A vidékre költöző francia városlakók gyorsan szembesülnek azzal, hogy a falusi csendet kakasok kukorékolása, birkák bégetése, harangok zúgása töri meg, a reggeli levegőbe pedig némi takarmány és trágyaszag is vegyül. Ezért sokszor képesek bíróságra menni és néha hosszú és abszurd perekbe bonyolódni. A bírósági döntések nem mindig voltak kedvezőek a mezőgazdasági termelők számára.
Most szeretnének pontot tenni a civakodás végére, ezért a francia nemzetgyűlés elé került egy törvénytervezet, még pedig azért, hogy jogszabályokban állapítsák meg, mely vidéki településeken milyen érzékszervi hatásokat kötelesek eltűrni a vidéki életre vágyó polgárok. Ennek a jogi eljárásnak az abszurd, és kiszámíthatatlan konfliktusokat kell lezárnia a különböző tartományokban.
A tervezet tartalmazza az összes régióra jellemző zajok és szagok teljes listáját. A törvény életbe lépése után a hegyvidéken a juhok bégetése vagy kecskék mekegése is az örökség része lesz, ugyan úgy, mint az alföldi területeken a folyékony trágya és a szarvasmarhák „illata”. És azután a templomi harangok zúgása miatt sem lehet majd perelni.
