A KSH adataira alapozva 2015-től jellemezte a magyar élelmiszeripar fejlődését. Meglepetésre az ipar egészének a növekedését az utóbbi az öt évből négyben meghaladta az élelmiszeripar növekedése, ami általában fordított szokott lenni. A jó mutatókban főként az export játszott jelentős szerepet, mivel az élelmiszeripari ágazat bevételeinek 45 százaléka exportból származik. Tavaly viszont jelentősen romlottak a kilátások, az aszály és az ukrajnai háború hatásai egyszerre drágították és tették bizonytalanná az alapanyag- és eszközellátást, amit csak tetéz idéntől a kiviteli lehetőségek beszűkülése. A termelés költségeinek emelkedésével pedig a rendkívüli drágulás ellenére sem tartották a lépést a fogyasztói árak.
Több a hazai termék a polcokon
Éder Tamás az élelmiszeripar belföldi értékesítés és az élelmiszer-kereskedelmi forgalom 2015–2022 közötti volumenindexének összevetéséből ismertette, hogyan alakult a magyar termékek aránya a hazai forgalomban.
„A magyar élelmiszeripar sokáig a belpiacon szenvedte el a legnagyobb vereséget.
Ez a változás pedig azt prognosztizálja, hogy a hazai termékek aránya némileg javult a forgalomban” – összegezte.
Ehhez hozzájárult az élelmiszer-kiskereskedelmi láncok azon 2021–2022-es vállalása, amely azt tartalmazta, hogy meghatározott élelmiszerekből (tőkehús, UHT tej stb.) a magyar termékek értékesítésére törekednek. Persze ehhez hozzájárult a kormányzat finom nyomásgyakorlása is, valamint a szakmai szervezetek és a kiskereskedelmi láncok között zajló egyeztetések pozitív kimenetele.
A mezőgazdasági alapanyagok ármozgásáról elmondta, az élelmiszeripar belföldi értékesítésének árindexe rendszeresen a mezőgazdasági árindex alatt marad. Ez ágazatonként eltérő, de kevés az olyan élelmiszerágazat, ahol a mezőgazdasági alapanyagok önköltsége a teljes termék önköltségéből ne haladná meg legalább az 50 százalékot – valahol a kétharmadát is meghaladja, főként a kevésbé feldolgozott termékek esetében, ahol meghatározóbb az alapanyag-, mint a mezőgazdasági termékköltség.
„Azt is látjuk ugyanakkor, hogy az élelmiszerek fogyasztói árának változása ’21-ben és ’22-ben is alacsonyabb volt, mint az élelmiszeripar belföldi értékesítésének árnövekedése.
Ehhez képest az élelmiszer-, ital- és dohánytermékgyártás belföldi értékesítési termelői árindexe átlagosan 34 százalékos volt 2022-ben, míg az élelmiszer-fogyasztói árindex 26 százalékkal növekedett átlagosan.”
Mindebből az látszik, hogy a mezőgazdasági termelői árindexnek és az élelmiszeripar belföldi értékesítési árindexnek a különbsége viszonylag nagy volt, mintegy 15,5 százalék, amit az élelmiszeripar sínylett meg, de a fogyasztói árakban sem jelent meg egészen – egész éves átlagot tekintve – az élelmiszeripar átadási árának növekedése.
A válság minőségromlással jár
A technikai recesszió természetesen az élelmiszeripart is érinti. Az ágazatnak a 2008-as válságból szerzett tapasztalatok felhasználásával kell áthidalnia ezt az újabb vészterhes időszakot. A grafikonon jól látható, hogy
válságos időszakban az élelmiszeripar kiegyenlítettebb teljesítményt mutat, mint az ipar egésze, köszönhetően annak, hogy az élelmiszeripar kereslete kiegyensúlyozottabb
– persze némi visszaesés megmutatkozott. Ugyanakkor a belföldi értékesítést tekintve az élelmiszeripar esetében tartós és jelentős visszaesés látható a kritikus időszakokban, az infláció a belföldi keresletet szintén visszavetette, ami egyidejűleg az olcsó tömegtermékek keresletnövekedését eredményezi. Az ilyen jellegű termékek viszont főleg külföldről érkeznek az országba, hiszen a belföldi élelmiszeripar ebben a kategóriában nem olyan erős, mint a jobb minőségű termékek előállításában. „A válság velejárója a minőségromlás” – összegezte Éder Tamás, és csakis az exporttevékenység folyamatos növekedése mentette meg az élelmiszeripart a zuhanástól.
