Az elegáns, árnyéktűrő páfrányoknak több mint 12 ezer faja alakult ki az idők során. Megjelenésüket 300 millió évvel ezelőttre teszik a botanikusok. Elsősorban a látványos lombjukért kedveljük ezeket a viszonylag ellenálló növényeket. Legtöbbjüknek szárnyasan összetett vagy szeldelt levele van, a lomb színe pedig legtöbbször élénkzöld, de lehet vöröses vagy ezüstös is. Örökzöld és lombhullató fajokat is ismerünk. Mindnek gyöktörzse van, amiből egyes fajok rizómákkal terjeszkednek
A kertben páradús helyet, szerves anyagban és tápanyagban gazdag talajt igényelnek, emiatt az árnyékos, északi fekvés a legalkalmasabb a számukra. Betegségek és kártevők alig támadják meg őket, elsősorban arra kell ügyelni, hogy a földjük mindig nedves legyen, de jól vezesse el a vizet.
A gímpáfrány (Asplenium scolopendrium) hosszú, egyszerű páfránylevelei tőrózsát alkotnak, fényes zöldek. Európában és Észak-Amerikában őshonos, örökzöld növény. Mint minden páfrány, szerves anyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát, és kedveli a meszes talajt. 30-45 cm magasra és szélesre nő meg.
Közeli rokona a vénuszhaj páfrány vagy fodorka (Asplenium trichomanes), ami kecses, apró termetű örökzöld páfrány, hazánkban is őshonos. Apró, fényes zöld, kerekded levélkéi hosszú feketés főér mentén sorakoznak. A növény körülbelül egy arasznyira nő meg.
Az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare) is a hazai fajok közé tartozik, bőrszerű élénkzöld, szeldelt levelekkel. A levelek fonákán két sorban láthatók a spóratartók.
Elviseli a meszes talajt, jól alkalmazkodik a szárazabb körülményekhez és a naposabb fekvéshez is. Középtermetű páfrány, 20-30 centiméter magas és 60-90 centiméter széles tővé fejlődik.
Az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) nálunk is őshonos, terebélyes erdei növény, eléri az egy méteres magasságot. A legigénytelenebb páfrányok közé tartozik, jól alkalmazkodik a különböző termőhelyekhez, kötött és meszes talajon is jól megél, ráadásul elvisel némi napfényt is.
Ugyancsak nagy termetű és hazánkban is őshonos a struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris). Meredeken feltörő, 1,5-1,8 méter magas tövei a gyöktörzséből fejlődő rizómákkal terjednek. Idővel sűrű állományt alkot. Kétféle levelet fejleszt, először a steril, élénkzöld lombja fejlődik ki, később jelennek meg a rövidebb, barnás termőlevelek, amelyeken a spórák fejlődnek. Ez utóbbiak nem száradnak el ősszel, csak valamikor télen. Vizenyős és kötött talajon is megél, viszont a nyári hőséget és a talaj kiszáradását nem tűri.
A babérpáfrány (Cyrtomium falcatum) Kelet-Ázsiából származó örökzöld páfrány, nálunk azonban nem biztos, hogy télen is megtartja a lombját, bár a hideg mínusz 15 C-fokig nem tesz benne kárt. Kevésbé osztott levelű, mint a legtöbb rokona: 6-10 pár fényes zöld, bőrszerű levélkéje ép szélű, hegyes csúcsban végződik, a magyal levelére emlékeztet. (Erről kapta angol nevét is: japán magyalpáfrány.) Magassága elérheti a 60, szélessége a 100 centimétert.
Japán hölgypáfrányból (Anthyrium japonicum) számos színváltozatot hoztak létre, az ezüstöstől a vörösesig. Lombhullató, rövid rizómával terjedő páfrány, 25-30 cm magasra és 30-60 cm szélesre nő. A színes lombú változatok szórt fényben színeződnek a legszebben. Inkább savanyú vagy semleges kémhatású talajba való.
