Back to top

Cserjék a Bibliából

A bibliai történetek nagy része vadvirágokban, cserjékben, szárazságtűrő törpecserjékben gazdag, legelőterületnek is megfelelő vidékeken játszódik. Ennek ellenére a vadon élő cserjék közül nem sokat említ a Biblia, pedig sokszor fontos a szerepük egy-egy történetben. A korábban megjelent Gyümölcsök a Bibliából illetve Zöldségek a Bibliából című cikkek folytatását közöljük.

Sivatagi cserjevegetáció a Negev-sivatagban
Sivatagi cserjevegetáció a Negev-sivatagban
Fotó: Fráter Erzsébet

Égő tüskebokor

Az egyik legismertebb bibliai növény egy cserje. A történetben Isten, kilépve a megismerhetetlenségből, személyesen szólította meg az akkor már 80 esztendős Mózest. Épp Hóreb hegyénél legeltette az állatait, amikor „látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor…” . A történetben szereplő növény sok fejtörést okoz a Bibliát tanulmányozó botanikusoknak.

A tűzben el nem égő cserje csak a magyar fordításokban csipkebokor, és nem valószínű, hogy a Sínai-hegyen bennszülött, rendkívül ritka arab rózsáról (Rosa arabica) lenne itt szó.

Az eredeti szövegben szereplő, tüskebokor jelentésű héber kifejezés alapján a kutatók több növényt feltételeznek.

Vérvörös szeder a jeruzsálemi óvárosban
Vérvörös szeder a jeruzsálemi óvárosban
Fotó: Fráter Erzsébet
Egyik a vérvörös szeder (Rubus sanguineus), mely 1-2 méter magas, nagyon változatos megjelenésű cserje, Nyugat-Európától a mediterrán vidékeken át a Himalája nyugati részéig őshonos, gyakori növény. Köves lejtőkön, ritkás cserjésekben, vízpartokon, források, mocsarak közelében él. Sokan ezt a cserjét tartják Mózes lángoló bokrának. A Sínai-hegy (Hóreb-hegy) tövében, a Szent Katalin kolostorban Mózes csipkebokraként nevelik. A IV. században Heléna császárnő épített egy kápolnát oda, ahol a hagyomány szerint a bokor égett, majd a VI. században a kápolna köré görög ortodox kolostort építettek, amely azóta is a világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő kolostora.

A másik jelölt, a Sínai-félszigeten is őshonos, élénksárga pillangós virágú szennacserje arab neve a héber kifejezéssel azonos. A valódi szennacserje (Cassia senna) egy méter magasra nő, a lepényfafélék családjába tartozik. Gyógynövényként is ismerik, levele és termése évszázadok óta széles körben használt hashajtó. Bélférgesség ellen is jó, és élénkítő hatása is ismert. A trópusokon elterjedt cserje, Afrikától az Arabfélszigeten át Indiáig. Izraelben csak a déli részeken, az Avara-völgyben, forró sivatagi vízmosásokban, vádikban fordul elő.

Faszénégetők

Pillangós virágairól láthatjuk, hogy a kákaborsó a rekettyék rokona
Pillangós virágairól láthatjuk, hogy a kákaborsó a rekettyék rokona
Fotó: Fráter Erzsébet
A Szentírásban többször szereplő „rekettye” valójában a Közel-Kelet és Észak-Afrika homokos, sivatagi és tengerparti területein őshonos kákaborsó (Retama raetam). Ez az 1-3 méter magas cserje a szintén pillangós virágú rekettye (Genista) rokona. Igazi, szárazsághoz alkalmazkodó, sivatagi növény, szőrös, lándzsás levelei csak néhány hétig élnek, majd lehullanak, ezzel is csökkentve a párologtatást. Helyettük a zöld szárak végzik a fotoszintézist. Tavasszal nyíló fehér virágaiból nyárra kicsi hüvelytermések fejlődnek.

