Gódor Antal története a gazdálkodás területén egy kissé eltérő módon kezdődött mint a többi gazdáé. Műszaki beállítottsága révén folyamatosan foglalkozott a mezőgazdasági gépek használhatóságával. Mivel szüleinek segített a földek megművelésében, mindig kereste az új megoldásokat. A gyakorlat során a használt gépeket folyamatosan átalakította, hogy könnyebb legyen a munka.
A földkiadás és kárpótlás útján a család visszakapott földjei egy részén 1992-ben Magyarországon elsők között fogott a biozöldségek üzemi méretű termesztéséhez. Mi vitte efelé? Elgondolkodván a nagyszülők földművelésén, rájött hogy vegyszerek nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. Ehhez segítette hozzá egy hollandiai tanulmányút, ahol egy biofarmon dolgozott.
A siker pedig nem maradt el. Az egyik legnagyobb bébiételgyártó, a HiPP olyannyira megfelelőnek találta az általa termelt zöldségek minőségét, hogy 25 évig a beszállítójuk lehetett. Ennek az igen szigorú minőséget megkövetelő gyárnak termelt sárgarépát, krumplit, hagymát és csemegekukoricát. Azonnali piacot jelentett, és biztos lehetett benne, hogy amit termel, arra lesz vevője.
Ennek a kedvező időszaknak egy betegség vetett véget. Át kellett gondolnia az életét, hogy bírja-e egyedül a munkát, hiszen egyre nehezebb munkásokat találni a földekre. Bár áttért a szántóföldi növénytermesztésre, egy hektáron továbbra is kertészeti kultúrákat nevel. Ahhoz pedig vetni kell. „Bármilyen kicsi is ez a terület, ahhoz nagy, hogy kézzel szórjam a magot” – idézi vissza a vetőgép megszületésének gondolatát. Mivel pneumatikus vetőgépet használt a precíz vetéshez nagy területen, felmerült benne miért ne lehetne kisgépre is alkalmazni ezt a technológiát?
Ehhez megvásárolta egy régi pneumatikus Fähse vetőgép vetőelemét a kocsival együtt, amire akkumulátort, elektromotort szerelt. A szívó légáramot egy porszívó és egy kompresszor biztosítja. A tőtávolság beállítását, amit a nagyobb hagyományos gépeken kulisszás váltók mechanikus hajtóművön keresztül szabályoznak, Pető Áron segítségével elektronikus vezérléssel oldották meg. „A gép tehát már működőképes” – állítja nem kis büszkeséggel, és be is mutatja, hogy úgy kell tolni, mint egy talicskát.
Gódor Antal már dolgozott vele, és kielégítőnek találja a kézi vetőgép munkáját, mint fogalmaz: „már tudja azt, amire megálmodtam”. Mindössze egy vágya maradt még, hogy felfigyeljenek rá, az eszközre, ha valaki fantáziát látna a sorozatgyártására. Az ára ugyanis összehasonlíthatatlanul olcsóbb lenne mint a „nagyoké”, és megkönnyítené a zöldségvetés nem kis fáradságot igénylő munkáját a kertekben, kisgazdaságokban.
