Pilisvörösváron az Aranyhegyi-pataktól északra öt halastó fekszik, ezeket a 61 éve létrejött Pilisvörösvári Horgászegyesület üzemelteti. A tavakat sokan bányatónak hívják, de csak közvetve kapcsolódnak a bányákhoz: innen nyerték ki a homokot, amellyel a közeli szénbányák kimerült járatait tömték be és zárták le. A tavak ezekkel a kotrásokkal jöttek létre, a legnagyobb az egyhektáros, helyenként 8-10 méter mély Nagy-tó.
Vasárnapról hétfőre ebben a tóban pusztultak el tömegével a halak. „Egy nappal előtte még gond nélkül horgásztak rajta. Nem tudok róla, hogy itt valaha is hasonló eset történt volna. Találgatnak az emberek mindenfélét, de nem tudunk semmit” – mondta a közeli horgászbolt eladója az Index-nek.
Főleg a nagytestű halak pusztulnak, mivel nagyobb az oxigénigényük, azonban sok ivadék süllő is odaveszett. A harcsák, a pontyok és a csukák nagy része viszont megmaradt, de pontos képet majd később lehet látni: a hétfő hajnalban elpusztult, felszínre került halakat ugyan az egyesület tagjai és sok önkéntes összegyűjtötte, ám amit nem sikerült, az a mélybe süllyedt, a víz majd akár egy-két hét múlva dobja fel újra.
Még jetskivel is megmozgatták a vizet, hogy a felszíni víz lejusson az oxigénszegény mélyebb rétegekbe. A víz oxigénszintjét azonban így sem sikerült növelni a tó egészében, ha leállnának a gépek, a halak tovább pusztulnának. Az igazán különös, hogy a szomszédos másik négy tóban minden rendben van, abban is, ahová átfolyhat a víz a Nagy-tóból.
A lebontást baktériumok végzik, ehhez oldott oxigént vonnak el. Ha ez kevés, akkor a vízben lévő szulfátionokból vonnak el oxigént, ekkor képződik a záptojásszagáról ismert kénhidrogén. De a rothadással metán is képződik, ez is mérgező lehet.
Mindez azonban a víz mélyén van, és általában apránként távozik a felszínen keresztül, így sem a tóban, sem a környezetében nem okozhat kárt. Baj – mennyiségénél fogva így is csak a halakat veszélyeztetve – akkor történhet, ha az iszapban felhalmozódott gázok valamiért egyszerre, nagyobb mennyiségben szabadulnak fel – ez történt két éve a már említett Öreg-tónál is. És ehhez ott is az kellett, ami szombaton Pilisvörösváron is megtörtént.
A nagy hőségben a tó vize is felmelegedett – a sűrűbb, hidegebb, gázzal telítettebb rész értelemszerűen alul volt –, szombaton azonban hidegfront jött, sok esővel.
Hogy ez nem történt meg a többi tónál, azt megmagyarázhatja az is, hogy sekélyebbek, így kisebb volt a különbség a felszíni és a mélyebb rétegben lévő víz hőmérséklete között, ettől lassabban keveredett a víz, a gázok fokozatosabban jöttek a felszínre, esetleg ott az iszapréteg is vékonyabb, eleve kevesebb gáz halmozódott fel.
Arra is lehet válasz, hogy miért nem állt mindeddig helyre az oxigénszint: a Nagy-tóban a nemcsak a halak, de a fotoszintetizáló zöldalgák állománya is megcsappant, így az oxigéntermelés is lassabb – a másik négy tó láthatóan jóval zöldebb, ott tehát a zöldalgaállomány rendben van.
