Mielőtt a téma közepébe vágnánk, tisztázandó, hogy ez esetben a keresztezés módszerét csakis végtermék, azaz vágóállat-előállításra alkalmazzuk. Az aubrac anyákkal végzett keresztezés apai partnere ez esetben charolais bika.
A keresztezett állatokat nem tartjuk meg továbbtenyésztésre; ez több okból sem ajánlható:
– a charolais apa és aubrac anyák keresztezett utódainak minősége heterogén;
– gyakran viszik át a culard-gént más fajtákba, a vele járó hátrányokkal együtt;
– a charolais apával való keresztezés következményeként az utódgeneráció kevésbé ellenálló, mint a fajtatiszta aubrac egyedei, ennél fogva kevésbé képes alkalmazkodni az Aubrac-régió meglehetősen zord területi és természeti viszonyaihoz (mind az aszályos nyári legelőkhöz, mind a gyepterület gyenge minőségéhez, vagy a téli hideg hóval borított legelőihez).
Miért keresztezünk?
A keresztezést őshonos vagy tejelő fajták esetében alkalmazzuk, elsősorban a testalakulás javítása érdekében.
Az aubracnál ez az állítás teljesen igaz. Ennél a fajtánál a charolais bika javítja a keresztezett utódok testalakulását, vagyis a vágáskori húshozamot, ami kedvezőbb értékesítést eredményez.
A borjakat előállíthatjuk természetes termékenyítés (vadpároztatás), de mesterséges termékenyítés módszerével is. Ami az utóbbit illeti, Franciaországban alapvetően két olyan programot használnak, amelyet azoknak a tenyésztőknek szántak, akik keresztezni szeretnék aubrac teheneiket:
– A Charolais Excellence program révén beszerezhető bikák kizárólag tisztavérű charolais fajták. Ezeket tejelő tehenekkel (montbéliarde és prim’holstein) tesztelik, hogy így több szempont alapján értékeljék őket.
– Az INRA95 program ugyanazt az elvet követi, mint a Charolais Excellence program, azzal a különbséggel, hogy az apaállat más húsfajták keresztezéséből származik (limousine, blonde d’aquitaine, charolais, rouge des prés, white belgian blue és piedmontese). Ezt a programot elsődlegesen a tejelő állományokban használják, mivel ezzel az eljárással a borjak átlagos születési súlya nagyobb, mint a Charolais Excellence program alkalmazása esetében.
Az sem ritkaság, hogy egyes gazdaságok fehér-kék belga bikákkal keresztezik aubrac teheneiket a természetes termékenyítés módszerével. Ennek a keresztezésnek az az előnye, hogy a borjak könnyebben megszületnek, mivel átlagosan könnyebbek, mint a charolais-keresztezettek.
Keresett bikaborjak
Az aubrac teheneknél a leggyakoribb keresztezési módszer a charolais bikák természetes pároztatásával történik. Ez esetben a fajtatiszta aubrac borjúhoz viszonyítva egyaránt lehet számítani javulásra mind testsúlyban, mind testalakulásban – a fő törekvés ugyanis erre irányul.
Ennek eredményeként az ellésnél szükség lehet beavatkozásra, segítségre a tenyésztőtől, így tartós felügyeletet igényel.
Ezzel szemben egyéves korban ezekért a bikaborjakért átlagosan 0,23 euróval többet fizetnek élő kilogrammonként. Mondhatnánk erre, hogy ez nem olyan jelentős különbség. Ha viszont megszorozzuk ezt a számot 400 kilogrammal (az állat súlyát az értékesítéskor), és az egy év alatt eladott keresztezett bikák számával, könnyen kiszámítható, hogy ez a végösszeg gyorsan eléri a néhány 1000 eurót gazdaságonként – de ez természetesen attól is függ, hogy hány anyát vesznek így tenyésztésbe az adott gazdaságban.
