Ivanics Mihály kisgyermekkorától szorosan kötődik az állattartáshoz. Kovácsnak készült, hogy mindig lovak közelében lehessen, de bognár nagyapja tanácsára végül a fizikailag kevésbé megerőltető asztalos szakmát tanulta ki. 1996-ban vásárolta családi házát a hozzá tartozó 1,5 hektár földdel, egy kicsiny, alig hatvanfős baranyai faluban, Erdősmárokon. Munka mellett rögtön belekezdett az állattartásba: háztájiban kecskét, tehenet, aprójószágot tartottak. 2008-ban kitalálta, hogy „juhászcsalád lesznek”. Feleségével, az óvónő Andreával egyetértésben úgy döntöttek, Mihály marad otthon második fiukkal, Jakabbal GYES-en, és közben igyekszik felfejleszteni a gazdaságot. Hamarosan úgy találták, hogy a juhtartás kis állománnyal nem kifizetődő. Ezért fejni kezdték meglévő kecskéiket, és nekiálltak sajtot készíteni. 2011-ben kapták meg az engedélyt sajtkonyhájukra. Azóta Mihály végleg fejőállásra cserélte a gyalupadot.
2014-től törzstenyésztője a magyar parlagi kecskének, mostanra pedig a cigája juhnak és a kecskeméti sárga pofájú juhnak is.
A gazdaság jelene
Ivanicsék gazdaságának gerincét a tejelő kecskék alkotják. Az anyák száma 40 és 50 között mozog. A gödölyékből minden évben megtartanak 10-12 darabot, melyeket csak a következő év őszén fedeztetnek. Jelenleg öt tenyészbakjuk van, így párhuzamosan több vonalat tudnak fenntartani.
Fogolyszínű magyar tojótyúkjaik szabadon kapirgálnak a gazdaságban. Éjjelre sem kell őket bezárni, mert a terelőkutyák – mudik és pumik vegyesen – őrzik őket a ragadozóktól. A juhok létszáma mára eléri a kecskékét, emellett vannak lovaik, két hucul és egy nóniusz, hiszen nagyobbik fiuk, Mihály lovásznak tanul. Hét liba egészíti ki a gazdaságot, ők a gazda új kedvencei. Az idegeneket gágogva-sziszegve kísérik.
Számukra ez nem munka, hanem szórakozás, szeretnek kiszabadulni a természet csendjébe. A szegélyeket, parlagon hagyott földeket járják, ősszel a tarlókat, az erdőt. Szénát a kecskék csak télen kapnak. Ezt, illetve a gazdaság összes állatának elegendő évi száz mázsa kukoricát a környékbeli gazdáktól veszik. Ha volna is föld, ahol megtermelhetnék, a fejés, tejfeldolgozás mellett nem lenne rá idejük.
Miért éppen magyar parlagit?
Első kecskéjét Mihály egy juhásztól vásárolta. Jelenlegi anyái mind ennek a parlagi típusú kecskének a leszármazottai. Néhány évig alpesi anyákat is tartott, de nem talált különbséget a két fajta között. Ahogy mondja, jó kecskék voltak azok is meg emezek is.
Ebben az időben a mosonmagyaróvári egyetem egyik diákja szakdolgozat keretében vizsgálta Ivanicsék gazdaságában a két fajta tejét. Tejmennyiség átlagában különbség nem volt, viszont azonos tartási körülmények mellett tavasszal, nyáron, ősszel is 1-1%-kal magasabbnak találták a parlagiak tejének zsírtartalmát.
A törzstenyészet
Ivanicsék kecskéi ma 1 és 3 liter között adnak első laktációban. Az alpesihez, szánentálihoz viszonyítva a nagy szórás annak köszönhető, hogy a fajta hivatalos története csak 2009-ben kezdődött el. Mihály a tejmennyiség mellett a tőgyformára és a könnyű tejleadásra is szelektál. Mivel sok kecskét kisebb gazdaságokba visznek el, kívánatosnak tartja, hogy állatai kézzel, marokkal is könnyen fejhetők legyenek. Színben a fehéret preferálja. A nyári hőséget ezek tűrik legjobban, emellett a fehér nyáj szép, tiszta, egyöntetű.
