Tejen élő fiókák
A kotlási időszakban is megfigyelhető a hímek sajátos viselkedése: akár tíz emelet magasságba is felrepülnek, szárnyukat csattogtatják, majd siklórepülésben különös búgó hangot hallatnak. Ezt a mutatványt egyébként leginkább a tavaszi látványos nászrepülésük során láthatjuk.
A mintegy két hét után kikelő fiókákat a szülők kezdetben begytejjel táplálják. A mintegy háromszorosára megvastagodott begyfalról tejet tartalmazó sejtek válnak le, ezeket öklendezik fel utódaiknak a galambok. A begytej az agyalapi mirigy ugyanazon hormonjának hatására képződik, mely az emlősöknél a tejtermelést aktiválja. Összetétele pedig igencsak hasonlít az emlősök tejéhez.
Az első napokban kizárólag tejen élnek a fiókák, tehát ekkor a begyből nem érkezhet más táplálék, ezért a szülők csak akkor etetik utódaikat, amikor begyükben a tejen kívül más nem található. Később már más táplálékkal is keveredik a tej, melynek állaga leginkább a túróéhoz hasonlít.Ez a különös fiókanevelési módszer minden bizonnyal azért alakult ki, mert a gyors növekedésű fiókák fejlődéséhez nem elegendőek a galambok megszokott táplálékai, azaz a növényi magvak, rügyek, apró termések. Más magevő madárcsoportok a költési időben rovarevőkké válnak, a galambok menüsora azonban akkor is a megszokott magtáplálékon alapszik. Egyegy fészekalj csak két fiókából áll, hiszen ennél többet a szülők képtelenek lennének ellátni. A kicsi fészekaljakhoz viszont gyakori költés párosul, így például megfigyeltek már olyan balkánigerle-párt, mely egy évben nyolcszor rakott tojást. Ha a fészekalj valamiért megsemmisül, a madarak akár 4-5 nap múltán már új tojásokon kotlanak. A fiókák általában kéthetes korban próbálgatják szárnyaikat, s háromhetesen el is hagyják a fészket, bár szüleik még gyakran etetik őket.
Vadgalamb – Az egyik védett, a másik nem
Hazai erdeink egyik különleges madara a kék galamb. A gyönyörű szürkéskék árnyalatú tollazattal borított madár leggyakrabban bükkösökben fordul elő, de újabb és újabb területeket hódít meg. Terjedése erdeink természetközeli művelésének is köszönhető. Érdekessége, hogy a többi hazánkban élő vadgalambfajjal ellentétben odúban költ, fészkeléséhez leginkább a feketeharkály által kivájt üregeket használja. Szép számmal előfordulnak azonban olyan párok is, melyek a természetes módon kikorhadt faodvakban fészkelnek. A túl mély vagy túl széles odúba jelentős mennyiségű fészekanyagot hordanak be a párok, leggyakrabban száraz, vékony gallyakat, növényi szárakat, gyökérdarabkákat. Ha az üreg két fészekaljnak is elegendő méretű, a szülők egymás mellett nevelik fel a fiókákat. De ha az túl szűknek bizonyul, két közelben álló odút foglalnak el, hogy a már kirepülés előtt álló fiókák esetén a tojó lerakhassa az újabb tojásokat.
A kék galamb és a vadgerle védett fajunk, a balkáni gerle és az örvös galamb a vadászható állatok listáján szerepel. Az utóbbi évek felmelegedésével magyarázható, hogy a vonuló örvös és kék galamb mind több példánya telel nálunk.
Fotók: Andrési Pál, Bécsy László és Dankó Sándor
További cikk a témában:
