0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. október 5.

Nárciszpompa a Budai Arborétumban

A nárcisz népszerű hagymás növény, virágai többnyire fehér, világos- és narancssárga színekben pompáznak. Fajtái 12 csoportba (divízióba) sorolhatók, a sárga trombitanárciszok már március közepén nyílnak. Ültethetők kertekbe, termeszthetők és hajtathatók vágott virágként, az apróbb termetűek pedig sziklakertben vagy balkonládában is jól mutatnak.

Az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó nárcisz egyszikű növény, gömbölyded hagymája egymásra boruló levelekből épül fel. A hagyma alakja és nagysága fajtabélyeg, többnyire kissé megnyúlt vagy a csúcsánál lapított. A hagymatestet sötétebb vagy világosabb fedő-pikkelylevelek takarják, amelyek lehetnek vékony papírszerűek vagy kemények. Attól függően, hogy a képződött sarjhagyma levált-e már az anyahagymáról, egy, kettő, három, de olykor négycsúcsú „hagymákat” is kínálnak a kertészeti árudák.

A szárnak kellően erősnek kell lennie, hogy megtartsa a virágot. Ez azonban nem mindig sikerül, ha túl nehéz a virágfej, könnyen megdőlhet.

A barázdált levél teljes hosszán azonos szélességű, csúcsa lekerekített vagy hegyes. A virágot egy sárga vagy barna buroklevél borítja, ami virágzáskor felnyílik. A hímnős virág két részből épül fel, egy külső és egy belső lepelkörből, melyek hattagúak.

Tízezres gyűjtemény

A Budai Arborétum a Gellért-hegy lábánál fekszik Budapest 11. kerületében. Két részből áll, az alsó és a felső kertből. A szép és ritka, idős fáiról nevezetes 7,5 hektáros felső kert a régebbi, ott már 1893–94 telén megkezdték a növények telepítését. Az arborétum 1993-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, melyre az angol Lindgarden cégtől 95 nárciszfajta 10 ezer virághagymáját kapta ajándékba. A virághagymákat több helyen, többnyire örökzöldfoltok kiegészítéseként és későn fakadó fák alá ültették el, ahol elegendő fényt kapnak.

Nem szabályos ágyásokat készítettek, csupán a hagymák helyén fúrták ki a talajt 1993. november végén.

Az ültetés ideje későinek tűnhet, de a leírások szerint az első, 1994-es virágzás sikeres volt. Azóta a hagymák felszedése nélkül nevelték a fajtákat, a talajban hagyták őket a virágzás és visszahúzódás végén. Az optimális víz- és tápanyagmennyiség eléréséhez azóta a hagymák egyre lentebb „vándoroltak” a talajban, így előfordul, hogy már nem képesek olyan hosszú virágzati szárat nevelni, hogy virágozni tudjanak. Némely fajták így mára eltűntek. A több évig egy helyben hagyott hagymák különböző módon viselkednek. A nárcisz esetében előfordul, hogy a kiültetést követő első évben kevesebb virág fejlődik, mint a következőkben, de egy idő után általában csökken a virágok száma. Emellett a virágdifferenciálódási időszak kedvezőtlen időjárása is hatással lehet a virágok számára.

Az azóta eltelt harminc évben több egyetemi hallgató is a nárciszokat választotta diplomadolgozata témájául.

Az elsőt Gattyán Erzsébet írta, aki három éven keresztül, 1995–1997 között vizsgálta az állományt, és nagyban segített rendszerezni a fajtákat; elvégezte a pontos azonosítást szolgáló DUS-vizsgálatot (D azaz distinctness = megkülönböztethetőség, U azaz uniformity = egyöntetűség, S azaz stability = stabilitás) és a Schmidt Gábor által készített térképet felhasználva pontosan rögzítette az egyes fajták ültetési helyét. Munkája eredményeképp mintegy 90 fajta bekerült az akkori OMMI, mai nevén Nébih fajtajegyzékébe. 2003-ban az állomány vizsgálatának felmérése az Országos Tudományos Diákköri Konferencia agrártudományi szekciójában engem is második helyezéshez juttatott egyetemi hallgatóként. A következő években több diák is figyelemmel kísérte a tavaszi virágzást, így mások mellett Szabó Johanna, Kisvarga Szilvia és Mahmoud Sára is vizsgálta az állományt.

A gyűjtemény évről évre bővül néhány fajtával.

Az ültetési koncepció ugyanaz maradt, a hagymákat szeptember-októberben egy-egy nagyobb foltba valamely későn fakadó fa alá, vagy egy tavasszal virágzó cserje elé ültetik. Az arborétum agyagos vályogtalaja kedvező élőhelyet biztosít a nárciszok számára, bár a terület alacsony páratartalma némileg negatív hatással van a virágzásra.

