Amit az is bizonyít, hogy átadásra vár további négy új épület – két hétemeletes és két tizenhárom-emeletes – a dél-kínai Guigang város melletti telephelyen. A tulajdonos sertéstenyésztő véleménye szerint két fontos oka van annak, amiért emeletes házakat épít állatainak, az egyik az állategészségügy, a másik pedig a munkaerő-hatékonyság.
A hagyományos sertéstelepeken az istállók egymás mellett sorakoznak, így a fertőzések akár a levegővel is átterjedhetnek egyik épületről a másikra. Az emeletes házakba érkező levegőt viszont emeletenként szűrik, s egy betegség kitörésénél, a szintek könnyen elszigetelhetők egymástól. Ráadásul a közelben nincsenek további sertéstelepek, ahonnan behurcolhatnák a fertőzést. Sem a bejutó levegő, sem állatok nem keveredhetnek az emeletek között – mondja a tenyésztő.
A telepnek saját takarmánygyártó bázisa van. A többemeletes, jól szigetelt, légkondicionált, vírus szűrőkkel felszerelt épületek egy-egy szintjén ezer koca is elfér. A malacokat a szoptatási idő lejárta után azonnal értékesítik, hizlalás nincs a guigangi gazdaságban.
A toronyólak építési költsége a hagyományos épületekhez képest jóval magasabb, kocánként eléri a 2000 eurót, míg az egyszintes istállókban 500 euró sincs. Az üzemeltetés viszont már jóval gazdaságosabb. Ezekben az épületekben ezer kocát négy dolgozó képes ellátni, míg a hagyományos istállókban legalább tíz alkalmazott dolgozik ennyi állat mellett.
Kérdés persze, hogy a bizonytalan piaci viszonyok mellett, mennyire tervezhető a megtérülés. A sertésárak Kínában is ingadoznak, és ez nem kedvez a költséges beruházásoknak. Az első, itt született malacok 2017 decemberében hagyták el a telepet, akkor egy nagyjából hét kilós malacért 25 eurót adtak, azóta azonban árak estek jelenleg 23 eurót fizetnek egy ekkora malacért. Az tehát, hogy például Európában lesz-e követője a sajátos istállóépítészetnek ma még több mint kétséges…
