Back to top

Jó szénát jó helyre: hogyan tároljuk a téli szálastakarmányt?

A réti széna (és a lovak esetében kisebb mértékben a lucerna) rendkívül fontos takarmány és tápanyagforrás az állatok számára. Ennél fogva nagy körültekintést igényel a betakarítása, mind időzítés, mind módszerek tekintetében. Azonban ha sikerül jó szénát betakarítanunk vagy vásárolnunk, akkor itt még nem dőlhetünk hátra.

Ha ugyanis meg szeretnénk őrizni a széna jó minőségét és beltartalmi értékeit, akkor a megfelelő tárolásról is gondoskodnunk kell.

Mitől jó a szénabála?

Először is egy pár szóban arról, hogy mitől lesz jó az a bizonyos széna…

A kaszálás és az azt követő munkafolyamatok jó időzítésén sok múlik.

A fű a kaszálás után saját tápanyagait felhasználva „lélegzik”, emiatt valamennyi tápanyagveszteséggel mindenképpen számolnunk kell a legelőfűhöz képest.

Azonban, ha ennek tetejébe a meg nem száradt rendek meg is áznak, ez a folyamat jóval tovább tart, tovább csökkentve a tápértéket. A már száraz széna megázását kilúgozódási veszteségnek hívja a szakirodalom. Megpenészedik, karotin tartalma csökken. Ha pedig túl sokáig vannak a rendek a napon, a napsugárzás hatására veszítenek szükségtelenül sok A-vitamint (és azt a bizonyos, kívánatos, zölden száradt színt).

A kész bálákat nem szokás azonnal behordani a földekről, helyette kint hagyják még levegőzni, szellőzni, tovább száradni, „kiizzadni”. A nem kellően szárazon bebálázott széna az utóérés folyamán hőt termel, amely súlyos esetben a bála begyulladását is okozhatja. Ezt kazalhőmérővel való ellenőrzéssel lehet elkerülni. Ha ennyire nem is melegedett fel a bála, a hasznosíthatósága ennek ellenére is drasztikusan csökken, hiszen így jó eséllyel megpenészednek a bála belső rétegei is. A penészgombák és miko­toxin­jaik pedig messzire elkerülendőek! Penészes takarmány fogyasztása kólikás, légúti és más súlyos bántalmakat is okoz.

Takaros fedett szénatároló

A bála minőségének további megrontója a por. Ez nagyban függ a kaszálás és rendkezelés eljárásaitól, a vágás magasságától.

A bálázás alapvetően meghatározza a bálák felhasználhatóságát és tárolhatóságát. Nagy­ságuk, tömörségük, tömegük, mozgathatóságuk, csapadék-ellenállóságuk és a várható veszteségek is előre jelezhetőek ennek kapcsán.

Manapság a legelterjedtebbek a különböző méretű körbálák a széna-előállításban. Ennek elkészítése és logisztikája viszonylag gazdaságosnak mond­ható, azonban a tárolásnál figyelemmel kell lennünk e bálák igényeire.

Tárolás egyesével

Bálák egyesével, fedetlenül, a hó alatt
Sok helyen (főleg, ahol nincs olyan nagy mennyiségre szükség) máig is egyesével tárolják a körbálákat. Ennek a módszernek szinte egyetlen olyan íratlan szabálya, amelyet mindenki álmából felverve is tud, hogy a bálák semmiképpen se érjenek össze. Ahol összeérnek, ott a közéjük vezetődő csapadéktól felvizesedve megpenészednek.

Sokféleképpen próbálják védeni az egyesével tárolt báláikat a gazdák. A föld felőli felázástól raklapra, autógumira vagy más alkalmatosságra teszik, sokszor pedig a tetejét (szintén egyesével) fóliával takarják. Ezek az eljárások bálától és a tárolás helyszínétől függően indokoltak lehetnek. Egy nem túl tömör bálának bizony jól jöhet a támogatás, hiszen nem fogja tudni a vizet magáról hatékonyan lecsorgatni, illetve idővel lelapulva a földre nagy területen fog felfeküdni szellőzés nélkül. Fontos, hogy próbáljunk olyan területet találni a báláknak, ahol nem áll meg a víz semmilyen évszakban.

