Mérgező a méhlegelő?

2020 július első napjaiban kezdett a környékünkön nyílni a napraforgó. Rögtön a virágzás kezdetén nagy mennyiségű méh tűnt el a kaptáraimból. Erre szokták mondani kétségbeesetten a rakodókaptárral méhészkedők, hogy eltűnt egy fiók méhecske. Szakmai ajánlásokban lehet olyat hallani, hogy lehetőség szerint célszerű kihagyni a virágzás kezdetét, de mivel nem is egyszerre nyíltak a táblák és nem is volt rá módom, hogy elmenjek (hiszen helyben van a napraforgó), így sajnos át kellett vészelnünk ezt a csapást.

Július végéig tartott a virágzás, de csak 10 napig volt hordás róla, utána mintha elvágták volna, csak egyenlegek, illetve mínuszok.

Bár az időjárás is egy kissé szeszélyes volt, azért nem indokolta a hordás ilyen mértékű leállását. Arra lettem figyelmes, hogy a kijáró méhek folyamatosan eltűntek. A szélrózsa minden irányában lehetett itt-ott elhullott méhecskéket megfigyelni.

Foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy hová is tűnhetnek a méheim a kaptárból, mi okozhatja a veszteségeket? Kibicikliztem a közeli napraforgótáblákhoz július 13-án. Az első táblát nézegetve mindent rendben találtam, nem volt nagy forgalom rajta, de azért gyűjtögettek a méhek. Méhhullákat nem találtam a virágok között. Eljutottam egy másik táblához, ahol traktornyomokat fedeztem fel, itt is megálltam nézelődni. Első ránézésre semmi különös, besétáltam a nyomokat követve a virágok közé. Egyszer csak véletlenül egy földön heverő, elpusztult méhecskére lettem figyelmes. Leguggoltam, elkezdtem lassan körbe fordulni, alaposan figyeltem a napraforgónövények tövét. Így már több elpusztult egyedet is észrevettem. Nem voltak nagy távolságra egymástól, 1-3 méterenként lehetett egyet-egyet találni.

Volt közöttük, amelyik még életben volt, kinyújtott szipókával rángatózott, vagy behúzott potrohhal görcsösen kínlódott.

Olyat is lehetett látni, amelyik a napraforgóvirág tányérján körbe-körbe járkált, az egész teste csupa virágpor volt. Látszott, hogy nála sincs valami rendben. Borzasztó látvány volt. Néhány perc alatt közel fél maroknyi elpusztult méhecskét tudtam összeszedni. Körbenéztem, hatalmas virágzásban lévő napraforgótábla, ha ezt a területet megszorzom a tenyeremben lévő méhecskék számával, akkor akár több kaptárnyi mennyiségű elpusztult „bogár” lenne az eredmény. Nem is beszélve arról, vajon lehetne-e még hasonló jelenséggel találkozni alaposan szétnézve a szomszédos táblákon?

Méhegészségügyi felelős kollégám javaslatára értesítettük az illetékes növényvédelmi felelőst, aki nagyon segítőkész volt. Beszámoltam neki a látottakról, kiderítette a terület tulajdonosának a nevét. Megbeszéltük, hogy én eljárást nem szeretnék, biztosan mindenkinek megvan így is a maga baja, mindössze annyi kérésem volt, hogy ez többé ne forduljon elő.

Másnap ismét beszéltünk, elmondta, hogy reggel járt a területen is és a gazdánál is, és teljes mértékben biztos benne, hogy minden rendben van azzal a táblával.

2-3 hete volt permetezve, azóta semmi kezelés nem történt ott. (Vajon mikor is tűnt el az a fióknyi nép?) Szerinte a méhecskékkel lehet valami probléma. Erre mondtam, hogy amit én láttam, az pedig azt igazolja, hogy a virággal van valami gond. Megbeszéltük, hogy kimegyünk és megnézzük közösen a jelenséget. Délután találkoztunk a táblánál, megmutatta, hogy a traktornyomok nem frissek, mert amit letaposott a kerék, azok a szárak már felkunkorodtak és megerősödtek. Sétáltunk egyet, sorban szedtem neki össze az elpusztult méheket és még más különböző rovarokat is. Széttárt szárnyak, kinyújtott szipóka, rángatózó, görcsölő, pörgő méhek: egyértelmű mérgezésre utaló jelek.

A napraforgóvirágok között lehetett nagyon furcsákat is találni, a mellékelt képeken látszik, hogy deformáltak, nem a megszokott módon nőttek,

több virág tányérjából is mintha egy újabb virág próbálna kifejlődni. Megegyeztünk, hogy ezúttal nem indítunk eljárást, valamilyen módon megkérjük a gazdákat, hogy figyeljenek oda jobban és keresünk valami megoldást, hogy ne fordulhasson ilyesmi többet elő.

Eddig tartott volna a történet. Sajnos, az a baj, hogy az esetek nagy többségében általában ez is a vége. Megállapítjuk a tényeket, elszenvedjük a károkat és nincs folytatás. Mert kinek van kedve és ereje belekezdeni egy szélmalomharcba egyedül? Nem az a cél, hogy a méhész összevesszen a gazdákkal és évekig pereskedjen, mert így a megoldás is évekig várat magára. A vándorméhészek például akár több száz km-re is elszállítják az állományt. Ha észreveszik a mérgezés jeleit, ráadásul hétvége van, nincs idejük és lehetőségük utánajárni az elkövetőnek vagy a problémás táblát keresgélni, inkább minél hamarabb elmenekítik az állományt.

Vannak ajánlások, hogy ki kell hagyni a virágzás kezdetét.

Ez azért is problémás, mert a röpkörzeten belül nem egyszerre nyílnak a táblák, álló méhészet esetében pedig teljes mértékben kivitelezhetetlen. Hogy mi lenne a megoldás? Jó lenne ezeket a problémás táblákat célzottan felderíteni és addig vizsgálni, amíg ki nem derül a mérgezés oka. Mindezt gyorsan és objektíven, pereskedés és egymásra mutogatás nélkül.

Papp Zoltán

Foktő