Mivel tenyésztésének fő területe Dél-Dunántúl volt, innen ered másik neve, a sváb juh elnevezés.
A ciktát eredetileg kétszer nyírták, gyapjúja hosszúfürtű, durva, zoknik, ujjasok, kesztyűk, valamint a sváb kézművesek jellegzetes lábbelije a pacsker készült belőle.
Az 1900-as évek közepéig elterjedt fajta volt hazánkban. Legtovább Baranya és Tolna megyében maradt fenn, főképp a sváb lakosságnak köszönhetően. Jelenleg mintegy 400-as állománya található a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Nagydorogi telepén, míg a szaporcai Ős-Dráva látogatóközpontban egy kisebb, bemutatásra szolgáló állomány látható.
youtube://v/Jm64OV0T2F8
A második világháborút követően általánossá vált a merinó fajta tenyésztése hazánkban. A cikta állományokat merinókkal keresztezték, e miatt csaknem kiveszett a fajta.
Amikor 1974-ben rendeletet hoztak Magyarországon az őshonos fajták fenntartására, a cikta tenyésztést pár tucat egyeddel kellett újraindítani. Az Állattenyésztési Felügyelőség összeszedte a környékből a még föllelhető cikta küllemű egyedeket a nagydorogi telepére, ahol megkezdődött a fajta megmentése. Napjainkban néhány bemutatóhelyen láthatjuk, illetve Nagydorodon és Vértestolnán van egy-egy cikta nyáj.
Szaporasága 1,1-1,2, a szezonális ivarzásra az egyedek jelentős része hajlamos, jó báránynevelő. Marmagasságuk 60 cm körüli. Kifejlett korban az anyák 30-45 kg, a kosok 50-70 kg súlyúak.
A cikta kistestű, erős és szikár. Az anyák túlnyomórészt szarvatlanok, de a kosok egy része is. A szarvalt kosok általában csigás szarvat viselnek.
A fej fehér színű, rövid fényes szőrrel fedett. A gyapjú a homlokon, a legtöbb juhon a szem vonaláig benőtt. A testet alácsüngő, fehér színű, tincses gyapjú fedi (kevert gyapjas juh). A farok általában a csánkig ér.Az éves gyapjúnövekedés meghaladhatja a 20 cm-t.
A bőr pigmentmentes, azonban az orr, szem, fül, száj tájékán előfordulnak kisméretű pigmentfoltok.