
A bibliai időkben az áldozati szertartásoknál is óriási szerepe volt a fűszer- és gyógynövényeknek. A test vagy a fej olajjal való leöntése vagy megkenése különleges szerepet játszott. A papokat és a királyokat is olajjal kenték fel, jelezve ezzel, hogy az Isten hatalommal ruházta föl őket.
A karavánok árucikkei
Két fontos ókori fűszer, a fahéj és a kasszia nem őshonosak a Szentföldön, hanem trópusi növények. A valódi fahéj (Cinnamomum verum) Dél-India tengerparti örökzöld erdeiben őshonos, 8-15 méter magas, terebélyes koronájú, mutatós lombú örökzöld fa, amelynek lehántott aromás kérge a fűszer. Évenként 2-3 alkalommal szüretelik, néhány centiméteres hajtásokat vágnak, majd azokról hántják le a kérget.
Édes és sós ételek, bárányból készült fogások, rizses ételek, páclevek, gyümölcsdesszertek, csokoládés édességek, kenyerek, italok, sör, forralt bor elengedhetetlen ízesítője. A fahéjtea vízzel és cukorral készült ital, melyet a Közel-Keleten fogyasztanak hideg időben. Illóolaját ételízesítőként, illatszerként és antiszeptikus, élénkítő, keringésjavító hatása miatt ősidők óta magas vérnyomás és emésztési zavarok kezelésére használják.

A Bibliában több helyen is olvashatunk róluk, sokszor nem különböztetve meg a két fahéjfajt. A Példabeszédek könyve illatanyagként említi.

Leveleinek főzetét köhögés és nátha csillapítására alkalmazzák, fürdője enyhíti a végtagfájdalmakat. A görögök Apolló szent fájaként tisztelték, ágaiból fonták a babérkoszorút, a győzelem és bölcsesség jelképét, amellyel a hadvezéreket, császárokat, és a költőket dicsőítették.
A megtisztulás növénye

Teáját sokféle betegség, légúti bajok, búskomorság, fejfájás, emésztési problémák kezelésére, fügével főzve torokfertőtlenítésre ajánlják. Az izsópos fürdő a leprások kezeléséhez tartozott. Erős, tartós, élénk illata miatt légfrissítőnek is használták, különösen a középkorban.
A zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának történetében döntő fontosságú az izsóp, és később, a zsidó tisztulási szertartásoknál is jelentős szerepet kapott.
A szír izsóp nem azonos az európai izsóppal (Hyssopus officinalis). A kopasz, lándzsás levelű, lilásrózsaszín virágú növényt is fűszerként ismerjük.
Ismerős fűszerek
Több ernyősvirágzatú, nálunk is kedvelt fűszernövény szerepel a Bibliában, a borsoskömény, a kapor és a koriander. Minden részükben illóolajjáratok futnak, kaszattermésük is magas olajtartalmú.


A koriander (Coriandrum sativum) a Közel-Keletről származó, melegigényes egynyári növény. Érdekessége, hogy az alsó levelei kerekdedek, csak sekélyen osztottak, míg a felső szárlevelek mélyen szeldeltek.

Gyógyhatása is ismert, étvágyjavító, görcsoldó, szélhajtó. A középkorban a bolhák és a tetvek riasztására is használták.
A nálunk kevésbé ismert, feketeköménynek is nevezett kerti katicavirág (Nigella sativa) a boglárkafélék családjába tartozó egynyári növény. Rekeszes termésében borsos ízű, fekete magok fejlődnek. Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos, a Szentföldön ritka kultúrszökevény. Tutanhamon sírjában is megtalálták. A Közel-Keleten és Indiában ma is népszerű fűszer, zöldségételeket, hüvelyeseket ízesítenek vele, kenyerek tetejére sütik. Gyógynövényként használják a keringési és az immunrendszer megerősítésére és gyulladáscsökkentőnek. Magjának főzetét emésztésserkentő, féregűző, izzasztó hatása miatt fogyasztják.

A feketekömény rokonát, a mediterrán vidékeken, Nyugat-Ázsiában és a Kaukázusban honos borzaskatát vagy török kandillát (Nigella damascena) amellett, hogy kedvelt egynyári dísznövény, gyógynövényként is számon tartják.
Több mustárfaj is él Izraelben, de a kutatók szerint a Bibliában mustár néven szereplő növény a fekete mustár (Brassica nigra). Magjai sötétbarnák, feketék, ellentétben a Szentföldön szintén gyakori fehér mustárral (Sinapis alba), melynek magvai sárgásak vagy halványbarnák. Mindkét faj egyéves, lágyszárú növény, négyszirmú virágaik sárgák, a hajtások végén, fürtvirágzatban nyílnak. Mindkét faj a mediterrán területeken és Ázsiában is őshonos.
Ősidők óta kedvelt fűszerek, a fekete mustár erősebb aromájú, mint a fehér. Magjait megőrölve és hideg vízzel elkeverve csípős szagot érzünk, amit mindannyian jól ismerünk, akik szeretjük a mustárt. Egy enzim aktiválódik ilyenkor, annak hatására csípős mustárolaj szabadul fel.

A mustár egyébként gyógyhatású is, serkenti a vérkeringést és az emésztést, ezért főzetét légcsőhurutra, vizelet- és szélhajtónak fogyasztják. Külsőleg, megőrölve ízületi gyulladás, mellhártyagyulladás, fagysérülés, szájüregi gyulladások esetén alkalmazzák.
A bibliai időkben valószínűleg kevésbé fűszer gyanánt, inkább gyógyhatása és főzésre is használható olaja miatt termesztették.
A fekete mustár esetében különösen feltűnő, hogy egynyári növényként az 1 milliméteres apró magból néhány hónap alatt akár 2-3 méter magas növény nőhet a kelet-galileai bazalttakarón. Jézus korában a fekete mustárt már szántóföldön is vethették, a szára őszre karvastagságú lesz, magjáért szívesen látogatják a kisebb madarak.
Hogyan szárítsuk a gyógy- és fűszernövényeket?
A nyár bőségesen ellát bennünket friss zöldfűszerekkel, de gondolnunk kell a téli hónapokra is. A növények szárítására legalkalmasabb idő a nyár közepe, akkorra érik el a hajtások a teljes érettségüket, és akkor megfelelő az időjárás a szárításra.
A hajtásokat óvatosan, kézzel szedjük, a fás szárakat éles ollóval vágjuk le. Erre a késő délelőtt a legkedvezőbb, akkorra a harmat már felszáradt, de még nedvdúsak a levelek. Ha a saját, tiszta levegőjű kertünkben szedjük a növényeket, akkor nem szükséges megmosni őket, egyébként folyó víz alatt öblítsük le, és konyharuhán szárítsuk. A növényeket lazán kössük csokorba, és fejjel lefelé aggassuk föl meleg, levegős, pormentes helyiségben. Léckeretből és szúnyoghálóból egymásra rakható szárítóalkalmatosságot is készíthetünk. Nap ne érje a csokrokat, az erős hőhatás ugyanis csökkentené a könnyen elillanó illóolajok mennyiségét, és végül csak száraz szénát kapnánk. Ha végképp nincs erre alkalmas helyiségünk, akkor óvatosan száríthatunk félig nyitott ajtajú, 30-40 °C-ra állított sütő rácsán is. A zörgősre száradt leveleket és virágokat morzsoljuk le a vastagabb szárakról, és jól záródó edényben tároljuk.
Cikksorozatunk korábban megjelent részei elérhetők az alábbi linkeken: