik feltaláló még él, többször találkoztam vele Berlinben. Sajnos a gépből csak a prototípus készült el.
Az idén nem készültem fel időben a betakarításra, illetve a termés értékesítésére. Most 3 tonna homoktövis-bogyó vár eladásra. Keresem a vevőket égen-földön, mert a fagyasztva tárolás nem olcsó mulatság. Komoly tanulság, annál is inkább, mert jövőre már 5-6 tonna terméssel számolok hektáronként.
– Kik vásárolják fel a homoktövist?
– A szóba jöhető vevők köre viszonylag széles: konzervgyárak, ivólékészítők, kozmetikai cégek, étrend-kiegészítőket gyártók, cukrászok, és biztos van még néhány „vevő”, akiket meg kell keresnem. Jó néhány helyre adtam sűrítmény-mintát – külföldre is –, majd kiderül, hogy ki vesz komolyan. Mivel nagyban termelek, én nem akarok feldolgozással foglalkozni, van elég munkám a termeléssel.
– Bonyolult a homoktövis termesztése?
– Egyszerűnek látszik, de nem az! A sorközök füvesítettek, a 
soralját oldalazó talajmaróval tartjuk ugaron. Ez azért fontos, mert nagyon sok a pocok a területen, néhány tő már az áldozatukká vált. Múlt héten találtunk egy kiszáradt növényt, amit farágó pille pusztított el. Szóval az a szakirodalmi hivatkozás, hogy semmi kártevője, kórokozója nincs, nem nagyon igaz, mert a talajban lévő gombák, baktériumok okozhatnak meglepetéseket, mint például a verticillium. Az alapvető gépeink – traktor, eke, talajmaró, fűkasza – meg vannak, de előbb-utóbb meg kell oldanunk az öntözést, biztos, hogy vennünk kell pneumatikus ollókat, szóval egyelőre kifelé folyik a pénz, befelé csak csordogál.
– Miből fedezi az ápolási költségeket?
– Édesapám géplakatos, rengeteget segít. Feleségem még a gyermekeinket neveli, édesanyám vezeti a háztartást. Van némi megtakarított pénzünk, az AKG-programból is jut valamennyi.
– Miért nem pályázik?
– Nem akartam minden tartalék pénzünket kockára tenni, merthogy a pályázatok utólagos elszámolásúak, ráadásul egyre szigorúbbak a feltételek. Hallottam néhány rémtörténetet, inkább a magam erejéből próbálkozom, ameddig a takaró ér.
– Nem pesszimista alkat.
– Nem mondom, hogy rózsaszínben látom a jövőt, tanulom a jelent, bízom a termőföld megtartó erejében, a szorgalmamban, a családom és a barátaim segítségében.
Sipos Béla Zoltán
