Könnyen összetéveszthető például a birs esetében a birsmonília és a tűzelhalás, a körténél a hajtáshervasztó darázs kártétele és a tűzelhalás, de a gyümölcsfák rozsdabetegségei is hasonlítanak más gombabetegségekre.
Birsmonília vagy tűzelhalás
A birsfák fő ellenségei a monília és a tűzelhalás. Ha virágzáskor csapadékos, esős az idő, mindkét kórokozó fertőzheti a fákat és a termés jelentős részét tönkreteheti. A birset tavasszal fertőző moníliafaj (Monilia linhartiana) a leveleket és a hajtást is képes megbetegíteni, de a terméskezdeményekre a legveszélyesebb. A moníliás fertőzés következtében a hajtáscsúcson lévő virág alatti leveleken a levélalaptól kiinduló és a levél csúcsa felé gyorsan terjedő vörösesbarna elhalás jelenik meg.
A hajtásokon megjelenő moníliás elhalás hasonlóságot mutat az Erwinia amylovora baktérium okozta tűzelhalás betegség tüneteivel, azonban néhány jellegzetes különbséget figyelhetünk meg: a birsmonília okozta hajtáshervadásnál a levelek vörösbarnára színeződnek, a tűzelhalásnál feketésbarnára, és az utóbbinál csapadékos időben baktériumnyalka is megfigyelhető a hajtáson. A moníliás fertőzés következtében a levélerek mentén megjelenő szürkésfehér konídiumláncok jelenléte is megkönnyíti az azonosítást, bár ez a tünet kizárólag az elsődlegesen fertőzött leveleken látható.
A betegség az érett gyümölcsökön is megjelenik, ezt a tünetet azonban más moníliafajok okozzák. A Monilinia fructigena sárgás penészpárnái (exogén sztrómái) a gyümölcsök felszínén koncentrikus körökbe rendeződnek, a Monilinia fructicola fertőzése esetén az egész felületet beborító penészbevonat barnásszürke (mogyoróbarna) színű.
A birsmonília elleni védekezést a téli, tavaszi mechanikai védekezéssel indítjuk, amikor a fertőzött részeket eltávolítjuk, elégetjük.
Ha virágzáskor csapadékos az idő, a termést csak kémiai védekezéssel menthetjük meg. A gyümölcsmúmiákban, fertőzött ágrészeken áttelelő gombaképletek már a virágzáskor károsítanak.
Mivel a kórokozó sebparazita (pl. almamoly hernyójának befúrási helyén keresztül fertőz), a molykártevők elleni rendszeres védekezésnek nagy szerepe van a gyümölcskártétel megelőzésében. Legnagyobb veszélynek a gondozatlan és kezeletlen fák vannak kitéve.
A tűzelhalás a legnehezebben leküzdhető betegségek közé tartozik, ezért a védekezés célja a fertőzés megelőzése. Ennek érdekében megelőző jelleggel, rügyfakadástól a zöldbimbós állapot végéig réztartalmú készítményekkel (pl. Astra Rézoxiklorid, Cuproxat FW, Kocide 2000, Vegesol R, Nordox 75 WG) védekezzünk, virágzás idején fellépő járvány esetén 1-2 alkalommal (virágzás kezdetén és az intenzív hajtásnövekedés időszakában) Aliette 80 WP-t érdemes kijuttatni. A sziromhullás után is rendszeresen ellenőrizni kell a gyümölcsfákat a betegség felderítésére. A tünetek megjelenésekor az érintett részt azonnal el kellett távolítani, és a levágott hulladékot el kell égetni! A fertőzött részek alatt legalább 30-40 cm-es egészségesnek tűnő darabot is vágjunk le, a kórokozó ugyanis a fás részeken belül is terjed.
Hajtáshervasztó darázs vagy tűzelhalás
A körte károsítói közül a hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) a tűzelhaláshoz hasonlóan a tenyészidőszakban a körtehajtások hervadását, pusztulását idézi elő.
Ellenben az erwiniás elhalás (a tűzelhalás) első tünetei már kora tavasszal a virágokon jelennek meg, amikor a szirom- és csészelevelek, valamint a virágok alapi része megbarnul, majd megfeketedik. Egy másik megkülönböztető jel az, hogy tűzelhalás esetében a beteg hajtások kampó alakban hajlanak vissza, a hajtáshervasztó darázs okozta kártételkor viszont a beteg hajtásrész alatt, csavarvonal mentén apró, tűszúrásnyi pontok láthatók. Ezek a tojásrakás helyei.
A hajtáshervasztó darázs kártétele ellen a beteg részek eltávolításával védekezhetünk leghatásosabban. A kémiai védekezés nem ad megfelelő védettséget, mert a kártevő az elhúzódó rajzás miatt nehezen érhető el vegyszerrel.
Baktériumos vagy gombás dióbetegség
A diót két hasonló megjelenésű betegség (a xantomónászos és a gnomóniás betegség) veszélyezteti a tenyészidőszakban.
A xantomónászos betegség kórokozója egy baktérium, amely esős, nedves időben a dió minden zöld részét megtámadja.