Az utóbbi években az aubrac és a keresztezett nőivarúak közötti értékesítési különbség még nagyobb lett, nagyjából 0,46 és 0,76 euró/kg közötti tartományban mozgott. Ez azzal magyarázható, hogy az olasz hízómarhatartók, akik a hímivarúak elsődleges vevői, azért küzdenek, hogy piacot találjanak az aubrac üszőkre is. Viszont a spanyol tenyésztők azok, akik vállalják az alacsonyabb költséggel járó feljavításukat.
Számos lehetőség van az állat árának meghatározására, amely a további hasznosításától függ:
• Ha az exportra kerülő egyedet továbbhizlalásra szánják, akkor a súlyt és a minősítést élő állapotban mérik az ár meghatározására.
• Ha az állat hizlalása után, a vágást követően közvetlenül a hentesüzletbe kerül, akkor az EUROP minősítés alapján, azaz a hasított test súlya, faggyúzottsági állapota, valamint a hasított test osztályozása szerint határozzák meg az egységárat.
Főbb piacok
Természetesen Olaszország az, ahová a legtöbb francia vágóborjú érkezik – évente több mint egymillió legelős borjút vásárolnak a franciáktól. Az olaszok ezután megkezdik az úgynevezett befejező hizlalást, amelynek alaptakarmánya a kukorica. Az utóbbi években más országok is versenyre keltek Olaszországgal. Most már számolniuk kell Görögországgal, Libanonnal, Törökországgal, de néhány Maghreb országgal is, így például Algériával, kisebb mértékben Marokkóval és Tunéziával. Spanyolország a kisebb értéket képviselő állatokat vásárolja, például aubrac üszőket vagy kisebb súlyú legelős borjakat (250-350 kg).
Egy francia gazdaságban charolais bikákkal fedeztették természetes úton az aubrac teheneket, amelynek eredményeként nagyobb súlyú és kedvező testalakulású borjak születtek. Az ellések során csekély probléma vetődött fel (az elmúlt évben 160 ellésből 1 császármetszés volt). A keresztezett borjak fele a fajtatiszta, azaz Charolais Excellence keresztezésből származott.
A mesterséges termékenyítésből született borjak összességében jobb testalakulást mutattak, mint a természetes pároztatás apáitól született egyedek. Ezzel szemben tapasztalható volt az értékesítéskori súly csökkenése, amely az adott gazdaság anyaállományának könnyű ellésre való szelekciójával magyarázható. Különösen az első ellésű üszőknél volt ez jellemző.
A keresztezésből származó vágott testek faggyúzottsági foka az 1-től 5-ig terjedő minősítési skálán belül leggyakrabban a 3-as kategóriába volt sorolható (az 1-es a faggyúszegény, az 5-ös a nagyon faggyús vágott test minőségét jelöli).
A vágott test alakulásának, azaz izmoltságának osztályozását hat betű jelöli: E, U, R, O, P és A. A hat betűn, azaz főosztályon belül 3 alkategóriát különböztetünk meg, amelyeket minden osztályon belül plusz, egyenlő és mínusz jelek jelölnek. Az „E+” a legjobb hasított testet, a „A– ” pedig a már csak „feldolgozásra” szánt, legkevésbé izmolt hasított testet jelöli (kétséges, hogy egyáltalán emberi fogyasztásra alkalmas-e, vagy csak állatok takarmányozására használható). Hímivarban a leggyakoribb minőség az E-U, míg nőivarban az „U-R” közötti osztály volt jellemző.
Tudjuk, hogy hazánkban még kevés gazdaság büszkélkedhet aubrac marha tenyészetével, viszont a fenti ismeretek, gyakorlati tapasztalatok birtokában más fajták esetében is érdemes elgondolkodni a keresztezés módszerének alkalmazásán, a kedvezőbb vágóérték-tulajdonságok, következésképpen a nagyobb árbevétel elérésének reményében.
