Back to top

Aggódjon-e a hideg miatt a méhész?

A kemény hideg a méh immunrendszerének és áttételesen a méhész gondosságának a tesztje. Ha az őszi méheknél minimálisra csökken a varroa száma, továbbá megfelelő minőségű és mennyiségű mézzel teleltünk be, fölösleges aggódnunk. Ehelyett inkább gondoljuk át, mit tehetünk a következő évben a varroa gyérítési stratégiánkra, a méhes elhelyezésére, a méhek egészségére vonatkozóan.

Az utóbbi években az enyhének induló tél szinte már mintaszerűen előbb vagy utóbb akár több hétig  tartó,, szokatlanul hideg időt hozhat Magyarországra.  A méhész aggodalma jogos, de ilyenkor már többnyire fölösleges, és az ad hoc, átgondolatlan „mentési” akciókkal inkább ártunk, mint használunk.

A mínusz 15-25 fokos hideget, bár igénybe veszi immunrendszerüket, a méhek könnyen elviselik, (60 millió éves) evolúciós fejlődésük során kialakult bennük az a képesség, hogy túléljék a nagyon hideg telet is. Természetesen a telelésben adódhatnak fajtabeli különbségek, de a hazánkban őshonos karnika, és sűrűn előforduló olasz, illetve északi vérvonalnak a tél nem jelent problémát.

Lássuk kicsit közelebbről, hogy mikor adódhatnak gondok és mit tehetünk, vagy hogyan előzhetjük meg ezeket. Az alábbi pontokat akkor is ajánlom átgondolásra, ha már vége a télnek, és azzal szembesülünk, hogy valamelyik méhcsaládunk nem élte túl.

  1. Ha az ősszel kikelő méhek még túl sok varroával találkoznak a kaptárban, ezek átszúrják a méhek kitin páncélját és szívogatják őket. Ezzel nemcsak utat nyitnak a káros baktériumoknak vagy vírusoknak, melyek a „seben” keresztül bekerülhetnek a méh „véráramába”, de károsítják zsír-fehérje rétegét is. A huzamosabb ideig tartó mínusz húsz fokos hideget az ilyen méhek nem élik túl.  Ebben az esetben már nem lehet sokat tenni, csak bízni abban, hogy tavaszra marad valamennyi méhecske az érintett családban, és elhatározni, hogy következő évben jobb varrogyérítési stratégiát alkalmazunk. Lehetőleg olyat, amely elősegíti, hogy már őszre minél kevesebb atka legyen a családban.

Persze amennyiben tehetjük és még van  értelme, továbbá az időjárás engedi, pincézzük, vagy vigyük nagyon óvatosan, rázkodás nélkül, védett helyiségbe a méheket, ahol nem érik őket az extrém mínuszok.

  1. Kevés mézkészlettel telelt be a méhész és már korán elkezdődött a fiasítás. A fiasítás még a régi „szép” időkben is elkezdődött február közepén. (Mostanában előfordul, hogy az enyhe idő következtében szinte le sem áll, ami a varroa túlszaporodásának rendkívüli módon kedvez.)  

Szokássá vált, hogy február közepén – márciusban a méhészek mézlepényt készítenek, és beteszik a fiasítás fölé, a fürtre. Extrém hidegben azonban ezzel is óvatosan bánjunk, inkább várjunk néhány napot, és csak enyhébb időben tegyünk be mézlepényt. Ha viszont biztosak vagyunk benne, hogy méheinket az éhhalál fenyegeti, óvatosan betehetjük a lepényt, vállalva a rizikót, hogy akciónk megbontja a fürtöt.. 

  1. Rossz minőségű a mézkészlet, például ha mézharmatból áll. A mézharmattal kevert, többnyire virágmézből álló készlet, vagy szeptember közepéig feletetett cukorszirup nem okoz gondot. Ha azonban nyár végén és ősszel virágtalan időszakban azt látjuk, hogy hordás van, akkor a fedelezetlen mézet (egyik ismérve a tájainkon hordott késői mézharmatnak a fedelezetlenség) természetesen még ősszel, pörgessük ki, és csakis azt. Megszívlelve nagy méhész elődeink tanácsát (Boczonády, Ambrózy)  a fészekből kízárólag  a méhek érdekében pörgessünk, és soha nem a nagyobb mézhozamért.

