A Journal of Biogeography című folyóiratban e héten megjelent új tanulmányukban a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatói először adnak részletes leírást a polinéziai Mo’orea szigetén élő gombák lenyűgöző sokaságáról.
„Olyan ez, mint egy kincsesbánya” – mondta Matteo Garbelotto, a tanulmány vezető szerzője, szövetkezeti tanácsadó szakember és a UC Berkeley környezettudomány, -politika és -menedzsment adjunktusa. „Ez valóban feltérképezetlen terület a gombák evolúcióbiológiája és biodiverzitása terén, és az egyik első kísérlet arra, hogy alapinformációkat hozzunk létre a gombák diverzitásáról, nemcsak Mo’orea, hanem az egész és hatalmas szigetvilágú óceániai régió tekintetében.”
A Mo’orea Biocode Project részeként a kutatócsoport hónapokig járta a szigetet új gombafajok után kutatva, végül összesen 553 gombamintát gyűjtöttek össze, és 433 gombafaj DNS-ét szekvenálták. Mivel a szekvenált példányok közül csak néhánynak van pontos genetikai egyezése más ismert fajokkal, a Mo’orea-gyűjtemények valószínűleg teljesen új fajokat tartalmaznak.
Azáltal, hogy a csoport összehasonlította e gombák DNS-szekvenciáit más fajokéval a világ minden táján, azt is össze tudta rakni, hogy honnan származhat a távoli sziget gombás biodiverzitása. Az eredmények arra utalnak, hogy a fajok többségét vagy őseiket a keleti szelek Ausztráliából vagy más dél-csendes-óceáni szigetekről hozták magukkal, bár egy kis részüket az emberek hozhatták Mo’orea-ra olyan távoli helyekről, mint Kelet-Ázsia, Európa és Dél-Amerika.
„Nagyon érdekelt minket a sziget biológiai sokfélesége” – mondta a tanulmány szerzője, Todd Osmundson, aki a Berkeley Egyetem posztdoktori kutatójaként végezte a munkát.
A szigeten élő gombák biológiai sokféleségének és annak megértése, hogy a különböző fajok hogyan utaztak a világ minden tájáról, hogy eljussanak erre a távoli helyre, segíthet a tudósoknak a globális utazás és kereskedelem biológiai sokféleségre gyakorolt folyamatos hatásainak kezelésében.
„A Mo’orea BioCode projekt volt az első olyan, egy trópusi szigetet átfogó taxonómiai felmérés, amely DNS-utalványokat és más kapcsolódó információkat is tartalmazott. A projekt a tengeri és szárazföldi élőhelyek összes élőlényét, valamint a baktériumoknál nagyobb szervezeteket is magában foglalta” – mondta George Roderick, a Berkeley Egyetem William Muriece Hoskins környezettudományi, -politikai és -irányítási professzora. „Azóta az adatok rendkívül értékesnek bizonyultak a globális változások Mo’orea-ra, de más trópusi csendes-óceáni szigetekre gyakorolt hatásainak nyomon követésében is.”
A Mo’orea Biokód-projektet Neil Davies, a Berkeley Egyetem Gump Dél-csendes-óceáni Kutatóállomásának ügyvezető igazgatója vezette, és 2007 és 2010 között zajlott. A projekt egyik motivációja az volt, hogy egy olyan modell ökoszisztémát hozzanak létre, amely felhasználható az ökoszisztémák működésével kapcsolatos alapvető kérdések megválaszolására.
„A gombák valóban fontos részei az ökoszisztémáknak” – mondta Osmundson, aki jelenleg a Wisconsin-La Crosse-i Egyetem biológiaprofesszora. „Elsődleges lebontóként, és bizonyos esetekben (kórokozóként) működnek, amelyek lebontják a bomló szerves anyagokat, és a tápanyagokat más szervezetek számára hasznosítható formákká alakítják vissza. Szimbiontaként is nagyon fontosak. Más szervezetekkel élnek együtt, és más dolgokért cserébe hasznot hajtanak az adott szervezetnek. Egyes gombák például a növények gyökereihez kapcsolódnak, és tápanyagot cserélnek velük.”
A UC Berkeley kutatói a polinéziai Mo’orea szigetén végezték el a makrogombák első nagyobb felmérését, amely során több mint 500 különböző példányt gyűjtöttek. Ezt a madárfészekgombát korhadó fán találták.
Ahogy a hőség és a páratartalom a nap folyamán egyre nőtt, a kültéri körülmények gyakran barátságtalanná váltak mind a tudósok, mind a begyűjtött gombák érzékeny termőtestjei számára. Kora délutánra visszavitték a mintákat a laboratóriumba, és megkezdték a talált példányok dokumentálását és tenyésztését, gyakran késő éjszakáig fennmaradtak, hogy befejezzék a munkát.
„A sziget domborzata hihetetlenül meredek, és amikor esik az eső, hihetetlenül sáros lesz, és sok területet nem kezelnek. Így minden nap más és más kihívás elé állított minket” – mondta Garbelotto. „Vannak olyan lejtők, amelyeket csak kötéllel lehet igazán felfedezni. Emlékszem, amikor egy kötélhez kötve, kilógó kezekkel álltam a szakadékban, és egy gombát próbáltam összegyűjteni, ami egy olyan kis kiemelkedésen nőtt, ahol nem lehetett volna járni.”
„Mo’orea sok szempontból nem egy érintetlen sziget, és ez valójában még érdekesebbé teszi számomra” – mondta Garbelotto. „A szigeten vannak teljesen érintetlen területek, és olyanok is, amelyeket az ember lakott és mélyen megváltoztatott, kezdve a polinéziaiak 3000 évvel ezelőtti érkezésétől egészen a viszonylag közelmúltig, a franciák, az angolok és az amerikaiak érkezéséig. A teljesen érintetlen helyekkel összehasonlítva Mo’orea érdekesebb számomra, mert jobban reprezentálja azt, hogy milyen is a világ valójában.”
