A tulipán, nárcisz, jácint, hóvirág és társaik hagymáit ősszel kell elültetnünk ahhoz, hogy következő tavasszal már virágozzanak. E növényeket akár évekig egyhelyben tarthatjuk, hiszen nem fagyérzékenyek csak akkor célszerű a virágzást és a levelek visszahúzódását követően felszedni a hagymákat, amikor annyira kezdenek elszaporodni, hogy emiatt konkurálva egymással egyre kisebb méretű és kevesebb virágot hoznak.
Azokat a fajokat melyeknek hagymája, gumója fagyérzékeny bent kell teleltetni fagymentes helyen. E növénycsoportba tartozó fajokat tavasszal ültessük ki, majd a nyári virágzásukat és őszi visszahúzódásukat követően szedjük ki a földből, és teleltessük fagymentes helyen. Bár ezekkel több gondunk lesz, mint tavaszi virágzású társaikkal, a minden évben esedékes kiültetés, beszedés, fagymentes teleltetés miatt, ám díszítőértékük kárpótol mindenért.
A kána (Canna generalis) a napsütötte virágágyások egyik dísze. Nyár közepéig (fajtától függően) közel két méteresre is megnőhet, főleg, ha előnevelve ültetjük ki a töveket. Ebben az esetben a május elei talajmenti fagyokat követően rakjuk csak ki a töveket, előnevelés nélkül azonban már korábban kikerülhetnek. Levelével díszítő változataik is ismertek, így a zöld mellett beszerezhetünk bordó vagy csíkos levelű egyedeket is. A nagy tövek rizómáit szétdarabolhatjuk, de 3-4 hajtáskezdemény minden darabon maradjon ahhoz, hogy olyan erős töveket kapjunk, melyek virágzóképesek.
A dáliáknak (Dahlia hybrid) számos fajtacsoportjuk ismert, melyek méreteit tudnunk kell a kiültetéskori térközök meghatározásakor. A törpedáliák mindössze 30-50 centiméter magasra nőnek, míg a nagy növésű, óriási virágú kaktusz, pompomdáliák akár 2 méteresre is megnőhetnek. Egyes fajtáikat egynyári ágyásokba szokták ültetni, de ezek gumóit felszedve jövő évben újra kiültethetők. A kisebb fajtákat 30×30 cm-es tő-, és ugyanilyen sortávolságra ültessük. A nagyokat 60-100 centiméteres tőtávolságra tegyük, ám ezeket ne sorokba, hanem kisebb csoportokba ültessük, így kevesebb karózást igényelnek.
A dáliák vágott virágnak is kiválóak, mivel vázatartósságuk hosszú, sőt virágszirmaik ehetőek. A középkötött, jó víztartó képességű talajokat kedvelik, nyáron azonban még a legjobb talajviszonyok mellett is szükségük van öntözésre.
A kardvirág (Gladiolus sp.) az egyik legnagyobb tömegben termesztett nyári vágott virág, ám virágágyi elhelyezésben is jól mutat. A jól fejlett, méretes, azaz már virágzóképes hagymagumókat 6-8 centiméter mélyre, 15-20 centiméter tőtávolságra ültessük. Melegben, nyár folyamán, öntözést igényel majd. Számtalan virágszínben kapható hófehértől a feketéig.
A dicsőségkoronája (Gloriosa rotschildiana) egyelőre ritkán ültetett különlegesség, pedig hazánkban az utóbbi években wgíew több helyen beszerezhető. Az egyetlen kúszószárú lilom, amely kertészeti szempontból kiemelhető. Kerítés, vagy tám mellé ültessük, mivel egy vegetációs időszak alatt akár 2 méter magasra is felfut majd. Gyönyörű virágait júniustól őszig folyamatosan hozza.
A díszhagymák (Allium sp.) ültetése ősszel és tavasszal is lehetséges, amit most elültetünk annak idén nyáron már gyönyörködhetünk a virágaiban. Ezek annyiban különböznek az előbbi fajoktól, hogy többnyire teljesen tálállóak, tehát ősszel a felszedésükkel nem kell bajlódnunk. Ezért olyan helyre ültessük, ahol évekig is maradhatnak. Rendkívül formagazdag és méret-gazdag növénycsoport az egészen apró termetűektől a nagy szoliter, azaz magányosan is mutatós fajokig sokféle díszhagyma létezik. Napos, vagy félárnyékos helyet kedvelnek. Virágzását követően is ajánlatos addig öntözni, amíg levelei zöldek. Amint azok sárgulni kezdenek az öntözés is elhagyható, mivel ekkor már elkezdenek visszahúzódni a növények. Magról és sarjhagymáról egyaránt szaporíthatóak, bár előbbi módszer nagyon időigényes: magról keltetve sokára kapunk virágzó töveket. Csoportosan célszerű ültetni, 3-4 évente elegendő kiásni, és ritkábbra visszatelepíteni.