A Szentföld kopár, sivatagos és homokos tengerparti területein gyakori cserje mélyre hatoló gyökereivel a legnagyobb szárazságot is elviseli, sok helyütt szinte az egyetlen árnyékadó növény. Gyökeréből és szárából a sivatagi népek kitűnő faszenet készítettek.

A Bibliában szereplő héber neve (rothem = megállít, felkantároz) a kákaborsó azon tulajdonságára utal, hogy gyökereivel megfogja a mozgó homokdűnéket. Tudományos neve is innen ered, azon kevés esetek egyike, amikor az is héber eredetű.

Mi a manna?

A tamariszkuszok a tamariskafélék családjába tartozó fák és cserjék. Több mint félszáz fajuk a szubtrópusi sivatagos és sós talajú területeken él. Mélyre hatoló gyökérzetük és jellegzetes, apró, kis párologtatófelületű, pikkelyszerű, szórt állású leveleik is a száraz éghajlathoz való alkalmazkodást mutatják. Négy-öttagú, fehér vagy rózsás árnyalatú apró virágaik füzérvirágzatban nyílnak.

Sok fajt csersav- (tannin-) tartalma vagy építkezéshez használható faanyaga miatt hasznosítanak, másokat szikes talajok, tengerparti homokdűnék fásítására vagy díszcserjének ültetnek.

A Szentföldön is több mint egy tucat faj él, egy részük a félsivatagi területeken, köves vagy homokos vízmosásokban, mások sós mocsarakban, folyóvölgyekben. A tamariszkuszok száraz, fátlan élőhelyeken betöltött jelentőségét, fontosságát az is jelzi, hogy a Biblia több helyen név szerint említi őket.

A kopasz tamariszkusz levelei hüvellyé redukálódtak, így kevesebbet párologtatnak
A kopasz tamariszkusz levelei hüvellyé redukálódtak, így kevesebbet párologtatnak
Fotó: Fráter Erzsébet
Az egyik legmagasabb közülük a kopasz tamariszkusz (Tamarix aphylla), néha akár 12 méteresre is megnő. Különlegessége, hogy levelei hüvellyé redukálódtak, így a hajtásai úgy néznek ki, mintha gyűrűkre tagolódnának. Gyökerei mélyre hatolnak a vízért, egyszer megmérték, hogy 11 méterre is lejutnak. Őshazájában, Szudántól az arab sivatagokig homokdűnéken, sós sivatagokban és vádikban nő. Gyakran ültetik a falvakba árnyékadó fának, és sivatagi fásításra is alkalmas.

A Biblia másik fontos tamariszkuszfaja, a mannacserje (Tamarix nilotica) Északkelet- Afrikában és az egész kelet-mediterrán térség sivatagi és tengerparti élőhelyein őshonos, 2-4 méter magas, vörösbarna kérgű cserje vagy fa. Mélyre hatoló gyökerei a sivatagban is vízhez juttatják.

Nyáron egy pajzstetűfaj szúrása nyomán a fölső ágai fehéren fénylő, méz sűrűségű, kellemes illatú, jóízű, cukortartalmú nedvet választanak ki. Hajnalonként, mielőtt a cseppek elolvadnának, a sivatagi őslakosok étkezési és gyógyászati célokra gyűjtik.

A mannacserje jellegzetes, pikkelyszerű levelei a száraz éghajlathoz való alkalmazkodást mutatják
A mannacserje jellegzetes, pikkelyszerű levelei a száraz éghajlathoz való alkalmazkodást mutatják
Fotó: Fráter Erzsébet
A Bibliában olvasható, hogy amikor Isten kiszabadította népét az egyiptomi szolgaságból, Mózes vezetésével 40 évig vándoroltak a pusztában, miközben a természeti jelenségeket felhasználva adott élelmet a népnek: „…reggelre pedig… amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát... a manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez. A nép elszéledt, és úgy szedegette”. Régóta izgatja a tudósokat, hogy mi volt a manna, eredetére többféle elmélet született. Sok kutató algának vagy zuzmónak tartja. A Sínai-félszigeten is élő kocsonyamoszat szélsőségesen sivatagos éghajlaton él, és eső hatására indul növekedésnek. Száraz, morzsalékos telepei azonban kemények és rossz ízűek. A szabálytalan alakú, gömbszerű mannazuzmó ehető, a beduinok alkalmanként gyűjtötték, és őrleményét lepénnyé szárították. A hajnali párától megduzzad, majd újra kiszárad, és a szél hátán vándorol. Nagyobb mennyiségben azonban nem fordul elő.