A közhiedelemmel ellentétben a napraforgóméz igencsak jó a telelésre.. Nagy mennyiségű és kiváló minőségű fehérjéinek köszönhetően a méhek immunrendszerére a napraforgóméz kutatások alapján jó hatással van.

  1. A kaptárak rossz minősége , vagy helytelen elhelyezése miatt nagy mennyiségű páralecsapódás keletkezik a kaptárban, mely kedvez a penész- illetve egyéb gombáknak, baktériumoknak, vírusoknak. Ezt a kaptárak figyelésével könnyen észleljük, hiszen a bejáratnál vizesedés látható, esetleg megjelenhet penész, vagy méhhullák.

Erre a problémára az extrém hideg még jó hatással is van, hiszen a pára ilyenkor megfagy a kaptárban - a méhfürt sohasem a kaptárt füti! -  korlátozva a károkozók szaporodását . Viszont az ilyen kaptárakban vagy helyeken a méhek immunrendszere legyengülhet. Figyeljük meg ezeket a helyeket és kaptárakat, és következő évben ilyen helyekre (Pl. északi szélnek extrém módon kitett helyek, de egyéb körülmények között is előfordulhat fölösleges páralecsapódás), ne tegyük a kaptárakat,   

Gyors beavatkozásként enyhébb időben vegyük le a fóliát, takarást a fiasításról és tegyünk a fészekre lazán elhelyezve több kartonréteget, mely el tudja szívni a nedvességet. A kaptár hátulját is emeljük meg enyhén, hogy biztosítsunk folyamatos elfolyást a keletkező nedvességnek.  A bejárat megnagyobbítása is hasznos lehet (egérráccsal vagy rácsos dróttal, továbbá kátránypapírral védve). Az igazi megoldás erre a problémára persze a jól elhelyezett és jó minőségű kaptár.  

Egérrács szélvédő kátránypapírral
Fotó: Hevesi Mihály

  1. A takarás, oldaltakarás témában „ahány ház annyi szokás”, de az extrém hideg kapcsán érdemes erről is néhány szót szólni.  

Mivel a telelő fürt nem a kaptárt fűti, hanem egy remek stratégiával önmagát - a fürt egy-egy csoportja a gazdaságosság és munkamegosztás elvén néhány percig fűt csak -, a hő a fürtben mérnöki pontossággal hőpazarlás nélkül oszlik szét, és egy méhekből alkotott „szigetelő” réteg védi. Ezért a takarásnak a jó telelés szempontjából egyetlen szerepe lehet, és mára már minden méhész tudja, hogy a hagyományos nézetnek ellentmondóan ez nem a melegen tartás, hanem annak biztosítása, hogy a méhek fűtési stratégiájukat nyugodt körülmények között, maradéktalanul megvalósíthassák. Extrém hidegben a túlzó takarás védelmet nyújthat tehát a fészeknek, mert elzárja a környezeti behatásoktól, de egész télen, változékony időben biztosan nem használ.

Az utóbbi időben elterjedt, nagyon helyesen, az a nézet, hogy késő ősszel és télen a takarás inkább káros, mint hasznos.  Egyrészt mert ha túl jól sikerül, a fiasítás le sem áll, vagy hamar beindul, és mint tudjuk az sem jó. Másrészt épp a szükségtelen páralecsapódásnak kedvezhet. Ezért vannak, akik nyitott aljdeszkával és teljesen nyitott, kátránypapír által védett bejárattal (egér- és cickánytól védő dróthálóval, nem egérráccsal!) telelnek, és nagyon meg vannak elégedve a méhek telelésével. A fiasítás előrehaladásával viszont amennyire lehet, védik a fészket szűkítéssel, oldaltakarással, takarással, kijárószűkítéssel illetve a nyitott aljdeszka lezárásával.

A fenti pontok fontosak, de mindenek előtt vegyük figyelembe, hogy a méheknek télen nyugalomra van szükségük. Ne bontogassunk kíváncsiságból télen kaptárt, és vigyázzunk arra is, hogy állatok, gépek ne zavarják meg őket.