Az élelmiszerár-stopra kitérve elmondta, mind a termelők, mind a feldolgozók és a kereskedők csak néhány hónapig tartó intézkedésre számítottak, ugyanis legfeljebb ennyi ideig tudták volna az árstop okozta veszteséget kezelni. Az elhúzódó árstop hatására viszont egyre feszültebb a hangulat az élelmiszerlánc szereplői között, továbbá az árszabályozás eredménye a belföldi forgalomba beengedett egyre több importtermék. Éder Tamás szerint ennek megfékezése, továbbá az élelmiszerlánc szereplői közötti viszony eszkalálódásának megelőzése érdekében az árstop mielőbbi kivezetése lenne a legcélszerűbb. Véleménye szerint
a kereskedőknek és a vásárlóknak el kell fogadniuk, a fogyasztói árakat a termelési költségekkel arányosan kell emelni, hogy Magyarország élelmiszeripara hosszú távon versenyképesen működjön.
A versenyképesség fenntartásához azonban pályázati lehetőségekre is szükség van, hiszen az élelmiszeriparnak, a termelés korszerűsítése mellett, a folyamatos termékinnováció is a feladata – szögezte le a szakember. Beruházásokra márpedig azért is szükség van, mert jelenleg nemhogy szakképzett, de szakképzetlen munkaerő sincs az élelmiszeriparban, ugyanakkor az ágazatot (más ágazatokhoz képest később érkező) elérő béremelkedés miatt egyre kifizetődőbb a beruházásokba invesztálni, amely csökkenti a munkaerőköltséget. Az ágazat nehéz helyzetét csak fokozza a hétről hétre változó gazdasági környezet, utoljára a rendszerváltás idején szembesült ilyen gyors piaci változásokkal az élelmiszeripar.
Inflációra, recesszióra adó reakciók
Az idei első negyedéves adatok szerint az előző évhez képest 10 százalékos termelés-visszaesés látható az élelmiszeriparban, és az exporttevékenységre vonatkozóan is hasonlóak a számadatok, így az export már nem tud mentőövet nyújtani idén, mint az előző években. Éder Tamás az élelmiszeripar előtt álló további rövid távú kihívások közé sorolta a gyártáshoz, előállításhoz szükséges alapanyagok, eszközök, alkatrészek, valamint az energiahordózók árnövekedését és azok tervezhetetlenségét; a munkaerőhiányt; a külső erőforrások bevonásának drágulását; a forint árfolyamának hullámzását; a kormányzati intézkedések közül kiemelte a népegészségügyi termékadó (NETA) emelését, a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítását; a fogyasztói kereslet valószínűsíthető jelentős mértékű csökkenését; illetve az ársapka fennmaradása miatt kialakuló, kereskedői kármentési gyakorlat okozta bizalomvesztést a termékpálya szereplői között.
Ezek mellett
olyan reakciók várhatók az ágazatban a felpörgő élelmiszer-infláció és a technikai recesszió miatt, mint a termékdualizáció, vagyis a prémium és az olcsó termékek szerepének a felerősödése és az ezzel járó minőséggyengítési folyamatok felélénkülése
– azaz a termékutánzatok, imitátumok ismételt, nagyobb mértékű megjelenése a piacon; az olcsó tömegtermékek jelentős importja; diszkontosodás; az élelmiszeripari jövedelmezőség potenciális csökkenése, ami miatt számos konfliktus eszkalálódhat a termékpálya mentén; és nem utolsósorban a fejlesztések elmaradása, ami az ágazat versenyképességét akadályozza.