A ma legelfogadottabb elmélet szerint a manna a mannacserje vagy esetleg más sivatagi cserje édes, gyantaszerű izzadmánya, mely sárgásfehér, szilárd szemcsék formájában hull a földre.

Csak a neve bibliai

A júdásfa neve arra az elképzelésre utal, amely szerint Júdás egy ilyen fára akasztotta föl magát. Ennek az lehet az alapja, hogy a júdásfa bíborpiros virágbimbói vércseppekre emlékeztetnek.

Több más olyan növényt is ismerünk, amely a nevében bibliai szereplő nevét vagy keresztyén jelképet hordoz, a Szentírásban azonban nem találjuk.

Ilyen például a keresztesvirágúak családjába tartozó kerti holdviola (Lunaria annua), melyet ezüstösen csillogó válaszfalú, kerekded becőketermései miatt júdáspénznek is hívnak. A józsuéfát (Yucca brevifolia) Észak-Amerika nyugatra vándorló telepesei nevezték el, mert a kaliforniai Mojave-sivatag jellegzetes, törzses jukkafájának magasra nyúló levélüstökei a Szentföldet elfoglaló, az ég felé fohászkodó Józsué prófétára emlékeztették őket. A Dél- Amerikában őshonos kék golgotavirágot (Passiflora caerulea) különleges virága miatt a jezsuiták nevezték el a keresztre feszítés színhelyéről.

A közönséges júdásfa nyílásakor még láthatók az ágakon az előző évi termései is
A közönséges júdásfa nyílásakor még láthatók az ágakon az előző évi termései is
Fotó: Fráter Erzsébet
A közönséges júdásfa (Cercis siliquastrum) a pillangósvirágúak családjába tartozó, 3-7 méter magas, lapos koronájú cserje vagy inkább fa.

Élénk rózsaszínű virágai csomókban, a lombfakadás előtt a törzsön és az idős ágakon, tehát nem a fiatal hajtásokon nyílnak (kauliflória).

Lapos, bíborbarna hüvelytermései a következő kora tavaszi virágzásig a törzsön maradnak. A júdásfa a Földközi-tenger vidéki száraz erdőkben, sziklás lejtőkön, folyóvölgyekben él, a Szentföldön, Galileától a Júdeai- hegységig gyakori a makkiákban. Dél- Európában dísznövényként ültetik, meg is honosodott.

Fehér virágú fajtája népszerű díszcserje
Fehér virágú fajtája népszerű díszcserje
Fotó: Fráter Erzsébet
Parkokban nálunk is kedvelt díszcserje, zöldesfehér virágú fajtája (’Alba’) is népszerű. Április–május vagy szeptember–október folyamán ültessük napos vagy félárnyékos, védett helyre, például déli fal védelmébe, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. Jól válasszuk meg a helyét a kertben, mert az idősebb tövek már nehezen tűrik az átültetést. Metszeni nem kell. Magvetéshez a szárazon tárolt, majd forrázott magokat márciusban üveg alá vessük. A csírázáshoz 13-18 °C szükséges. A kis növényeket komposztos talajban, a szabadban neveljük, s csak a kétéves csemetéket telepítsük a végleges helyükre.

