Magról könnyen szaporítható
A perillának két fő típusa van: a Perilla frutescens, a szokásos vörösesbordós és zöld változat, valamint göndör, lila levelű P. frutescens var. crispa. Az első az ízletesebb és a főzés során a legszélesebb körben alkalmazott változat. A vörös és a lila formákat hagyományosan pácolásra használják, mert mindent bíbor árnyalatúvá alakítanak.
A perilla magról könnyen szaporítható, akár növényházi palántaneveléssel, de állandó helyre is vethető áprilisban. A magok csírázását gyorsítja, ha vetés előtt négy-nyolc órára beáztatjuk őket. A perilla nedves körülmények között 20 °C körüli hőmérsékleten kezd csírázni, így fűtött helyiségben célszerű a szaporítóládákat üveggel, fóliával takarni. Ismert módszer, hogy átlátszó műanyag tasakban indítják el a csírázást, majd a már megduzzadt, csírázásnak indult magokat vetik el.
Amennyiben nagy leveleket hozó példányokat szeretnénk, akkor legalább 30-40 centiméteres, vagy még nagyobb távolságra tegyük egymástól a növényeket. Mind a zöld, mind a színes levelű formák teljes napfényben, jó vízgazdálkodású, tápdús talajban fejlődnek a legszebben, de cserépben is termeszthetők.
Hazánkban is érdemes lenne felfuttatni a termesztését. A tőlünk nyugatabbra egy-egy faj (berkenye, homoktövis, olajtök, csicsóka) termesztésére és sokoldalú felhasználására szakosodott kistermelők példáját követve célszerű lenne akár erre a növényre is ráállni. Változatos feldolgozhatóságának köszönhetően helyet kaphatna a csúcsgasztronómiától kezdve a gyógyászatig.
További érdekességek:
