Ennek azonban ára van: szakszerű ápolás és megfelelő növényvédelem nélkül látványosan leromolhatnak a faji változatosságot nélkülöző, monoton hatású kertelemek.
A Díszkertész Szakmai Napok keretén belül egyebek mellett a sövény- és haszonnövényekről is tartalmas előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők. A növénycsoport botanikai hátterét Orlóci László, a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének elnöke foglalta össze.
Jellemzően a helyi adottságoknak megfelelő természetes vegetációt használták föl, ökologikus gazdálkodással tartották fenn, a védelmi cél mellett pedig például tűzifát is biztosítottak a letört, elpusztult ágak, és a környéken élők gyógynövényeket, gombát gyűjtöttek a természetes sövények alól. Ma már az egy, esetleg két-három növényfajtából sorba ültetett, telekhatárolásra, takarásra használt kertelemet nevezzük sövénynek.
A faji változatosságot nélkülöző, monokultúrában ültetett sövények súlyos fertőzési gócpontok lehetnek, ugyanis a károsítók pillanatok alatt fölszaporodhatnak, elterjedhetnek rajtuk, és akár tömeges növénypusztulást okozhatnak. A kertészek, növénynemesítők folyamatosan keresik a megoldásokat ennek megakadályozására, ugyanakkor kijelenthető, hogy kellő diverzitás nélkül nem lesz megnyugtató megoldás.
A monokultúra fenntartása ugyanis ugyanakkora kihívás a sövények esetében, mint a szántóföldi kultúráknál: vegyszerek használata nélkül előbb-utóbb komoly növényvédelmi gondok adódhatnak.
Versenyfutás az idővel
A klímaváltozás nyomán átalakuló ökológiai környezetben, a melegedés és aszály együttes hatásának következtében a növények legyengülnek. A kis tőtávra ültetett növények között gyakrabban alakul ki hiánybetegség is, mindezek miatt fogékonnyá válhatnak a kártevőkre, kórokozókra. Közismert példa a Thuja occidentalis Smaragd. A fajta számtalan problémával küzd, kiváltása azonban nehéz, mivel Magyarországon a pikkelylevelű és a tűlevelű örökzöldek egyaránt legyengültek a változó környezeti feltételek miatt. Orlóci László szerint
Keresni kell azokat a növényeket, amelyek a kertépítészetben esztétikailag és funkcionálisan is helyettesíteni képesek a korábban alkalmazott, mára legyengült fajtákat. A szakember azt is kiemelte, hogy sajnos szűkül a választék, de a növénynemesítők újabb fajták után kutatnak. A régebbi fajták kiváltása kapcsán általánosan elterjedt az az elv, hogy célszerű őshonosnak tartott növényt ültetni. Már ez az elv is megdőlni látszik; az előadó példaként említette, hogy a hazánkban őshonos közönséges boróka (Juniperus communis) növényvédelmi okok miatt ma már szinte alkalmazhatatlan a parkokban, kertekben. A Cupressocyparis nemzetségnek nagyon sok fajtája létezik. A közismert ×Cupressocyparis leylandii atlanti klímán kialakult kultúrváltozat, és e mesterséges faj fajtái is ugyanolyan ökológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az eredetiek. Hazánkban az 1970-es évek végétől látványos karriert futott be ez az örökzöld. Rendkívül gyorsan nő, jól viseli a nyírást, szép zöld, szinte falszerű sövény nevelhető belőle, és szoliterként is mutatós. Mára ez a növény is sok helyen pusztul. Másik ismert hibridváltozata, a ×Cupressocyparis notabilis már jobban alkalmazkodott a változó klímához.
A növényfajok választása során gondot okoz, hogy ami napjainkban ellenállónak tűnik, bizonytalan, hogy 10-15-20 év múlva is az lesz-e.
Ezért mind a kertészek, mind a növénynemesítők feladata, hogy fajtakísérleteket végezzenek a növényekkel, hangsúlyozta Orlóci László.
Lomblevelű sövények
A Buxus permetezés nélkül gyakorlatilag már megtarthatatlan, fő kártevője a puszpángmoly, de további kártevője és kórokozója is létezik. Rengeteg kísérletet végeznek Európában, hogy megtalálják, mivel lehetne helyettesíteni. A Lonicera nitidából ma már sűrű kompakt formák is léteznek, amit esetleg be lehet vetni a Buxus pótlására, és ugyanígy alkalmasak lehetnek a babérmeggy egészen törpe változatai is. Alternatív örökzöld növények, mint a Photinia serrulata és a Photinia glabra két ígéretesnek tűnő alapfaj, eredeti élőhelyük azonban nem a magyar klíma, ezért csak átmeneti megoldást jelenthetnek parkjainkban.
Ilyen például a Berberis julianae, amely klasszikusan vad, extenzív sövénynek kiváló, azonban az abszolút száraz vagy kitett területeken nem érzi igazán jól magát. Ugyanakkor nagyon tág az ökológiai tűrőképessége, tehát mindenképpen megérdemli, hogy a szakemberek keressék azokat az esztétikusabb fajtáit, amelyek beilleszthetőek a hazai kertépítésbe, fogalmazott a szakember.
A Pyracantha-fajok között szintén ígéretes, új fajtákat lehetne még találni. Ugyanígy szóba jöhetnek az orgonafélék, elsősorban nem a klasszikus nagyvirágú Syringa vulgaris, hanem a kicsit vadabb típusok, például a feltűnő és mutatós Syringa chinensis, vagy Syringa meyeri Palibin. A Viburnum rhytidophyllum szintén jó adottságokkal rendelkezik, használatát érdemes előtérbe helyezni. Néhány őshonos, bokor habitusú faj, mint az Acer campestre és annak a törpe változatai, például a magyar nemesítésű Rozi, vagy a Nana választékbővítő lehet a sövénynövények kínálatában. A Buddleja alternifolia rendkívül ellenálló, szárazságtűrő, jól alkalmazkodó cserje, mindenképpen több figyelmet érdemel a jövőben.
Fél év alatt kész
Tóth Vilmos, a Fenyőkert vezetője két igen népszerű tömegnövény, a babérmeggy és a korallberkenye termesztéstechnológiájába engedett betekintést.
A kertészet a közelmúltban szerkezetváltás és szakosodás mellett döntött, míg korábban csak földlabdás növényekkel foglalkoztak, ma már nagy mennyiségben nevelnek konténeres babérmeggy- és korallberkenye-fajtákat.
A kertészet vezetője elmondta, hogy a Smaragd tuja sorsának megpecsételődését követően fokozott igény mutatkozott a nagy mennyiségben felhasználható növényekre, így a zömében külföldi faiskolákból származó babérmeggyre és korallberkenyére is. Akkor figyelt fel e két fajra ő is. Nyomon követte a kereskedelemben megjelenő fajtákat, és tájékozódott a külföldi, jellemzően olasz faiskolák termesztéstechnológiájáról, bevált gyakorlatáról. Meglátogattak több kisebb termelőt, akik 20-30 ezer növényt nevelnek évente, kevés fajtával, nagyon hatékonyan dolgozva.
Úgy tapasztalják, hogy a hazai termék akkor a legkeresettebb, amikor a nagy szezonális beszállítások már lezajlottak és már nem éri meg kamionnyi mennyiségben behozni ezeket a növényeket. A nyári gondozás, vagy akár az átteleltetés kockázatát ugyanis sem a nagykereskedések, sem a kisebb kertészeti árudák nem szívesen vállalják.
Tóth Vilmos kiemelte, hogy kertészetük a kisebb árudák számára is előnyös módon, akár a fogyás arányában is kiszolgálja az igényeket. Nincs szükség nagy tőkelekötésre, az árudák ezáltal elkerülhetik a nagy készletezést.
