Majd ezek az üvegház betonútjába épített indukciós vezérlésnek köszönhetően automatikusan a feldolgozóhelyiségbe szállítják a virágokat. Ott egy robot várja a kocsikat, és mivel a dolgozók a szedés során adatokat is szolgáltatnak a leszedett virágokról, tudja, hogy melyik fajta érkezik adott kocsin.
Leemeli a vödröket a kocsiról, azzal egy időben meg is méri a súlyukat, amiből kiszámolja, hogy hány szál érkezett a feldolgozóhelyiségbe. A robothoz érkezett adatokból és az általa meghatározott szálmennyiségből álló adatbázis képezi a leltárt.
Beérkező rendelés esetén a rendszer a tárolóból a megfelelő fajtát az előkészítőrészlegbe szállítja, ahol újra belép az emberi munkaerő, ami az osztályozáshoz és a csomagoláshoz kell. A három éve működő, három-négy ember munkáját helyettesítő automatikus szállítórendszer jelentős beruházás volt, az azóta eltelt időszakban azonban annyira megemelkedtek a bérek, hogy a beruházás megtérülése gyorsabb lesz az eredeti számításokhoz képest. A virágok szedésére is szeretnének robotot használni, ezért több gerberatermesztő vállalkozással és a Wageningeni Egyetem és Kutatóközponttal közösen annak fejlesztésén dolgoznak.
Várhatóan három év múlva készül el a prototípus és még néhány év kell, mire hiba nélkül tud dolgozni. Jelenleg a csúcsszezonban dolgozó tizenkét szedő helyett 2030-ra jóval kevesebb is elég lesz, ám feltétlenül kellenek a robotokhoz értő munkatársak is.
Ez is érdekelheti:
