Május 28-án elkezdődött az országos kalászos bemutatók sorozata. Ezen a napon a Debreceni Egyetem MÉK Kara az eddigi hagyományainak megfelelően a legelsők között tartotta meg fajta- és technológiai bemutatóját. A 33. Búzatanácskozásnak azt az idén nagyon is találó címet adta Pepó Péter professzor emeritus, hogy Víz – kincs, ami nincs. A bemutatóra meghívták a martonvásári és szegedi nemesítők képviselőit, és a helyzetképet ebben az évben is Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója vázolta fel. Rá azért is érdemes odafigyelni, mert elsőként szólal meg az adott év gabonapiacának kilátásairól, a lehetőségekről és az árakról.

Ha valaki csak a januári és februári csapadékot nézi, akkor túl sok panaszra nem lehetne oka, mert abban a két hónapban Látóképen például 98 millimétert regisztráltak. Amikor már kezdtük elbízni magunkat, akkor jött a feketeleves, hisz márciusban 5, áprilisban 2, májusban pedig 11 milliméter csapadékot kaptak összesen, ez a szokásosnak a 10 százalékát alig éri el. Mivel a lehetőségük megvan hozzá, a búzát öntözték, pedig tudvalévő, hogy ez a növény nem a feltétlen öntözöttek kategóriájába tartozik.

Még egy jellemző dolog: az elmúlt 23 év bemutatójából 19 alkalommal ki tudtunk menni a kísérleti telepre, ez csak négyszer nem volt lehetséges. A négy alkalomból kétszer a Covid akadályozta meg a helyszíni szemlét, kétszer pedig a csepergő eső miatt szorultunk zárt térbe. Elöntött őszibúza-vetésről 2005 márciusában készített képet Pepó Péter professzor. Azóta létrejöttek az öntözéssel foglalkozó hivatalok, öntözési programok, de az öntözésünk minimális mértékben lépett előre. Legnagyobb gond a bürokrácia kerékkötése, mert márciusban azt követelik a gazdától, pontosan mondja meg, hogy abban az évben mennyi öntözővizet fog felhasználni. Az előadáson jószerével csak a gondokról és bajokról hallottunk, ám a végén elhangzott egy pozitív, örömteli hír is: Pepó Péter ebben az évben nagypapa lesz.

Csökkentek a termésremények

Lakatos Zoltán elnök-vezérigazgató a búzatermesztéssel kapcsolatos nemzetközi lehetőségeket és tendenciákat elemezte. Ezelőtt egy hónappal 844 millió tonnás össztermést prognosztizáltak a világon, de azóta többfelé is mérsékelni kellett a kilátásokat. Csökkentek a termésremények Ausztráliában, Európában pedig 14 millió tonnával kevesebbre számítanak május végén, mint május legelején. A legutóbbi kisebb-nagyobb esőzések alkalmával mi még 5,4 millió tonna össztermést jeleztünk előre, a hónap végére ettől fény­évnyi távolságra kerültünk. Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán viszont 80 millió tonnás export árualapot jelzett, ami nagyrészt kielégíti az arab világ 90-100 millió tonnás importigényét búzából.

Magyarországra történő beszállítás nem nagyon valószínűsíthető, mert csupán a tranzitköltség tonnánként 10-12 ezer forintot tesz ki. A világ várható gabonafogyasztása ebben az évben 824 millió tonna lesz (a termés ugye 844 millió tonna), tehát a szaldó pozitív. Az Európai Unióban 157 millió tonna kalászos gabonát várnak, a fogyasztásigény 130 millió tonna körül alakul. A franciáknál 32 millió, a németeknél 21,5 millió, a lengyeleknél 12,9 millió, a románoknál 11 millió, a spanyoloknál 6,9 millió, a bolgároknál 6,6 millió búzatermésre számítottak, számítanak 2026-ban.

Hazánkban jelenleg 1,052 millió hektár az őszi búza vetésterülete, és 2004 óta csupán három évben (2020, 2021, 2024) nem érte el az 1 millió hektárt. Ide tartozik, hogy kukoricából valószínűleg 650 hektárt vetettünk ezen a tavaszon, napraforgóból 850 ezer hektárnál tartunk. A kukorica termesztése tolódik tőlünk északabbra, a csehekhez, a szlovákokhoz és lengyelekhez, idehaza pedig különböző toxinokkal küzdünk szinte évről évre. Hazánkban a búza össztermése az elmúlt két évtizedben 3,7-5,9 millió tonna között váltakozott. Az idei kilátások szerint a Dunántúlon 6 tonnás, a Duna–Tisza közén 4 tonnás, míg a Tiszántúlon még a löszhátakon is szerény 3-3,5 tonnás hozamra számítanak hektáronként. Érdekes helyzet, hogy a bihari térségben idén szebbet mutat a búza, mint a hajdúsági vagy a békéscsanádi löszháton.