Gondos odafigyeléssel
A Fenyőkert kertészetben 3 és 5 literes konténerben termesztenek, Pindstrup földkeveréket használnak, 12-14 hónapos Osmocote-tal keverve. Mindemellett tápoldatoznak is, és nagyon fontosnak tartják a kalcium-utánpótlást.
A kalciumnak fontos szerepe van a sejtfalak megerősítésében, az ellenálló képesség fokozásában, meghatározza a növény minőségét is.
Ez az elem azonban rosszul mozog a növényben, egyes részein felhalmozódik, és minimális mennyiségben helyeződik át más részekbe. Hiánya élettani tüneteket okoz, mire azonban ez szemmel észrevehetővé válik, hetekbe telik, és akkorra akár 20 centiméterrel is elmaradhat a növekedés.
Öntözővizük 0,5 EC-értékű, ez szerencse, mert így sok hasznos tápanyagot tudnak még a tápoldathoz keverni, illetve az intenzív öntözés miatti káros sófelhalmozódás sem nagy. Ügyelnek a költségtudatos gazdálkodásra, a költségeket egyetlen növényre lebontva is nyomon követik. Márciusban ültetnek és augusztusban 50-60 és 60-80 centiméteres, 3-5 ágas növényeket értékesítenek. A gyors és arányos növekedés érdekében minden héten mérik a pH-t és az EC-t, illetve havonta pontosan követik a közeg tápanyagszintjét és az esetleges sófelhalmozódást. Az eredményes növényvédelemhez legalább olyan lényeges a növények jó erőnléte, mint a rendszeres ütemezett permetezés, hangsúlyozta Tóth Vilmos.
A kertészet korábban földlabdás növények nevelésével is foglalkozott, jelenleg csak konténerben termesztenek. Két családdal azonban együttműködnek, és az általuk termelt földlabdás növényeket visszakonténerezik, a jelek szerint van igény ilyen árura is a piacon.
Megfelelő tájékoztatás
Both Gyula növényvédelmi és agrokémiai szakmérnök összefoglalta napjaink sürgető, megoldásra váró növényvédelmi gondjait, kiemelve a leggyakoribb sövénynövények jellemző betegségeit. A növényvédő szerekkel kapcsolatban kiemelte, hogy nagy segítséget jelentene akár az árutermelő, akár a lakossági fogyasztók számára is, ha kisebb kultúrákban felhasználható, kis kiszerelésben is forgalmaznák az engedélyezett készítményeket. Erre külföldön van példa, érdemes lenne a szövetségek összefogásával nálunk is lehetővé tenni. Fontos a megfelelő tájékoztatás is, mint mondta,
sokszor csak azért nem sikeres a védekezés, mert megfeledkeznek arról, hogy a növényvédő szerek hatékonysága nagyban függ a víz pH-jától és keménységétől.
A gyakran használt növényvédő szerek többsége 6,2-6,5 pH esetén a leghatékonyabb, míg hazánkban sok helyen 7 körüli pH a jellemző.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az időjárási szélsőségek, a szárazság, a rövid, huzamosabb fagyhatás nélküli telek miatt súlyosbodó növényvédelmi problémákkal, valamint a behurcolt kártevőkkel a növényvédőszer-gyártók csak nehezen tudják felvenni a harcot. Ráadásul folyamatosan szűkül az engedélyezett növényvédő szerek kínálata, az újak engedélyeztetése pedig hosszadalmas. A szakember elmondta, hogy egy új molekula kifejlesztése és engedélyeztetése akár tíz évet is igénybe vehet, ez nem segíti a növényvédelmi problémák gyors megoldását.
Súlyos karantén betegség
Világszintű gond a Xylella fastidiosa baktériumos betegség terjedése. A betegségnek sok ismert gazdanövénye van a dísznövények között is, így a Prunus, Photinia, Hedera, Lonicera, Cotoneaster, Elaeagnus, Nandina, Parthenocissus, Vitis, Clematis, Rosa, Nerium oleander.
