Amikor vásárolt egy tehenet, nem gondolta, hogy milyen úton indult el. Akkor csak arra gondolt, hogy a családnak legyen tej. Az egy tehénből aztán kettő lett, és így nőtt tovább az állomány. Az udvarban az istállót toldani kellett, s maga is úgy látta, hogy nem fér el az állomány, nem beszélve arról, hogy az állatokat ki kellett hajtani a legelőre, igaz csak három-négy ház ellen, mert a falu szélső utcájában laknak, de így is ellentét alakult ki a gazdálkodó és a polgármesteri hivatal között. A hivatal – akkor még lehetősége volt rá – egyszerűen megtiltotta az állattartást.
A szakadék szélén
Valószínűleg két ellentétes elképzelés ütközött. A falu vezetése, mivel közel van Zalaegerszeg, ahonnan sokan kiköltöztek, egy városkörnyéki kertes településnek képzelte a falut, ahol még a kakas se kukorékoljon, a gazdálkodó viszont – mivel közel volt a város, a tejüzem és a piac – egyfajta városellátó kisgazdaságot képzelt el.
Könnyű volt cáfolni ezeket a panaszokat, de bármennyire állította a gazda, hogy a trágyát rendszeresen kihordja, és a tehenek amúgy nincsenek elhanyagolva, a balesetekről meg annyit, hogy közlekedési balesetek már voltak, mégsem tiltották be a közlekedést, ezzel szemben az állatok még egyszer sem okoztak balesetet, mint ahogyan betegséget sem.
Az így kialakult patthelyzetet csak az látszott feloldani, hogy időközben országosan elvették az állattartás tiltásának jogát az önkormányzatoktól. A feloldás valóban csak „látszati” volt, mert nem hozott valódi változást, megmaradt a bírságolás lehetősége, amivel élt is a polgármesteri hivatal. A környezetvédelmi birságtól odáig, hogy „Főútvonal, állatot hajtani tilos” közlekedési táblát szándékozott kihelyezni a gyepsori kis utcába. A helyzet tarthatatlanná vált.
Pontosan tudta, hogy 15-20 tehenet, már nem tarthat bent a településen. Neki sem volt egyszerű a szakszerű állattartás feltételeinek a megteremtése, már a takarmány behordása is gondot okozott, de például a tejipar szállítókocsija sem tudott könnyen beállni az udvarra.
Nem volt más út, telepet kellett építeni. Régi álom volt ez számára, de félő, hogy álom marad, mert pontosan erre az időszakra esett az úgynevezett tejválság, amikor a tejárak éppen csak fedezték az önköltséget. Sokan feladták, Borda Péter fejében is megfordult a gondolat. De nem adta fel, maradt a korábbi terveinél: a falu melletti legelő település felőli végébe tervezte a telepet felépíteni istállóval, tejházzal, miközben a tejárak miatt egyik napról a másikra tartotta fenn az állományát. Végül a megvalósítás reményét csillantotta fel a Vidékfejlesztési Program keretében meghirdetett állattenyésztési telepek létesítésének támogatása. Elkészíttette a pályázatot. Befogadták.
A saját erő meghitelezése érdekében a számlavezető bankjához, a kerületi takarékszövetkezethez fordult, nem nagy sikerrel.
Borda Péter megkeresett más kereskedelmi bankokat is. Sikertelenül, szerinte azért, mert nem ismerték kellőképpen a vállalkozást, másrészt az akkori piaci helyzet miatt idegenkedtek a tejtermelés hitelezésétől. Nos, ekkor komolyan felmerült az állomány felszámolásának a gondolata. Megváltásként érkezett a Takarékbank ajánlata: hitelével a projekt mögé áll!
Több és jobb tej
Borda Péter immár a megépült telepet mutatja: a pályázaton elnyert 48 millió forintos támogatással és a 44 millió forint hitellel megvalósult telepen kötetlen, mélyalmos formában jelenleg nyolcvan tehenet tartanak.
A legközelebbi tervek között szerepel két csarnok építése, amivel már biztosan száz fölé növelhetik a tejelőállományt. Emellett a borjúnevelést is korszerűsíteni kell, ami beruházás szempontjából borjúnevelő ketrecek beszerzését jelenti.
Arra a kérdésre, hogy az árbevétel növekedése fedezi-e a folyamatos fejlesztést, Borda Péter határozott igennel válaszolt. Akkor most elgondolkodhat az ember azon, hogy a projekt megvalósításának kezdetén a bankok szakemberei miért nem látták a biztonságos, sőt erőteljes növekedés lehetőségét, miért tartották kockázatosnak a finanszírozását. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a pénzügyi szakemberek „hozott anyagból” dolgoznak, vagyis korábbi adatokat, a korábbi gazdasági folyamatokat veszik alapul. Kevésbé számolnak azzal, hogy a projekt megvalósításával változnak a körülmények is, amelyek aztán forintokban mérhető eredményeket hoznak. Különösen érvényes ez akkor, ha egy üzem jelentős előrelépést valósíthat meg technikában, technológiában – s állattartásról lévén szó – és az állomány javításában.
Minőség és fedezet
– Több és jobb minőségű tejet állítunk elő, mint korábban, aminek eredményeként az így keletkezett bevételi többletből biztonságosan tudjuk törleszteni a hiteleket – mondja a gazda. – A tartástechnológiai változások hatása egyértelműen megmutatkozik a fejt tej mennyiségében, míg a kétszer hat állásos fejőberendezés és a fejőházi tejkezelés magasabb színvonala a tej minőségének javulásában mutatkozik meg, mindezek fedezik a hiteltörlesztés miatti költségnövekedést. Az igazat megvallva, féltünk a koronavírus-járvány hatásától, pont most jön egy ilyen helyzet, amikor már kezdett helyreállni a vállalkozásunk?! Szerencsére megnyugtatóak a közelmúltban hozott intézkedések, elsősorban a hiteltörlesztési moratórium. Úgy látom, hogy biztonságba tudhatjuk a vállalkozásunkat.
Ez olyan következménye a pályázatnak, amire talán még a kiírók sem számítottak – teszi hozzá. – Miközben halljuk a híreket arról, hogy már vannak országok, ahol a kereslet csökkenése miatt a gazdák kiöntik a tejet, mi megpróbálunk úgy együttműködni a feldolgozóüzemmel, hogy átvészeljük ezt az időszakot. Egyrészt a Zalaegerszegen működő Saviencia Fromage & Dairy Hungary Zrt. igyekszik levezetni a túltermelést, másrészt megértjük, hogy a járvány hatásainak tompítására a cég pénzügyi alapot képez, ami az alapár csökkenésével jár.
Termelőnek, feldolgozónak közösen kell cselekednie, s közösen kell akár anyagi áldozatot is hoznia.
Hozzáteszi, hogy a nagy feldolgozó mellett a helyi ellátásban is igyekeznek részt venni. – Zalaegerszegen a vásárcsarnokon belül lévő üzletbe heti 450 liter tejet szállítunk, és várható, hogy ez a mennyiség egy újabb lehetőségnek köszönhetően tovább növekszik. Korábban a háztól is vásároltak a helyi lakosok, természetesen ezt sem szüntettük meg, számunkra fontos, hogy a község lakossága is friss tejhez jusson. Nem nagy tétel a heti száz liter, de annál nagyobb a jelentősége.
L. Z.