 

 

 

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A méhészeknek is megterhelő volt az elmúlt időszak

A tavalyi év mindenki számára rendkívüli megpróbáltatásokat hozott, a koronavírus-járvány az egész társadalomra és a gazdaság minden szektorára hatással volt és következményei még sokáig velünk lesznek. A méhészeknek is megterhelő volt ez az időszak, de nem állhattak le a mindennapi teendők.

Átmenetileg tovább hűl az idő

Az enyhe december után január második hetében végre beköszöntött a tél, és a mögöttünk álló héten éjszakánként már mindenütt fagypont alá csökkent a hőmérséklet, és többfelé havazott is. A fagyos időre nagy szüksége van az őszi vetéseknek a téli nyugalmi időszak beállásához, illetve jót tesz a hideg a növényvédelem valamint a rögös szántott talajok felaprózódásának szempontjából is.

Méhegészségügy: csekély összegű helyett átmeneti támogatás

Az egyes agrártámogatások keretösszegét és támogatási formáját érintő módosításokról szóló 65/2020. (XII. 17.) AM rendelet alapján, 2021-ben a méhegészségügyi csekély összegű támogatás igénybevétele helyett, méhegészségügyi átmeneti támogatás igénybevételére nyílik lehetőség 2021. február 1. és 2021 március 1. között.

Kicsi aggyal okos méhek

Az Egyesült Államok egyik tudományos akadémiájának folyóiratában publikáció jelent meg arról, hogy a méhek képesek automatikusan megtanulni a természetes környezetükben gyakorta előforduló események és szenzoros információk statisztikai tulajdonságait. Ezt a képességet mindeddig csak az embernél és néhány magasabb rendű állatnál mutatták ki.

Az etetés különböző módjai

A méhészeti szezon egészében nagyon sok fizikai munkát kíván, ami a legdrágább a költségeink közül, nem beszélve egészségünk megőrzéséről. A saját méhészetemben eddig alkalmazott etetési technológiákat szeretném bemutatni. Remélem, tudok némi segítséget nyújtani tapasztalásaim megosztásával.

Az akác nektárképzése

Az utóbbi években Olaszország méhészetét különösen nehéz időszakok jellemzik, amelyek oka a termésátlagok csökkenése miatt fellépő üzemgazdasági instabilitás és a méhek egészségi problémái. Az élelemhiány, amely egykor hozzájárult a méhcsaládok népességének elégtelen szintjéhez, viszont nem létezik.

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 5.

Elkészült egy érdekes tanulmány az Európai Unió Horizon 2020 elnevezésű kutatás és fejlesztés programjából támogatva, mely a fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlatról szól. 5 ország 6 egyeteme vett részt a munkában, melyet most közreadunk. Az első és második részben a varroózisról és a vírusokról volt szó bővebben.

A méz népszerűsítése barátaink körében 2.

Sok mindenen gondolkoztam az elmúlt pár hétben, karantén ideje alatt. Legfőképpen azon, hogy hogyan lehetne még inkább népszerűsíteni a mézet és ösztönözni az embereket a fogyasztására. Hol máshol tudnánk ezt elkezdeni, ha nem a saját otthonunkban?

Miért színes a here szeme?

A Méhészet szaklap „Olvasóink kérdezik” című rovata lehetőséget biztosít arra, hogy a méhesben tapasztalt furcsaságokra, ismeretlen jelenségekre, vagy akár szaklapunkban olvasott nem ismert fogalmakra válaszokat, magyarázatokat kapjunk. A méhész kérdez, a szakterület szakembere válaszol. Érdeklődő leveleiket várja a Szerkesztőség!

Klímaváltozás és nektártermelés

Sokan megkérdezik, vajon a klímaváltozások befolyásolják-e (egyáltalán) a nektár mennyiségét és minőségét? Nem kell szakembernek lenni, mindenkinek feltűntek az utóbbi évtizedben olyan, korábban nem jellemző változások, mint a tavaszi elhúzódó fagyok, aszályok, de olykor hatalmas esőzések.