Legalább két évig tilos a területről gazdanövényt kivinni, illetve oda behozni. Both Gyula hangsúlyozta, hogy Vas és Zala megyében már vannak ilyen karantén alá vont területek, ahol beteg növényeket semmisítettek meg.
A szakember a leggyakoribb sövénynövények esetében kiemelte azokat a kártevőket és kórokozókat, amelyek képesek teljesen tönkretenni e növények termesztését. A korallberkenye kiemelt betegsége az entomospóriumos levélfoltosság. Az Entomosporium maculatum vagy Entomosporium mespili okozta betegség az egész világon ismert, a fertőzés a növény zsenge fiatal levelein figyelhető meg először, a betegség miatt a levelek idővel lehullanak, a csökkenő asszimilációs felület hatására a növény fokozatosan legyengül. A betegség ellen könnyű lenne védekezni, de az engedélyezett szer csak nagy kiszerelésben kapható.
A tiszafa korábban kifejezetten ellenálló örökzöldnek számított.
Ma már a Phytophthora ramorum, Phytophthora cinnamomi, Cryptocline taxicola, Gloeosporium taxicola gombák is megtámadják. Ez utóbbi által okozott betegségnél barna foltok, elhalások keletkeznek, a csúnya égésre hasonlító tünetet hordozó hajtások elhalnak.
Hiányzik a növényvédő szer
A Leyland-ciprus seiridiumos betegsége (Seiridium cardinale) teljes ágak elhalását okozza. A Botryosphaeria dothidea gomba Magyarországon még ritkább, inkább egyedülálló növényeket támad meg. A kéregtetű (Cinara cupressi) sok gondot okoz, aránylag könnyű ellene védekezni megfelelő növényvédő szerrel. Újdonság a Cercosporidium sequoiae fertőzése, égéshez, forrázáshoz hasonlító tünetek utalnak rá. A fagyalt napjainkban egyre többször telepítik. Ennek a növénynek a leggyakoribb kártevője, a fagyaltripsz (Dendotrhrips ornatus) nehezen irtható, de létezik rá megfelelő szer. A már korábban is említett puszpángot a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) támadja, de súlyos károkat okoz a Pseudonecria buxi vagy a Cylindrocladium pseudonaviculum gomba is. A nagyon népszerű babérmeggynél a pszeudomonászos betegség (Pseudomanas syringae pv. syringae), a Micrococcus aloeverae, valamint a Xanthomonas arboricola baktérium okozhat komoly gondot. Ezeknél a fertőzéseknél pillanatok alatt leromlik a növény állapota.
A Smaragd tuja közismert kártevője a boróka-tarkadíszbogár (Lamprodila festiva). A bogár az utóbbi évtizedben hatalmas pusztítást végzett a klímaváltozás nyomán gyantaképző képességét elvesztő, legyengült hazai állományokban. A tuja háncsszövetét károsítja, előbb a kisebb hajtások, végül pedig az egész növény elszárad. Megfelelő öntözéssel és tápanyag-utánpótlással a tuja jó erőnléte megőrizhető, és ha képes újra gyantát termelni, akkor az ellenállóvá teszi a kártevővel szemben.
Az előadó kiemelt néhány olyan növényt is, amelyeknek eddig nem ismert kártevőjük. Ilyen faj a keskenylevelű olajfagyal (Phylirrea angustifolia), a változékony illatvirág (Osmanthus heterophyllus), a tárnicslonc (Abelia grandiflora) és a cserjés gamandor (Teucrium fruticans). Ezeknek a növényeknek érdemes kísérletezni a hazai termesztésével, felhasználásával.
(Orlóci László, Both Gyula és Tóth Vilmos előadása a Díszkertész Szakmai Napok zárónapján, a Több Zöld Várost Európának ENA program keretében hangzott el.)