Megfelelő tömörségű bálákat, jó talajú területeken (pl. homokos, jó vízelvezetésű vidékeken) gond nélkül lehet tárolni takarás vagy alátétezés nélkül is egyesével, mindössze minimális eldobnivalóval a szezon végére.

Kazalban

A legtöbb gazdaságban, ahol fedett tároló nincsen, helykihasználás szempontjából logikus módon kazalba rakva tárolják a bálákat. Ezzel valóban lehet helyet megtakarítani, azonban sokan még manapság is azon akarnak pénzt spórolni, hogy nem takarják le a kazlakat. Ezzel pedig évről évre rosszul járnak, hiszen hatalmas veszteségeket könyvelhetnek el a következő kaszálásig.

Szabályos szénakazal lélegző bálatakaróval fedve
Fotó: kazaltakaro.hu
A takaratlan, egymásra rakott körbálák közé és alá ugyanis rengeteg csapadék bejut, megül, és az összes bála felvizesedik, megrohad ebben a nedves környezetben. A szénának akár a 40%-át, vagy még többet is el kell dobni az ilyen rosszul tárolt kazlak esetében! A szálastakarmányokban a téli tárolás során bekövetkező beltartalmi minőségromlás ennél a tárolási formánál a legnagyobb, akár négy­szerese is lehet a fedetten tárolt szénáénak. Ez még abban az esetben is igaz, ha a kazlat egyébként akkurátusan rakták fel, és a bálák tömörek, nem rogynak össze a tárolás során.

Manapság már nem is muszáj a jó öreg mezőgazdasági fóliával bajlódni kazaltakarás terén. A fólia alatt a széna befülled, a fóliát elöregíti a napfény, és széttépi a szél, egy évben többször is meg kell venni és újra felrakni. Nem kifejezetten ideális megoldás.

Ma viszont már bevált eszközök a légáteresztő textil takaróponyvák, melyek strapabíróak (egy takaró jó néhány évet kiszolgál, az esetleges szakadások, lyukak akár varrhatóak is rajta), és bár nem vízállóak, de vízlepergetőek,

úgyhogy mindössze arra kell figyelni a takaráskor és rögzítéskor, hogy ne legyen olyan hely a kazal felületén, ahol valamilyen résbe be tudna gyűlni a ponyvába ülve a víz. Ha nincs, ahol megálljon benne a csapadék, akkor szépen levezeti azt a bálákról. Emellett a folyamatos szellőzést is biztosítja. Minimálisra csökkenthető általa a tárolás során fellépő veszteség.

Így megy tönkre a legjobb minőségű széna is, ha hanyag kazalban, fedetlenül próbáljuk meg eltárolni
Fotó: kazaltakaro.hu

Fontos továbbá, hogy kazalba rakni csak száraz bálákat szabad. Ahol a nedves bálák összeérnek, garantáltan penészedési gócpontokká alakulnak át a tárolási idő előre­ha­lad­tá­val.

Sokan nem gondolják át kellőképpen, hová is állítsák azt a bizonyos kazlat. Pedig nem elhanyagolható szempont, hogy ne az udvar vagy terület legalacsonyabban fekvő pontján legyen, ahová odafolyik a víz – különben takarhatjuk, ahogy akarjuk, az alsó rétegekben jelentős veszteségekkel kell majd számolnunk. A kazal legyen olyan helyen, amelynek a vízelvezetése optimális. Ha nincs mód válogatni a helyszínekben, akkor próbálhatjuk csökkenteni a vizesedés hatásait a bálák raklapokra, vagy más „alátétekre” való helyezésével. A kazalépítés ekkor még több figyelmet igényel, hogy az alapja, stabilitása megmaradjon.