A fertőzések nyomán a leveleken apró, vizenyős, áttetsző, szögletes foltok jelennek meg, amelyek a levélereket is beboríthatják. A foltok később megnagyobbodnak, összefolynak, szélük vizenyős lesz.
A termés héján hasonló tünetek jelennek meg. Korai fertőzés esetén a baktérium a termések belsejét is elpusztíthatja, azaz a terméshéjról a magbélre is átterjed a feketedés. A fertőzött terméshéj rászárad a csonthéjra, később sem távolítható el onnan. A baktérium a fertőzött hajtásokban és lehullott levelekben telel át. Megelőzésképpen a lehullott, beteg leveleket össze kell gyűjteni és eltávolítani a kertből. A kórokozó ellen a rézkészítmények a leghatásosabbak. A betegség megfékezésére a virágzás előtt és a virágzás utáni permetezés is ajánlott.
A tenyészidőszakban a foltok megnagyobbodnak és összefolynak. A zöld dió héján sötétbarna és fekete foltok alakulnak ki, amelyek a dió xantomónászos betegségének tüneteivel szemben nem nedvesek, hanem szárazak. Ha a fertőzés korán következik be, a gomba akár a magbélig is eljuthat, tönkretéve azt. Későbbi fertőzés esetén a magbél ugyan sértetlen marad, de mivel a terméshéj fertőzött, a termés korán beérik, és idő előtt lehullik. A gomba a lehullott levelekben telel át ivaros szaporítóképletekkel. Ezekben tavasszal, a dió kihajtása közben és után aszkospórák képződnek, amelyek csapadékos időben megfertőzik a fiatal leveleket.
Bár a xantomónászos és a gnomóniás betegség tünetei eléggé hasonlóak, fontos megkülönböztető jel, hogy a gnomóniás betegség esetében a fertőzött leveleken a foltok közepe kicsit világosabb és erős nagyítóval a gomba fekete szaporító képletei is láthatók a foltokban.
További különbség, hogy bár foltok a termés külső, zöld héján is megjelennek, általában ezek nem terjednek át a magbélre.
A gnomóniás betegség ellen megelőzésképpen a fertőzött leveleket, terméseket és terméshéjakat még az ősz folyamán kell összegyűjteni és eltávolítani a fák alól. Ha rendszeres a fertőzés, megelőző kémiai védekezésre van szükség. A kihajtás kezdetétől néhány alkalommal, 10-14 napos időközönként a betegség ellen engedélyezett szerekkel (Astra Rézoxiklorid, Champion Gold, Folicur Solo) permetezzünk.
A rozsdabetegségek
A rozsdabetegségek tünetei is könnyen összetéveszthetők más gombák, esetleg kártevők okozta fertőzéssel, illetve károsítással, mert első ránézésre elég hasonlónak tűnhetnek. A rozsdagombák életmódjának megfigyelését jelentősen megnehezíti az, hogy a legtöbb faj gazdacserés fejlődésű, azonban alaposan megvizsgálva a beteg részeket, biztonsággal megállapítható, hogy rozsdagombás fertőzésről van szó.
Ilyen betegség a körterozsda is, amely a körte leveleit, vesszőit és terméseit csak abban az esetben fertőzi meg, ha 100-500 méteren belül fertőzött borókabokor (Juniperus) található.
A jellegzetes tünetek a következők: a körte leveleinek színén május közepétől narancsszínű, fényes, 5-10 mm-es foltok alakulnak ki. Ezek a foltok később elérik az 1-1,5 cm nagyságot, és sötétvörösre színeződnek.
Július-augusztustól kezdődően a levelek fonákán, a foltokkal átellenes oldalon fürtszerű, 3-4 mm-es szemölcsök, termőtestek jelennek meg. Később ezek a nyúlványok felrepednek és a belőlük kiszóródó ecidiospórák megfertőzik a boróka fás részeit. A boróka vastagabb ágai orsószerűen megvastagodnak 10-20 cm hosszan, ezekben telel át a kórokozó. Tavasszal a megvastagodott borókahajtásokon hólyagszerű narancssárga, később elbarnuló teleutocsapok törnek elő, és az ezeken képződő teleutospórákat rovarok, kiszáradva pedig a szél viszi tovább a körte leveleire.
A körtén a beteg levelek idő előtti lehullása, a borókán a megvastagodott részek száradása, majd az egész bokor elhalása jelenti a kártételt. Ha a körtelevélen legalább 4-5 ilyen folt van, ezek a levelek korán lehullanak, az ennél erősebb fertőzés már a fát gyengíti.
A rozsdagombák ellen a legtöbb gombaölő szer hatásos (pl. a varasodás elleni szerek), de nagyon fontos, hogy a közelben lévő borókabokrokat is kezeljük. A védekezést a körtében sziromhullás után kell megkezdeni és május végéig kell folytatni. Erőteljes rozsdabetegség esetén többszöri permetezés szükséges. Ilyen gombaölő szer például a Score 250 EC. Gyenge fertőzés vagy fiatal fák esetében a beteg körteleveleket már júliusban érdemes eltávolítani, még mielőtt a fonákon képződő ecidiumokból a gombaspórák kiszóródnának és megfertőzhetnék a szomszédos borókákat.