Változatosak

A nárcisz virágképződéséhez téli hideghatásra van szükség. A virágzás kezdetét befolyásolja, hogy hogyan alakul tavasszal a napi maximumhőmérséklet a nyílást megelőző időszakban. Amióta az arborétumban figyelemmel kísérik ezt az időpontot, tapasztaltak már március eleji virágzáskezdetet, de 1996-ban például lényegesen később, április 7-én kezdett el nyílni az állomány.

A virágzás végét ugyancsak nagymértékben befolyásolja a napi maximumhőmérséklet.

Minél tartósabb a meleg, annál hamarabb nyílik el a virág.

Érdekes fajták

Az Actaea az ún. poeticus vagy költőnárciszok csoportjának tagja. Magán viseli a Narcissus poeticus minden jellegzetességét. Minden száron egy nagyméretű virágot fejleszt. A külső lepelköre hófehér, a melléklepel igen rövid, a pártája pirossal szegélyezett. A tavasz végén nyíló fajták sorába tartozik. 1993-ban ültették, azóta is megbízhatóan virágzik. Nagy csoportban is szépen mutat, a fejlődő sarjhagymák nem nyomják el egymást.

Az Avalanche a Tazetta-nárciszok csoportjába tartozik. Egy virágzati száron 3-6 kisméretű illatos virágot fejleszt, melyek fehér és sárga színben nyílnak. A nyílási idő változó, a vizsgált években márciusban és áprilisban is volt már rá példa, hogy az első fajták között nyílt. Ennek a fajtának sem vált kárára a felszedés nélküli tartás. Egy boróka alatt virágzik évről évre.

A Geranium fajta szintén Tazetta-nárcisz. Hosszú szárú fajta, egy száron 3-5 kisebb, illatos virággal. A külső lepel fehér, a belső narancssárga. A felső kertben díszlik.

A Gigantic Star korán, akár március elején nyíló trombita- vagy csupros virágú nárcisz. Egy virágzati száron egy nagyméretű virágot fejleszt, melynek mindkét lepelköre sárga, a belső trombitaszerűen összenőtt. Hosszan és tartósan nyílik. Az arborétum alsó kertjét díszíti. A Jack Snipe fajta a ciklámenvirágú nárciszok csoportjába tartozik. Az alapfaj vadon is megtalálható Spanyolországban és Portugáliában, de nem került kereskedelmi forgalomba. Kistermetű, 15-20 cm magasra nő, így sziklakertekben is jól mutat, az arborétumban is a sziklakert tövében kapott helyet. Sok virágot fejleszt, a fehér lepel kissé visszahajló, kicsi mellékleple sárga. Időjárástól függően március–áprilisban nyílik. A Red Devon nagykoronájú nárcisz. A virág külső lepelköre citrom-, míg a belső narancssárga. Középkorai virágzású, régi megbízható fajta.

A Roseworthy trombitavirágú nárcisz, fehér külső, rózsaszín belső lepelkörrel.

Sajnos már csak néhány csoport található meg belőle a felső kertrészben. A későn virágzó fajták táborába tartozik, az Actaea fajtával található egy csoportban. A Salome szintén trombitavirágú nárcisz, a külső lepel széles, kerekded tejfehér, a melléklepel fényes barackrózsaszín, kissé fodros. Az alsó kertben díszlik, középkorai virágzású fajta. A Tête à Tête az újonnan ültetett fajták egyike, 2017-ben került a gyűjteménybe. Az arborétum felső részében található, a ciklámenvirágú nárciszok csoportjába tartozik. Aprócska termetű, korán virágzó, 15 cm magas fajta.

A középvirágzású Valdrome hasogatott koronájú vagy leplű fajta, a külső lepel fehér, míg a melléklepel citromsárga, kissé ráncos szegélyű. A White Lion telt virágú nárcisz, a virág nagyméretű, fehér és sárga színű. Az arborétum területén egy 1993-ban és egy 2015-ben ültetett folt is található belőle. Évről évre megbízhatóan virágzik, a középkorai nárcisz szára megdőlésre hajlamos.

A Yellow Cheerfulness szintén telt virágú nárcisz, szára hosszú, akár 40 cm magasra is megnő, egy virágzati száron 4-5 kisebb, illatos virágot fejleszt, melyek világossárgák. Későn nyíló fajta.

Az 1993-ban ültetett 95 fajtából az évek során több eltűnt mára, vagy az öntözőrendszer építése miatt felszámolták, de vannak még továbbra is díszítő fajták, mint például a La Riante és az Aflame, mindkettő kis koronájú, fehér és narancssárga virágszínű nárcisz a felső kertben, valamint a fehér virágú, nagy koronájú Mount Hood fajta az alsó kertben. A nárciszok változatos fajtái között mindenki megtalálhatja a kedvencét! A virágzási idő hosszúságát kihasználva sokáig díszíthetik a kertet. Jól mutatnak együtt más hagymásokkal, gyöngyikével, jácinttal vagy tulipánnal is.

Kohut Ildikó

egyetemi adjunktus, MATE TTDI Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék

Forrás: Kertészet és Szőlészet