Jól látható minőségbeli különbség a kazal takaratlan és takart része között
Fotó: kazaltakaro.hu
Fedett szénatárolók

Építés szempontjából a legköltségesebb, azonban hosszútávon a leginkább veszteségcsökkentő megoldás a szénatároló. A fedett, jól szellőző, nem beázó tárolóépületekben szárazon elraktározott szénabálák esetében a veszteség gyakorlatilag nulla. Emellett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az ilyen módon tárolt kétéves széna tápértéke sem csökken számottevően az idő folyamán, tehát a tárolási idő is nyújtható anélkül, hogy a szálastakarmány minősége csökkenne.

Mindez persze jól kivitelezett és karbantartott fedett tárolókra vonatkozik, egy dohos, beázó régi hodályban sincsenek nagyobb biztonságban a bálák, mint ha mondjuk egy takaratlan kazalban kell átvészelniük a téli tárolás időszakát.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Vágóhíd, végállomás… Az utolsó láncszem túl gyenge volt

Különleges fajta, kiváló technológia, remek piac. Dr. Pintér Gábor az ügyvédi talárt cserélte le a francia Label Rouge követelményeknek is eleget tevő fekete lábú, kapirgáló csirkékért.

A gyöngyöspipe újból keresett

Hazánkban a gyöngytyúktartási kedv igen nagy ingadozást mutat. Ez, a hajdan az alföldi tanyákon gyakran előforduló baromfi a rendszerváltás idején szinte teljesen eltűnt, majd fokozatosan visszanyerte helyét a háztáji gazdaságokban. A madárinfluenza azonban a gyöngyöstartásnak sem kedvezett, akkor ismét jelentősen csökkent a tartott madarak száma. Az elmúlt években azonban újra divatba jött.

Szalmabálás kertészkedés

A kisméretű szalmabálákból kialakítható emelt ágyásba, de akár lyukat fúrva a bálába, növények ültethetők a szalmába. A bálában zajló mikrobiológiai folyamatok alulról melegítenek, ezzel és az éréskor napfényt visszaverő hatásukkal fokozzák a koraiságot.

Több állatot vágtak le az első negyedévben

Hat százalékkal több baromfifélét, két százalékkal több szarvasmarhát és egy százalékkal több sertést vágtak az első negyedévében a 2019. január-márciusi időszakhoz képest a magyar vágóhidakon - derült ki a NAIK Nemzeti Agrárgazdasági Kutatóintézet honlapján közzétett jelentésből.

Nincs esély az ASP megállítására

Szakértők szerint az afrikai sertéspestis (AFP) elleni küzdelmet elfedte a koronavírus-járvány elleni harc, ezért arra lehet számítani, hogy ebben az évben még intenzívebben terjed a sertések között a kór. Egyelőre nincs esély a megállítására.

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

Emelkedő marhahúskereslet

A világ marhahústermelése az utóbbi időszakban évi 64–66 millió tonna között alakult. A baromfiágazatokat sújtó madárinfluenza és a sertésállományokat tizedelő afrikai sertéspestis betegségek következtében emelkedett a marhahús iránti kereslet.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Az antwerpeni díszposta - Alakgalamb Flandriából

Antwerpen Belgium egyik legfontosabb városa, egyben az azonos nevű tartomány székhelye. A város Flandriában, Belgium három régiójának egyikében található. Itt tenyésztették ki az antwerpeni postagalambot, amely fajta az antwerpeni díszpostafajta alapjának tekinthető.

Tulkok a Hortobágyon - Marhák vadon (2. Rész)

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az utóbbi évtizedekben világ­viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el az úgynevezett rekonstruált őstulok tenyésztésében. A kutatási eredményeket a park munkatársai örömmel osztották meg velünk, bízva abban, hogy olvasóink is szeretnék jobban megismerni ennek a fajtának érdekes történetét.