 

Cikksorozatunk korábban megjelent részei elérhetők az alábbi linkeken:

Forrás: 
Kertbarát Magazin
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertbarát Magazin 2018/5-6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Megtisztuló állami erdők

Az állami erdőgazdaságok 2021. május végéig több mint 6000 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze és szállítottak el az erdőterületekről a Tisztítsuk meg az Országot! kezdeményezés keretében.

Gyalog, kerékpárral és lóval

A belföldi, ezen belül az erdei turizmus folyamatos növekedése azt mutatja, hogy egyre többen választják kikapcsolódási helyszínként hazánk természeti környezetét. A tavaly és idén kialakult járványhelyzet még több embert késztetett a bezártságból a turistautakra és a népszerű erdei kirándulóhelyekre.

Erdőgazdálkodás Gyántásországban

Az Őrséget egykoron Gyántásországnak hívták, utalva az erdőket uraló, nagy gyantatartalmú erdeifenyőre, de az elnevezésben kis gúnyolódás is volt a helyiek felé. Napjainkban az Őrség állami tulajdonú erdeinek kezelője a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Szentgotthárdi Erdészeti Igazgatósága, mely összesen 12 045 hektáron gazdálkodik.

Két ritka kártevő

Számos kártevőfajunk ritkán kerül szem elé, mert a kártétele nem szembeötlő, vagy tápnövényének mezőgazdasági szerepe kevésbe jelentős. Ilyen a városi parkokba gyakran ültetett aranyeső két kártevője is.

Jobb klíma, szebb környezet

Hazánk kiemelt célja az ország fával borított területeinek növelése. Az ország zöldítése nemcsak szebbé teszi környezetünket, hanem komoly klímavédelmi jelentősége is van: az erdők meghatározó szerepet játszanak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklésében, a szén-dioxid megkötésében, a mikroklíma javításában.

Hagymafélék: szívünk és keringési rendszerünk támogatói

A hagymafélék tízezer éve megunhatatlanok, egész évben velünk vannak, és egészségügyi hatásaik miatt különösen hasznos a fogyasztásuk. Igaz nyáron kissé háttérbe szorulnak, de annál inkább jelentőségteljesek ősszel és télen.

A Velencei-tó kritikus vízszintjének javításán dolgozik a vízügy

A Velencei-tó kritikus vízszintjének javításán dolgoznak a vízügy szakemberei; vasárnaptól többnapos üzempróbát tartanak, hogy megállapítsák, milyen hatással van a tó vízminőségére és élővilágára, ha megkezdik a vízpótlást a Pátkai-tározóból a tóba - tájékoztatta az Országos Vízügyi Főigazgatósgóág (OVF) pénteken az MTI-t.

Tippek a szamóca ideális tartósításához a MATE fiatal kutatójától

Az egészséges életmód szerves része a gyümölcsökben gazdag táplálkozás, mely többek között magas vitamin- és antioxidáns-tartalommal járul hozzá szervezetünk működéséhez. A világ egyik legnépszerűbb bogyósgyümölcse a szamóca, melynek háztartásokban és nagyüzemi szinten történő tartósítása biztosítja a kedvelt szezonális termés egész éves fogyasztását.

Mártély napjainkban

Magas lábakon álló üdülőházak, művészeti táborok, strandolás, horgászat, káprázatos természeti kincsek – mindez egy helyen, a Csongrád-Csanád megyei Mártély község közvetlen közelében. A Mártélyi Tájvédelmi Körzet természetvédelmi kezelője, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a Tisza bal partján helyezkedik el 2260 hektáros területével.

Élő tárgyakat mutatnak be a budapesti öko-art fesztiválon

Mi is az öko-art? Mitől lesz egy művész vagy egy műalkotás környezetbarát? Hogyan lehet barátságban élni a természettel, és ebben a szellemben alkotni? Mik azok az élő tárgyak? Mindez kiderül szeptember 23. és október 12. között a Művészet a Jövőért Nemzetközi Öko-Művészeti Fesztivál programjain.