0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 14.

Emlékeztető

November van, de még nem dőlhetünk hátra, bőven van még tennivaló. Október eleje ízelítőt adott a télből, amit azonban nyarat idéző meleg követett. A melegre kevésbé volt szükségünk. A nyárias időjárás, a magas hőmérséklet lehetőséget adott méheinkne...

A könnyen szerzett édes mézcseppek mellé azonban súlyos gondokat is hazahozhattak a szorgos rovarok. Feltétlen ellenőrizni kell a napi atkahullást, különös figyelemmel azoknál a családoknál, amelyek intenzív munkavégzést mutatnak. Aki nem tud folyamatos felügyeletet biztosítani állományának, azok véletlenszerűen kiválasztott családok alá helyezzenek vizsgálólapokat, a teljes állomány minimum tíz százalékánál. A behelyezett vizsgálólapokon található lehullás alapján tájékozódhatunk arról, hagy családjaink továbbra is biztonságban vannak, vagy idegen helyekről újrafertőződtek-e.

A meleg idő hatására a családok egy részénél az anyák újra petézni kezdtek, ez sajnos későbbre tolta a zárókezelés időpontját. Az újra beinduló fiasítás lehetőséget ad az összeszedett atkáknak az új helyen történő szaporodásra, és egyben védelmet kapnak az esetleges elkapkodott zárókezelés hatása ellen.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a zárókezelés tényének jelentőségét, valamint az említett atkairtás hatékonyságára irányuló ellenőrzés fontosságát. A téli, valamint a tavaszi atkaszám jelentősen meghatározza a következő év termelési eredményeit. Nagyon fontos biztosítani a fedett fiasítástól mentes állapotot, hogy a zárókezelés a lehető legnagyobb hatékonysággal valósuljon meg.

Figyelembe véve az utóbbi évekre jellemző rendhagyó időjárási eseményeket, előfordulhat, hogy lesz olyan időszak novemberben, amikor a viszonylag magasabb hőmérséklet lehetőséget ad amitráz hatóanyag bejuttatására, zárókezelésként. A vizsgálólap használata ebben az esetben is elengedhetetlen. Túl nagyszámú atkalehullás esetén a kezelést ismételni kell, egy másik hatóanyag felhasználásával. Túl alacsony lehullás esetén kontroll-kezelést kell végezni, lehetőleg Perizinnel, legalább az állomány tíz százalékánál. Utóbbi esetben bizonyosságot szerezhetünk az alkalmazott technológia hatásosságáról, vagy helyesbíteni tudjuk a hatástalanságát, a zárókezelés megismétlésével.

Az atkakérdés mellett természetesen vannak még megoldandó feladatok, melyeket a novemberi ősz kedvezőbb időjárású napjain zavartalanul elvégezhetünk. A nyitott, egészségügyi kaptáraljjal nem rendelkező kaptárok esetében a fészken kívüli, a család által nem takart kereteket érdemes kivenni, és száraz, hűvös helyen tárolni, amennyiben rendelkezünk elegendő tárolókapacitással. A kaptárban hagyott keretek, a lecsapódó pára hatására sokszor bepenészednek, a méhek számára használhatatlanná válnak. Fekvőkaptáraknál megoldás lehet az is, ha az oldalsó üres kereteket felülről egyáltalán nem takarjuk, vagyis a szigetelés csak a fészekre korlátozódik.

Amennyiben a kaptárban nem akarunk a továbbiakban semmilyen beavatkozást végezni, akkor helyezzük fel a madarak elleni „védőhálót”. Azért tettem idéző jelbe, mert igazából nem hálót, hanem csibedrótot kell alkalmaznunk. A hálóba a madarak belegabalyodnak, elpusztulhatnak, ez pedig nem lehet a célunk. A csibedrót lyukmérete már elég kicsi ahhoz, hogy megakadályozza kistestű madarak berepülését.
Helyezzünk ki madáretetőket, de ezt követően folyamatosan gondoskodjunk arról, hogy mindig legyen benne eleség, mert az odaszoktatott, de éhen maradt madarak sokkal nagyobb számban, intenzívebben zaklatják a méhlakásokat. A kaptárok közvetlen környékéről, valamint a kaptárok alól takarítsuk fel az avart, így nehezebbé tesszük a rágcsálók életét, nem tudják rejtve megközelíteni a méhlakásokat.