A fajta augusztustól márciusig ivarzik, de Mihály az őszi szezonban egyszerre űzeti be az anyákat. Az őszi legelők minőségétől függően a kecskék 2,2-2,5 gidát ellenek. Hármat gond nélkül felnevelnek.
A bakgidákat is csupán 40 napos koruk után kezdik vágni. Ugyan a húsuk nem ér annyit, mint a tej, amit kiszopnak, de Mihály azt vallja, ha juhásznak lenni megéri csak a bárányért, miért ne élhetnének néhány hétig a gidák is? Az bizonyos, hogy ezzel a módszerrel szép, egészséges törzsbakokat nevelnek.
Az egészség egyébként is jellemző az állományra. Törekednek arra, hogy a férgeket kordában tartsák, így a kecskék jó kondícióban maradnak, elkerülik őket a betegségek.
A fajta nemcsak nagy nyájban, hanem ahogy egykor tartották, háztájiban is beválik. Az én Málnám is Ivanicsék gazdaságából származik. Kis téglaistállóban lakik, ötven négyzetméteres karámmal. Fűszénán, kerti hulladékon, fejéskori abrakon, első ellése után hét és fél hónappal, napi egyszeri fejéssel még mindig 7-8 deciliter tejet ad. A csúcson 1,9 liter volt az átlaga. Könnyen, néhány perc alatt megfejem.
Termékek, értékesítés
Ivanicsék szombatonként piacoznak: egyik héten Pécsett, a Hajnóczy Piacon és a Vásárcsarnokban, másik héten Mohácson és a Hajnóczy Piacon. Mihály édesanyja segít árulni, ilyenkor Mihály édesapja, vagy Andrea van az állatokkal. Tejet, joghurtot, ordát, túrót, kemény-félkemény sajtot, krémsajtot, kis- és nagyméretű camembert típusú lágysajtot árulnak. Utóbbiakat Mihály egyszerre formázza, de a kis és nagy sajt egész más ízvilággal érik. Ahogy Mihály mondja, ő nem készít camambert-t, trappistát, ő erdősmároki kecskesajtot készít. A friss termékekért Mihály édesanyja a felelős. Sajtjaikat kezdetben két évig ízesítették, mára csak natúr sajtokat készítenek. Mint mondják, a fokhagymapucolás, medvehagymaszelés csak elaprózta a munkát. Az igazi kihívás olyan sajtot készíteni, aminek a sajttésztája magában kiemelkedően ízletes.
Sok állandó vásárlójuk van. A válság hatását egyelőre nem érzik. Mihály bizakodó, úgy gondolja, az elszálló üzemanyag- és energiaárak a helyi termelőknek kedveznek, hamarosan minőségi termékeiket megegyező árszinten tudják kínálni az áruházi tömegárukkal. Megkóstolva Ivanicsék sajtjait, kár volna a bolti árut választani.
Hogyan tovább?
Mihályék számára a gazdaság jelenlegi mérete megfelelő. Szépen megélnek belőle, amíg van sajt, nem is kell Andrea fizetéséhez nyúlniuk. Alkalmazottat nem tartanak. Nem találnának olyan embert, aki megfelelne, de Mihály nem is engedne mást a kecskék mellé. Ahogy Andrea nevetve megjegyzi, még ők, a család se tudják elég jól végezni a feladatokat. A gazdaság jövője részben a fiaikon múlik, hogy felnőve beállnak-e apjuk mellé. A nagyobbik idén végez, érettségire, valamilyen állattenyésztő szakon való továbbtanulásra készül. A kisebbik elsőéves középiskolás, általános állattenyésztést tanul.
Ha beállnak a családi gazdaságba, Mihály szeretne uniós előírásnak megfelelő sajtműhelyt létesíteni, bekerülni boltokba is. Ha nem, idővel csökkentené az állományt, csak annyi állatot tartana meg, ami a családnak elegendő.
Bár a fejési szezon végére Mihály mindig elfárad, néhány hét múlva már újra francia, olasz filmeket néz a sajtkészítésről. Ma is örül, hogy Magyarországot, vele a magyar parlagi kecskét választotta.
