(A cikksorozat első részét, melyben a méhtakarmányozás lehetséges befolyását a méhészeti technológiára és azt, hogy aszállyal sújtott időszakokban, miért fontos virágporpótlást biztosítani a méheknek, ezen a linken olvashatja: kattintson ide!)
Azt, hogy milyen aminosavakra van szüksége a méheknek a zavartalan fejlődéshez még Antonius de Groot vizsgálta a múlt század 50-es éveiben (1). Vizsgálatainak értéke azóta sem évült el, viszont Randy Oliver szavaival élve, eljött az idő, hogy újra értelmezzük a kutató megállapításait. Tehát de Groot vaskos tanulmányában először is összefoglalja korának ismereteit a méhek takarmányozásáról és megállapítja, hogy vajmi keveset tudunk a rovarok aminosav szükségletéről.
de Groot azt is taglalja tanulmányában, hogyan vizsgálható, hogy melyik aminosav, milyen hatással van a méhek fejlődésére.
Antonius de Groot egyik fontos megállapítása e vonatkozásban, hogy a méhek élettartamának vizsgálata nem árul el semmit arról, hogy melyik fehérje, hogyan hat a pete, az álca, a báb fejlődésére. Ideális esetben a bábozódás folyamatát kellene vizsgálni, de sajnos még senki nem talált olyan módszert, mellyel az álcákat mesterséges pempővel lehetne táplálni és a fejlődésüket vizsgálni.
De Groot a kikelő méhek testrészeinek (fej, tor potroh) nitrogéntartalom növekedését vizsgálta Haydak, M 1934-es (2.) mérése nyomán, miután azok bizonyos virágporfélét fogyasztottak. A súlynövekedés főleg a garatmirigy fejlődésének a fejben, a zsírtest növekedésének a potrohban és a tor szárnyizmainak növekedésének köszönhető.
A gyarapodás bámulatos: például a tor súlya az 1. napon 0,1 mg és az 5. napon ennek 4,5-szerese: 0,45 mg körüli.
Meglepő, hogy de Groot a kísérletek során nem találta szükségesnek a fejlődéshez a lipidek, szterolok, vitaminok vagy ásványi anyagok jelenlétét a beadott méhtakarmányban. Feltehetően azért, mert a kikelő méh testében elegendő tartalék volt ezekből a további fejlődéshez és így csak az aminosavak (a kazeinben találhatóak) és a cukor pótlására volt szükség a maradéktalan fejlődéshez.
Ebből adódott a kérdés de Groot számára, hogy pusztán a kikelő méheknek adott kiegészítők tesztelése a legjobb módszer-e a legfontosabb összetevők meghatározására.
Tanulmányában de Groot ezen a ponton tér rá a fejlődéshez szükséges aminosavak arányára. Ebből a célból megmérte a frissen kikelt méhek száraz súlyának és nitrogéntartalmának (fehérjemutató) változását, majd ugyanezt a változást vizsgálta a meghatározott összetevőkkel táplált méhek esetében is. Bár a méhek leginkább természetes virágporon fejlődtek a legjobban, de majdnem olyan jól fejlődtek „vitaminmentes” kazein segítségével is.
De Groot azt figyelte meg, hogy virágporból egyazon változáshoz nagyobb mennyiséget kellet fogyasztaniuk a méheknek, mint a mesterséges táplálékból. A mesterséges táplálékot úgy tűnik, a méhek hatékonyabban emésztik meg vagy használják fel.
Hamarosan folytatjuk!
Figyelem: a virágporpótlás egyik problémája, hogy az alakos elemek (takarmányból származó liszt, élesztőmaradvány) a mézbe bekerülhetnek, ha a mézkinyerési technológia során a méhészek a fészekből is pörgetnek kereteket, melyekben a méhek virágport illetve egyéb méhtakarmányt tárolnak. A virágpor nyilván nem okoz problémát, viszont az egyéb alakos elemek kizáró okok lehetnek a forgalomba hozatalhoz. Erre különösen a „kopaszra” pörgetőknek kell odafigyelniük.
[1.] de Groot, A. (1953) Protein and amino acid requirements of the honey bee. Physiol. Comp. Oecol. 3, 197–285.
[2.] Haydak, M (1934) Changes in total nitrogen content during the life of the imago of the worker honeybee. J. Agr. Research 49: 21-28
Ajánljuk még:
A háziméhek táplálkozásában kiemelt szerepe van a zsírsavaknak
