A méz kinyerésének több módja is volt. Ritka szövésű keskeny zsákba gyömöszölték a lépeket, faágra, gerendára függesztették a zsákot, majd felülről lefelé haladva, kézzel kipréselték a mézet. Harminc évvel ezelőtt Mexikóban járt méhész ismerősöm mesélte, hogy egy bennszülött indián méhész úgy „pörgetett”, hogy a szabadépítésű és karcolással „lefedelezett” lépdarabot egy oldalfallal rendelkező tepsibe fektette. A lép alatt volt egy vesszőből font rács is, kb. 2 cm-re a tepsi aljától. A tepsi négy sarkán nyílás volt. Ebbe drótot fűztek, amelyet a tepsi átlóinak metszéspontjánál összefogtak és az egész alkotmányt maguk előtt tartva, függőleges síkban, változó gyorsasággal körbeforgatták. A kicsapódott méz rövidesen megjelent a tepsi alján. Ebből az derül ki, bármilyen furcsa is a gondolat, hogy a mai pörgető őse akár több ezer éves is lehet. (…)
