A Mohos-tőzegláp (népi nevén: Kukojzás, vagy Kukujzás-posvány) a Hargita hegység vulkanikus vonulatának utolsó, legdélebbi tömbjének, a Csomád-hegység ikerkráterének északi kráterét tölti ki. (A másik kráterben található a Szent Anna-tó). A hajdani krátertó fokozatosan alakult át magashegyi felláppá. A Szent Anna- tóra is hasonló sors vár.
A tőzegláp több mint tíz méteres, mintegy 3 millió köbmétert kitevő tőzegvastagságával és 80 hektár területével egyedülálló Európában. A láp 1050 méter tengerszint fölötti magasságban fekszik. Nagyjából ötszög alakú, legnagyobb hossza 1000, szélessége 800 méter. A láp vízutánpótlását a felszínére hulló csapadék biztosítja.
Jókai Mór a 19. század közepén még két-háromszáz kisebb-nagyobb tavacskát vélt látni e helyen, de valószínűleg eltúlozta a számot. A tavacskák száma az évek során alaposan megcsappant: Istvánffy Gyula 1894-ben 29 láptavat számolt meg. 1908-ban a lápot a tulajdonos lázárfalvi közbirtokosság vízlevezető árkokkal hálózta be, „hogy a láp hatalmas tőzegtelepe kihasználható legyen és a környéken legelő szarvasmarhák ne süppedjenek el ingoványában”. A lecsapolás, valamint a későbbi erdőirtás a láp szintjének komoly csökkenéséhez vezetett, Emil Pop 1960-ban már csak tizenhárom tavat talált.
A tavak mélyek és gömbszerűen kiöblösödők. Szélüket tőzegmoha alkotja, amiről azt hihetnénk, hogy szilárd talaj, emiatt a kiépített ösvény elhagyása rendkívül veszélyes, ha elsüllyed valaki a tóban, könnyedén a tőzegmoharéteg alá sodródhat.
Nagyrészt láperdővel benőtt vegyes erdős mohalápnak tekinthető. Növényzetében glaciális reliktumokat őriz: harmatfűfajok (Drosera rotundifolia, D. obovata), tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), lápi álszittyó (Scheuchzeria palustris), hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), mámorka vagy fekete varjúbogyó (Empetrum nigrum), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos). A globális fölmelegedés hatása sajnos ide is elért, szomorúan tapasztaltuk, hogy a fenyők a különféle szúfajok károsítása miatt erőteljesen pusztulnak.
Hírhedt növények
A tőzegrozmaring gyönyörű, lampionszerű kis virágai nem is sejtetik, hogy a növény minden része halálosan mérgező. A KGB emberei állítólag ennek a növénynek a mérgét használták a hírhedtté vált „esernyős trükk” alkalmazásakor, miszerint az esernyő hegyes végét bekenték a növény kivonatával és az utcán úgy tudták megmérgezni a kiszemelt áldozatot, hogy az csak egy apró balesetnek tűnjön, amikor megkarcolták vele. Az áldozat általában szívelégtelenségben hunyt el egy nappal később, és semmilyen nyomát nem találták a méregnek.
A növény tartalmaz egyéb, kevésbé erős mérgeket is, mint például grayanotoxint. Ha mélyebbre ásunk a lexikonban, érdekes tényt találhatunk erről a méreganyagról. Sok rododendronfajban is van grayanotoxin, és az ilyen növények nektárja mérgező, elpusztítja a közönséges méheket.
Elfogyasztása után 1-3 órával jelentkeznek a mérgezés tünetei, hallucinációk, izomgyengeség, alacsony vérnyomás, mozgáskoordinációs problémák, hányás. A tünetek általában egy nap után eltűnnek, és ritkán igényelnek orvosi segítséget. Legyünk óvatosak olyan helyeken a mézfogyasztással, ahol a méhek rododendronfélékről is gyűjtögetnek (Nepál, Japán, Kaukázus, USA).
Elfogyasztva hallucinogén tünetek jelentkezhetnek, azaz „mámoros” állapotba kerülhetünk. A másik tünet, a heveny hasmenés alattomosan, csak ezután jelentkezik. A mámorka emellett az egészségre is jótékony, öregedésgátló hatású, veseproblémák, menstruációs zavarok, epilepszia és pattanások kezelésére is használják.
