A természetben nem minden az, aminek első pillantásra -vagy ízlelésre- tűnik… édes

Sokan keresnek egészségesebb alternatívát a kristálycukor helyett. Útjukon számos természetes és mesterséges, édes ízzel szolgáló vegyülettel, készítménnyel találkozhatnak. Annyi bizonyos, hogy az édesítők dzsungelében nem könnyű eligazodni. A következőkben olyan ismert és kevésbé ismert növényekről lesz szó, melyek levelei édes ízű vegyületeket tartalmaznak, ennélfogva édesítésre is használhatók. Ez igazán jól hangzik, de azért mégsem árt az óvatosság, hiszen ezek sem használhatók mértéktelenül.

Jázminpakóca (Stevia rebaudiana)

A Dél-Amerikában őshonos növény kíméletesen megszárított levele megőrölve közvetlenül használható édesítésre. A leveleiből kivont szteviol-glikozidok közül a szteviozid és a rebaudiozid A van jelen a legnagyobb mennyiségben, ezeket tekintik a fő édesítő összetevőknek, mely vegyületek 150-450-szor édesebbek a szacharóznál. A legjobb lenne minél természetközelibb formában használni, mivel a por már magasabb feldolgozottságú készítménynek számít. A következő módon készíthetünk belőle kávé, tea, egyéb italok, müzlik, kásák édesítésére alkalmas folyékony édesítőszert: egy evőkanálnyi szárított levélre öntsünk 2 dl felforralt vizet, majd negyed óra múlva szűrjük le.

Egy kísérlet eredményei kimutatták, hogy a szteviol hatféle humán rákos sejt proliferációját képes gátolni a gyomor-bél traktusban. A szteviozid immunmoduláns hatással rendelkezik, tehát képes harmonizálni az immunreakciókat. A szteviozid fokozhatja a vázizmok inzulinérzékenységét, de mivel a rebaudiozid A ezzel ellentétben megnöveli az inzulinszintet, inzulinrezisztenciával bajlódók, cukorbetegek, túlsúlyosok, elhízottak számára nem különösebben ajánlott. Valamint azt is jó tudni, hogy a friss és a szárított levél, illetve a nyers kivonatok fogyasztása egyeseknél allergiás reakciót válthat ki, ebből a szempontból a feldolgozott készítmények nyilvánvalóan „tisztábbak”.