A kutatók a Science Advances című folyóiratban közzétett következtetéseiket a közép-németországi Halle közelében talált, 125 ezer éves, egyenes agyarú elefántok csontvázmaradványainak vizsgálata alapján vonták le.
A pleisztocén korból származó mintegy 70 elefánt csontjait az 1980-as években fedezték fel egy hatalmas szénbányában, amelyet azóta mesterséges tóvá alakítottak át.
A korabeli elefántok jóval nagyobbak voltak a gyapjas mamutnál és háromszor akkorák, mint a mai ázsiai elefánt, egy kifejlett hím pedig akár 13 tonnát is nyomhatott.
„Ezeknek az óriási állatoknak a levadászása és a hús feldolgozása a neandervölgyiek megélhetési tevékenységének része volt ezen a helyen” – mondta Wil Roebroeks, a tanulmány társszerzője az AFP-nek.
– mondta Roebroeks, a hollandiai Leideni Egyetem régészprofesszora.
A tanulmány azt sugallja, hogy a 2000-4000 évig a területen élő neandervölgyiek nem annyira voltak vándorló népség és „az korábban véltnél lényegesen nagyobb társadalmi egységeket alkottak”.
A kutatók a kőfejtőben talált maradványok profilja alapján megállapították, hogy őseink az elefántokat vadászták, tehát nem az elhullott tetemet hasznosították.
A felnőtt hím elefántokra könnyebb lehetett vadászni, mint a nőstényekre, amelyek hajlamosak csordákban mozogni, ezáltal védve a kicsinyeiket.
„Ezzel szemben a felnőtt hímek legtöbbször magányos állatok” – mondta Roebroeks. „Így sár- vagy gödörcsapdákba hajtva könnyebb őket mozgásképtelenné tenni.”
„Ezek az állatok voltak a legnagyobb kalóriabombák, amelyek ezeken a tájakon járkálnak.”
A kutatók szerint a neandervölgyiek képesek voltak tartósítani a hatalmas mennyiségű elefánt húst, mely hónapokig táplálta őket.
Egy átlagos, körülbelül 10 tonnás hím elefánt egy felnőtt neandervölgyi számára minimálisan 2500 napi adagot jelentett volna” – mondta Roebroeks.
– ez esetben a korábban feltételezettnél is nagyobb lélekszámú társadalmakat kell feltételeznünk.
A kutatók szerint a neandervölgyiek kovaköves szerszámokat használtak az állat húsának feldolgozásához, melyek egyértelmű nyomokat hagytak az elefántcsontokon.
„Ezek klasszikus vágásnyomok, amelyek a hús levágása és lekaparása során keletkeztek a csontokon” – mondta Roebroeks.
További nyomok pedig arra utalhatnak, hogy a neandervölgyiek a húst úgy száríthatták, hogy azt állványokra akasztották, és tüzet raktak alá.
Roebroeks elmondta, hogy bár a tanulmány bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a neandervölgyiek nagy társadalmi egységekben éltek, nehéz megbecsülni, hogy pontosan mekkorák voltak ezek a csoportok.
„Ha van egy 10 tonnás elefántunk, és fel akarjuk dolgozni az állatot, mielőtt megromlana, akkor körülbelül 20 emberre van szükség ahhoz, hogy egy hét alatt végezzünk vele” – mondta.