Az anyapempő a méhanyák nevelését szolgáló, a méhek garatmirigyében keletkező „tej”. Megfelelő összetétele elősegíti, hogy egy méhlárvából anya fejlődjék. Bár még nem teljesen világos, hogy miért pont anya lesz az anyapempővel tartott lárvából, de valószínűsíthető, hogy a méhpempő tisztasága dönti el, vagyis virágportól való mentessége, vagy azzal való „szennyezettsége”, hogy méhanya vagy dolgozó fejlődik egy lárvából. (Lásd: A méhpempő titka című cikkünket.)
A méhpempőt kozmetikumokban és gyógyászati termékekben használják fel. Szabályozza a hormonháztartást, jelentős immun-, és memóriaerősítő hatása van, hogy csak néhány jótéteményét említsük.
Maria José Pastor Rodríguez, egy olaszországi méhpempő termelő méhész hölgy érdekes beszámolót adott közre a Detsches Bienenjournal májusi számban arról, hogy miként kezdett el méhpempőt termelni férje méhészetében, és hogyan fejlesztette a termelést négy alkalmazottal csaknem évi száz kilóig.
A férjével 350 méhcsaláddal méhészkedtek, és bár ő a kaptárok cipelésében nem vett részt, de a gyerekek nevelése mellett fizikailag ez is megerőltető volt számára. Egy alapkurzus elvégzése után elkezdte érdekelni a méhpempő-termelés, amihez tulajdonképpen egy kisebb helyiség is elegendő, és a méhcsaládokon túl, nincs szükség túl nagy befektetésre, vagy különösebb cipekedésre.
Első évben 20 anyátlanított méhcsaláddal kezdte a méhpempő-termelést, amiből kilenc kiló méhpempőt nyert. A következő évben már 50 családot állítottak rá a pempőtermelésre. A harmadikban pedig 75 családdal és négy alkalmazott segítségével termeltek 96 kilót.
A pempőkinyerés folyamata során a kaptárból kivett anyabölcsők lárváiról leszívják a méhpempőt, aminél pontos, apró mozdulatokat kell alkalmazni ugyanúgy, mint a termelésre betett anyabölcső lárvásításánál.
Maria azt tapasztalta, hogy az eddig náluk megforduló alkalmazottak, vagy segítők közül a leginkább a nők tudnak hat-hét órán keresztül a precíz kitartást igénylő, monoton munkára figyelni. A férfiak valamiért ügyetlenebbek ezen a téren és nagyobb károkat okoztak.
A méhpempő piaca Maria szerint éppannyira bizonytalan, mint a mézé. Bár Olaszországban 680 eurót is megadhatnak egy kiló méhpempőért, de bejáratott vásárlói kör nélkül nem egyszerű eladni, mivel ázsiai importból akár 50, 60 euróért is beszerezhető.
Maria ezért egy felvásárló cégnek adja el a pempőt, aki aztán továbbadja kozmetikai és gyógyászati cégeknek.
Olaszországban a méhpempőtermelők azon fáradoznak, hogy a termékcímkékre rákerüljön, hogy a felhasznált méhpempő honi vagy külföldi származású-e.
Mindebből persze az következik, hogy a méhpempő termelésé bár csábító, de ugyanolyan piaci bizonytalanságok jellemzik, mint a méz értékesítését.
