Ez a hagyományos likőr egyszerűen elkészíthető. Méhészek azonban előnyben vannak, és azok az ínyenc és gondos vásárlók is, akik tőlük szerzik be a mézet, esetleg a propoliszt vagy a viaszt. Később láthatjuk, hogy miért.
A Medvefogó tényleg egyszerű. Vodkát vagy pálinkát kell összekeverni mézzel, egy hétig állni hagyni és utána leszűrni.
Az eredeti recept szerint a Porosz Medvefogó az Észak Németországban és Nagy-Britanniában oly népszerű hangamézből készül. Annak is a fedelezőben maradt, viaszt és propoliszt tartalmazó kikristályosodott verziójából. A méz-vodka keverékbe semmi más fűszert nem tesznek, hiszen a fedelezett viasz és nyomokban a propolisz illóanyagai, no meg a hangaméz zamata elég ahhoz, hogy az egyik legízletesebb likőrt varázsolja ízlelőbimbóinkra.
De azért ne menjünk a szomszédba, főleg ne Északra némi ízletes mézért, idehaza is termett épp elég. Szóba jöhet akác, napraforgó, selyemfű, nyári vegyesvirág, tavaszi vegyesvirág, gesztenye, stb. Zamat tekintetében kérjük méhész tanácsát a piacon. Vagy, ha van rá lehetőség kóstoljuk végig a piacozó méhészek mézeit, és válasszuk ki a legízletesebbet.
Az íz fokozására tehetünk bele propoliszt és fedelezésből visszamaradt viaszdarabkákat. Talán ebben is tud segíteni a méhész, ha megkérjük rá!
És akkor a lényeg: a gyenge, kb. 20 %-os alkoholtartalmú likőr elkészítéséhez egy liter vodkához tegyünk 350 gramm, ha van, fedelezésből visszamaradt mézet, ha nincs, a már fent említett módon beszerzett mézet, plusz egy kis fedelezésból visszamaradt viaszt, továbbá kevés propoliszt. Oldjuk fel a mézet, és egy hét állás után szűrjük le a salakot. Az erősebb változat természetesen pálinkából készül. Mérlegeljük azonban azt is, hogy a szesz töménysége elnyomja a zamatot.
Amennyiben a receptünkhöz nem kapunk eléggé zamatos ízű mézet, megvadíthatjuk a medvefogót igazi vaniliával (nem vaniliporral!), szegfűszeggel, citrommal. A fogyasztáshoz mértéktartást és jó egészséget kívánok.