Minden ősszel felmerül a kérdés, hogy takarjuk-e a kaptárokat, vagy nem! Egy biztos, hogy a csapadékot csak részben is áteresztő, vagy a biológiai párát ki nem engedő takarás, szigetelés káros, hisz a nedvességet benntartja. Sokkal később, vagy egyáltalán nem száradnak ki a kaptárok. A száraz, szélvédett teleltetés többet ér bármilyen takarásnál. A fészek hőszigetelését a kaptáron belül tökéletesen megoldhatjuk, nincs szükség a kaptár külső becsomagolására. A csapadéktól van értelme védeni a méh-lakásokat, hisz a nedves fa szigetelőképessége jelentősen romlik, valamint jelentősen csökken az időjárásnak kitett faeszközök élettartama. Ha mégis a fóliatakarás mellett döntenénk, akkor úgy kell megoldani az adott feladatot, hogy az még a legzordabb szélnek is ellenálljon. A kiszabadult, szélben csattogó fólia sokkal nagyobb kárt okoz, mint amekkorát az addig használt.

Lassan magára hagyhatjuk a méhest, a munkálatokat a raktárakban, műhelyben folytathatjuk. Technológiai eszközeinket vegyük számba, ellenőrizzük azok állapotát, és döntsünk a raktározás, vagy a javítás felől. A számbavétel segít abban is, hogy a téli munkákat jól megtervezhessük. Vizsgáljuk meg a betelelés során kiemelt lépeket, osztályozzuk azokat, gondoskodjunk a megfelelő feldolgozásról. Keressük fel a műlépkészítőket, rendeljük meg a következő évi szükségletnek megfelelő műlépet.

Osszunk, szorozzunk, leltározzuk fel meglévő mézkészletünket, tervezzük meg annak értékesítését, hisz a decemberi ünnepek előtt még utoljára, ebben a hónapban mozdul a mézpiac, használjuk ki az adódó kedvező felvásárlási árakat.

Vegyük a fáradtságot, és próbáljuk kiszerelve értékesíteni saját mézünket. Az ünnepi felkészülés forgatagaiban mindig jól jön egy kis helyi termelésű édes méz. Mind a kis, mind pedig a nagyobb kiszerelést tegyük elérhetővé, így nem tud egyetlen megszólított érdeklődő sem kitérni a vásárlás elől. Nincs mitől félnünk, mert a saját termelésű mézéről mindenki órákat tud beszélni, a termelői, minőségi árunak pedig nincs versenytársa, főleg ha egybekötjük egy kis kóstoltatással. Az értékesítés feltételeiről a hatósági állatorvosok szívesen adnak felvilágosítást.

A kiszerelten értékesített méz extra bevételhez juttatja a méhészt, és segít jövedelmezőbbé tenni a vállalkozást. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy a méhészeti holt időszakban munkát tudunk magunknak biztosítani.

Sok helyen már javában tartanak az elméleti képzések a méhészegyesületeknél. Ha nem is vagyunk tagok, vegyük fel a kapcsolatot, szívesen látnak ott mindenkit. Nagyon fontos a folyamatos ismeretszerzés, a továbbképzés. Egyre nagyobb jelentősége van az egészségügynek, takarmányozástannak, a méhlegelő ismeretének. Vegyünk kézbe méhészeti szakkönyveket, ha úgy van, ismételjünk, ha kell, szerezzünk új információkat. Természetesen az olvasás mellett, vagy inkább az előtt, fordítsunk figyelmet az eddig esetleg kis mértékben háttérbe szorított családunkra, gyerekeinkre. A hónap végén megkezdődik a felkészülés a decemberi meghitt ünnepekre.

Dohos László

Forrás: